A bögre az jó. Kicsi vagy nagy, mintás vagy egyszínű, vidám, morcos, karácsonyos, nyaralós. Porcelán vagy pléh. Fiatalka, vagy régi, törött-ragasztott, kopott mintájú, történetes. Éppen hatvan. Majdnem mindük itt látható.
Nádasdy Ádám: A bögre
Az ásó megcsendült, félreszaladt
a porcelán vastag fehér hasán,
így lett a bögre. Nem volt mélyen,
és még csak nem is szemét között:
a tiszta földben állt, színültig telve
humusszal,- talán ez volt a szemét,
a répahéj, papír, konzervdoboz,
a terpentines rongy átlényegült,
természetessé váltak, ő maradt egyedül
civilizált, gömbölyű peremű,
kemény, romolhatatlan, dagadt és
mosolygó. A füle szerencsére letört,
fonott füle lehetett, nagy, cikornyás.
Ha kávézom, dédelgeti a hőt,
csak én és csak kávét iszom belőle,
naponta háromszor, huszonnyolc éve
(ha helyzet van, akkor négy-ötször is).
A gyerek persze rögtön odajött,
ő tisztogatta le, régészeti
oktatásban is részesült azonnal.
Később azt meséltem a lányaimnak,
hogy egy giliszta lakott a belsejében.
Utolsó kommentek