... mivel csak lehúzni lehet, de visszazárni már nem. De minek is? A lényeg úgyis belül van, habár mi találtunk hasznot a héjának is, mint később majd látszik.
Úgy történt a dolog egyébként, hogy elsétálva egy zöldséges előtt, megláttam egy kisebb kupac kiszortírozott banánt. Jó barnák voltak, némelyik már felszakadt, normális ember nem vásárolja meg, még akkor sem, ha tényleg 60 ft/kg-ra van leárazva. Bezzeg én. Ilyenkor valami bedurran a fejemben, és már faggatom is a guglit, hogy mit tud a banánlekvárról. A végeredmény szerint alapjában véve nem sokat, de az a kevés elég volt, főleg, hogy úgyis átalakítgatok én minden receptfélét a saját ízlésem szerint. Szóval visszamentem, felvásároltam a teljes tottyadtbanán készletet. Az eladó kislány nézett is furán, hogy nemáááá, te ilyet veszel? Mondom neki, lekvárnak lesz, nem szépségversenyre. Na, erre rábeszélt, hogy vigyem már el azt a maradék négyet, ami már tényleg nagyon nem tetszett, ingyért adja, sőt, a teljes szatyorért kért összesen 200 forintot. Jól jártam, mert kaptam vagy 5-6 kg banánt végül, igaz, egy kisebb raj muslinca követett egész a hűtőig. Ő is jól járt, mert megszabadult a hibás árutól. Gondoltam is, hogy majd később még időnként elsétálok arra, újabb adag lekvárok miatt. Öt kilóból nem lesz valami sok üveggel...
Citromos banánlekvár
A recept úgy kezdődik, hogy kopaszd meg a banánkákat. Tottyadtságukból kifolyólag enyhén fintorogva. (Némelyiket már főzni sem kéne, lekvár az már magától is.) Banánbelsőt bele egy nagy fazékba, de a héját se dobja el az, akinek a szomszédja kecskét tart.
Hozzávalók:
- kb. 5 kg megpucolt banán
- kb. 70-80 dkg cukor
- 4-5 teáskanál citromsav
- 2 dl víz
- 3 csomag dr. Oetker 2:1 lekvársűrítő
A banánt szépen feltesszük rotyogni a tűzhelyre. Mivel én nem vagdostam össze előre, ezért öntöttem alá egy kevés vizet, nehogy elkezdjen a gyümölcs karamellizálódni, és rátapadni az edény aljára, ahol pedig semmi keresnivalója. Krumplinyomóval tökéletesen össze lehet tördelni a banánokat, és jóval kevesebb trutyival jár. Ha már felforrt, és nagyjából folyós a gyümölcs is, akkor hozzátesszük a cukrot és a citromsavat. Vagy citromlét, de akkor még annak a víztartalmát is el kell főzni (mint ahogy a ráöntött 1-2 dl vizet is). A citrom két dologra jó. Egyrészt isteni finom lesz tőle a banánlekvár, másrészt a savas hatása miatt kicsit világosabbá teszi a színét. Merthogy a banánlekvár nem túl szép látvány. Színre kb. olyan, mint az almalekvár, de hol hígasabban, hol sűrűbben trutyis, a banán magjai miatt pedig itt-ott fekete foltocskák vannak benne. Találtam egy receptet, ahol kifejezetten taknyószerűnek írták le, csak én nem akartam elhinni :) Szerencsére az ízét a külső nem befolyásolja.
A cukor és a citromsav mennyiségét az egyedi ízlés határozza meg. Szerintem a fent írtak nagyjából jó arányt képviselnek, nem túl édes, nem túl savanyú a végeredmény. Amikor úgy tűnik, hogy elfőtte a ráönött vizet, szórjuk bele a lekvárosítót. Én nagyjából 30-40 percet hagytam rotyogni nagy lángon, aztán áttettem a kisebbre. Ha behabosodik a tetej, azt kanállal szépen le lehet merni. A zacskó hátulja szerint 3-5 perc alatt lesz dzsem a főzeményből. Ezután levesszük a tűzhelyről, megfelelően megtisztított üvegekbe pakoljuk, és voila. Mehet a címkézőbe, feliratozóba, spájzba. Sajnos ebből a mennyiségből 0,7-es üvegekbe töltve nekem csak 5 üvegnyi lett, plusz egy háromnegyedig töltött. Sebaj, majd ezt kenjük este a gofrira. Ja és nem mellesleg, a fotón is látszik, hogy glóriásak lettek a lekvárok!
És utána még a szomszéd kecskénél is jók voltunk. Gyakran jut mostanában ilyen finom falatokhoz, mert legutóbb a sárgadinnyehéjjal ajándékoztuk meg, most meg banán- és uborkahéjat is kapott.
Utolsó kommentek