Hazajött néhány hétre az Angliában élő nagy-nagybácsim (vagyis a nagymamám testvére, nemtom, hogy van-e hivatalos megnevezés vajon erre a rokonsági helyzetre :) Már hónapokkal ezelőtt üzente, hogy találjuk ki, mit kérünk ajándékba. Én pedig lelkesen végiggondolva a helyzetet megállapítottam, hogy nemigen van olyasmi, amiben olyan szükséget szenvedek, hogy azt Angliából kéne elszállítani, úgyhogy inkább a hobbira szavaztam. Kértem tőle télikabáthoz való fonalat, feltéve persze, ha autóval jön. Még így is a nekem szánt cumóval volt tele a fél kocsi  :)  És végre, több hónap várakozás után megérkeztek! Mondjuk valószínűleg nem lesz belőle idénre kabát, de hát akkor majd lesz jövőre. Egy teljes évi hobbizás költségét spórolom meg vele :D 

Ekkora gombolyagokat még nem is láttam, mert nálunk általában 50, maximum 100 grammos adagokban lehet kapni. A legnagyobb adag a fehér színű: 5 gombolyagnyi 400 grammos fonal. 25% gyapjú, 75% acryl. A kékeslila csomagban 6 gombolyag 200 grammos fonal van, ez 100% acryl. Ebből a kettőből terveztem egy kabátot kötni, de grátisz kaptam még, a rendelésemen felül egy halványbarna árnyalatot, 2 gombolyag 400 grammost, ugyanabból a típusból, mint ami a fehér volt, az összetétele tehát ennek is 25% gyapjú, 75% acryl.  
 

Az acryl, vagy magyarosan akril egyébként a teljes nevén poliakrilnitril. A természetes gyapjú fonalakhoz szokták keverni ezt a szintetikus szálat különféle arányokban, de mint fent látható, teljes egészében műszálból készült fonalat is lehet kapni. Régebben alaposan beidegződött a köztudatba, hogy a műszál rossz, de szerintem manapság ez már így nem teljesen igaz. A szintetikusan előállított termékek rengeteg fejlődésen mentek keresztül az első műanyagok óta, és nagyon sok minden van már, amit nem feltétlen kellene elítélni. Mondjuk ennek ellenére vannak, akik elvből (durvább esetben sznobságból) kizárólag természetes alapanyagokkal hajlandóak dolgozni. Ez főleg azoknak jó, akik megengedhetik maguknak, hisz a nem kevert szálas fonalak jóval drágábbak. Az áron kívül viszont más oka is van, hogy szintetikus szálakat kevernek a fonalhoz. Az akril a nem szakértő szem számára megtévesztően hasonlít a gyapjúra, viszont nem hordozza annak a rossz tulajdonságait, ezért annak a "javítására" is használják. A 100% gyapjú például hajlamos összeugrani mosáskor, könnyen gyűrődik, ezért vasalást is igényelne, ráadásul hosszú távon hajlamos a nemezelődésre. Az akril belekeverése ezeknek a nagy részét kiküszöböli. 

Megpróbáltam előkeresni a kabátmintákat is, amiket kinéztem, persze az első számú jelöltet tartalmazó újságot naná, hogy nem találom. A maradék képek nagy részét egy netes oldalról töltöttem le, ahol rengeteg, de tényleg rengeteg ingyenes kötésminta található, ráadásul jópár ezek közül nemcsak leírással, hanem leszámolható mintákkal is. Ez a Drops Design: www.garnstudio.com/lang/en/kategori_oversikt.php

Végül pedig álljon itt egy kép, amit egy régi-régi Fürge Ujjakban találtam. 1984/4-es kiadás, szóval 21 éves fotóról van szó. A kép sajna nem túl jó minőségű, ezért kiírom ide is a szöveget: "A kötés sok szovjet asszony és lány hobbija, személyi számítógép viszont kevés családban akad. A fotóriporternek mindkét kikapcsolódási módot sikerült megörökítenie egy moszkvai lakásban. (Szovjetúnió)"  Bájos, régi szöveg  :)