Másik nevén pillecukor gyerekkorom nagy kedvence volt, voltak időszakok, hogy minden nap megjelentem érte az alsó tagozatos büfénél. Fehér, rózsaszín, sárga változatban lehetett kapni, és talán mintha kék is rémlene, de ahhoz nem volt bátorságom. Nem normális, ha egy étel kék, na. Nemrég viszont felfedeztem, hogy a mai napig kapható a pillecukor egyik-másik boltban, de szerencsére mai napság már jól megy az önmegartóztatás, és eddig ellen tudtam állni. Ma viszont találtam receptet a házi elkészítéséhez, és ez már sok volt :)
(Forrás: http://silmamahu.blogspot.com/2010/12/malyvacukor-keszites-hazilag.html)
A mályvacuki két fő alkotóeleme a telített oldatig edzett cukorszirup és a zselatin. Utóbbitól fog megszilárdulni, előbbitől pedig édes lesz, és tartós, ennyi cukortól valószínűleg túlélné a következő atomkatasztrófát is. Az arányok:
- 8 gramm zselatinpor (a 25 grammos zacsinak ugye nagyjából a harmada kell)
- 15 dkg cukor + 1 nagy evőkanál méz
- 0,5 dl víz + 3 evőkanál víz a zselatin feloldásához
- ízesítő: Silmama vaníliát írt, én citrommal csináltam, de ez már csak ízlés és kreativitás kérdése
Az arányokhoz képest én kb. dupla adagot készítettem, felhasználva azt a maradék zacsi zselatint, amit sikerült felkutatni a háztartásban. Első körben felfőzöm a vizet a cukorral, mézzel, ízesítéssel, amíg sűrű szirupot nem kapok. Leveszem a lángról, és egy picit hagyjuk hűlni, amíg elkészül a zselatin, vagyis egy tálkában simára kutyulom a vizet és a port. Egy tálba átöntöm a szirupot, és hozzáadom a zselatint. Habverő legmagasabb fokozatán nekiállok felverni. Ekkor kell rájönni arra, hogy a meleg felvernivaló és a gyorsan mozgatott levegő keresztezéséből hatalmas párafelhő jön létre. Mindenesetre továbbra is kitartóan kell habverőzni. A lélotty kezdeti állapotban nálam halvány barnás színű volt, talán a méz miatt, és az állagában a sziruposság dominált.
Rövid ideig habverőztem, ekkor sikerült földhöz vágni egy jénait. Én féllábon (naná, hogy mezítláb!), anyu sikítva seprűért. Ekkor kisebb szünet állt be a habverőzésben egy üvegmentesíő sepregetésig. Habverőzés tovább, ahogy Silmama is írta, nagyjából 10 percbe telt, míg a lé elérte a megfelelő állapotot: hófehér lett, és határozottan habos, sőt már fodrokat is megtartott.
A megszilárduláshoz egy lapos tálat vagy dobozt
célszerű elővenni. Az én kedvencem az a tök jó barna műanyag tál, amiben a
profitterolt árulják a Sparban. Olyankor szoktam profitterolt venni, mikor már
csak pár darab van a tálcán, és általában hozzá is fűzöm a kiszolgálónak, hogy
nem szükséges külön műanyagba csomagolnia, elviszem én a tálcán is :)
Eddig hármat szereztem :) Szóval az edény aljába sütőpapírt terítek, és
megolajozom, hogy tuti ne tapadjon rá a pillecukor. Ekkor (naná, még mindig
mezítláb) lépek bele egy kóbor üvegszilánkba. Röpke könnycseppek, és a
cukor mehet a hűtőbe, dermedni. Ha elkészült, csíkokra, majd kockákra
vágjuk. Esetleg formákra szaggatjuk, mint a pogit vagy a karácsonyi csillagot.
Egy kicsit tapadós lett a végeredmény, úgyhogy porcukorba forgattam, így már
teljesen tárolható lett. Fémdobozban, sütőpapír bélésen kapott helyet. 
A Praktika legutóbbi számában csinos
mályvacukorkoszorú is volt, Silmama blogján is látható egy ilyen. Szerintem
nálunk nem fogja ezt a nemes sorsot megérni a pille. Az USA-ban egyébként kerti
partikon szokták sütögetni, gondolom, a karamellizálódás miatt. Nálunk inkább
fondüzésnél szokott előfordulni, na de az már tényleg sok a
jóból: pillecukor csokiba mártva.... Ja jut eszembe megjegyezni: nem
túl fogyókúrabarát.
Utolsó kommentek