Brannagh praktikái

A drávaszögi hímzés iránti érdeklődésem eredete kettős: egyrészt nagyjából a Drávaszögből származom, másrészt bosszant a tény,hogy nemcsak a külföldiek, de még az itthon élő magyarok is olyan keveset tudnak a magyar népművészetről, hogy ha a hímzés szót hallják, kizárólag a kalocsai, na jó, néha talán még a matyó ugrik be. Sokan nem is gondolnak rá, milyen sokféle népi hímzési stílus létezik az országban. Nem szeretném persze kisebbíteni a kalocsai érdemeit sem, hiszen gyönyörű, színes, változatos, figyelemfelkeltő, ennélfogva nem is csoda, hogy a legnépszerűbb stílus az országban, és a turisták is előszeretettel vásárolják. Emellett viszont szerintem fontos, ha "hazaszeretet" kisebb területre is vetül, nemcsak az egész országra. 

Szóval drávaközi/drávaszögi vagyok. Manapság ez már kicsit ferdíti az igazságot. A Drávaköz a Duna és a Dráva közti területnek elsősorban a szakirodalomban használt megjelölése, gyakorlatilag a történelmi Baranya vármegye déli részét jelenti, népi nevei még a Drávazug, Baranyai Hegyalja, Alsó-Baranya. A Drávaszög kifejezést Gönyey Sándor használta először, nagyjából az 1930-40-es években, és csak a terület horvát részére alkalmazta, tehát már nem azonos területet jelöl a Drávaközzel. A besorolás persze lehet határeset, egyébként az is, hiszen Siklós és Máriagyűd (Siklóson születtem, Máriagyűdön lakom) közel esnek az Ormánság keleti határához is. Az Ormánságot nagyjából úgy szokás megjelölni, hogy Harkány már nem tartozik oda, ehhez képest Máriagyűd Harkánytól légvonalban csak 3-4 km, szóval az Ormánság határterületéhez is közel fekszik. Mindezt természesen nem úgy kell érteni, hogy akár az Ormánság, akár a Drávaköz vagy Drávaszög földrajzi tájegység lenne. Ezek mind néprajzi tájegységek, vagyis azokat a településeket tartjuk a hozzájuk tartozónak, amelyek egyforma/hasonló néprajzi jellegzetességeket (például hímzésmotívumokat is) mutatnak. Az alábbi térképen (bár kissé homályosan, elnézést ezért, de ez volt a legjobb kép, amit sikerült találnom) láthatóak a Duna-Dráva közti tájegységek: az Ormánság, Drávaszög, Sárköz, Mecsekalja. Pécs a jelenlegi Baranya megyének szinte a földrajzi középpontjában áll, ettől kb 20-25 km-re délre található Máriagyűd és Siklós, a térképen piros pöttyel jelöltem be. (kép forrása)

Szóval azért kezdtem el keresgélni a drávaközi mintákat, mert a tavalyi esküvőkiállításon több olyan céget is láttam, akik "magyaros" hímzéssel meg sújtással és hasonlókkal díszítették a menyecskeruhának valókat. Nagy része ezeknek vagy kalocsai volt, vagy konkrét tájegységhez nem köthető "magyaros" minta. Nem tetszett, na. Az ötlet viszont nagyon jó, gondoltam, nekem is népi hímzéses kötényem lesz a menyecskeruhámhoz. Egyszer majd. Ezért is kezdtem el keresgélni neten, újságokban a drávaközi, drávaszögi hímzésmintákat. Ami azt illeti, nem jártam túl nagy sikerrel. Könyvtárazást azért nem említek, mert fotókat ugyan lehet találni, mintaíveket a hímzéshez azonban nem, én pedig elsősorban azon igyekeztem, hogy ne nekem kelljen megrajzolnom a mintát. Elsősorban, amit forrásként említhetek, az a Magyar Néprajzi Lexikon leírása a drávaszögi hímzésekről, és hozzá az itt található képek:

a Drávaszög községeinek a → sárközi főkötőkkel rokon jellegzetes főkötőhímzései. A drávaszögi hímzéseket is fekete muszlinon varrták fehér fonallal; a minták nagyobbak, a sárközihez képest szinte elnagyoltak. Előképeik → aranyhímzések is lehettek. Ellentétben a sárközivel, itt kisebb díszítmény jut a főkötő elejére, a nagyobb a kontyot borítja. → Laposöltéssel, nyolcas öltéssel, → huroköltéssel, → láncöltéssorral, → száröltéssel, → keresztöltéssel és → Margit-öltéssel varrták. A nagy rozetták közepét keresztekkel és a pókolásra emlékeztető laza öltésekkel töltötték ki. A főminta a főkötő kontyot borító hátsó lapjához igazodik, melyet két szimmetrikus félre tagolnak: egyik fél tükörképe a másiknak. Néha csipkesor választja el őket, máskor egybe szerkesztettek. Akad madaras, rákos minta is, de a legtöbb rozettákból, gránátalmákból, tulipánokból és leveles ágakból áll. A minták java mozgalmas, amit a kevés díszítőelem változó állásban, világos, egyértelmű kompozíció szerinti elrendezésével érnek el. – Irod. Gönyey Sándor: Drávaszögi hímzések (Bp., 1944)        

A fenti idézetben több öltésfajta is szerepel, ezek linkek, rájuk kattintva megnézhető a leírásuk a Magyar Néprajzi Lexikonban. Persze leírva nehéz elképzelni őket, de nemsokára csinálok egy olyan cikket is, amelyben az egyes öltésfajtákat szedegetem össze. Aki viszont erősen érdeklődik a téma iránt, és kis pénzt is hajlandó rákölteni, annak ajánlom szeretettel „A hímzés bibliája” című könyvet, ahol elképesztően sokféle öltéstípust lehet megtalálni egyrészt az öltés technikai ábrájával, másrészt színes fotókkal a hímzésről. A baranya megyei Janus Pannonius Néprajzi Múzeum oldalán a következőket lehet olvasni a baranyai hímzések változatosságáról:

Baranyára jellemző sok olyan hímzésváltozat, mely másutt az országban nem lelhető fel. Megyénkben a magyar hímzőkultúra csaknem minden ága és igen sok stílusa megtalálható. Megjelenik a szűrposztó-féleségeken a vidékre jellemző formában a posztórátét is. A csipkefélék közül a varrott csipkék, a recefélék, a horgolások, valamint a kötött munkák szerepelnek aleggyakrabban. De kiemelt hely illeti Baranyát azért is, mert a máshonnan is ismert stílusokon túlmenően hímzéselemei, azok kompozíciós rendje, színezésbeli és technikai megoldásai között számos egészen sajátos akad, mely egyedül erre a tájra jellemző. 

Drávaszög falvainak a sárközi főkötőkkel rokon, jellegzetes főkötőhímzése van.Ezeket is fekete muszlinon varrták, fehér fonallal. A minták nagyobbak a sárközihez képest, szinte elnagyoltak. Ellentétben a sárközivel, itt kisebb díszítmény jut a főkötő elejére, a nagyobb a kontyot borítja. A főminta a főkötő kontyot borító hátsó lapjához igazodik, melyet két szimmetrikus félre tagolnak: egyik fél tükörképe a másiknak. Akad madaras, rákos minta is, de a legtöbb rozettákból, gránátalmákból, körtéből, szilvaszerű gyümölcsből, tulipánokból, rózsákból és leveles ágakból áll. A minták java mozgalmas, amit a kevés díszítőelem változó állású, világos, egyértelmű kompoziciójával értek el.

 

Kissé el voltam keseredve, hogy semerre nem találok letölthető, lerajzolható, öltésmódokkal is körülírt drávaszögi mintát. Ekkoriban kerestem azonban elő a pincéből anyu régi Fürge ujjak gyűjteményét, amit végiglapozva borzasztóan megörültem, hogy sikerült egy (egyetlenegy!) drávaszögi mintával hímzett terítőt találnom, és persze a hozzátartozó mintaívet, amiről már könnyedén előrajzolhatok egy kötényt (2004/01-es lapszám 24-25-ös oldalpár, tervezte Pesztránszki Károlyné). Persze, kalocsai rengeteg volt  :S

Itt látható tehát az újságból lefotózott terítő mintája és a hozzá tartozó mintaíven látható átrajzolható minta. Már csak indigót kell szereznem a másoláshoz. Eddig egyébként legalább háromszor mentem el indigót venni, minden alkalommal azért, mert az előzőleg megvásároltat nem találtam semerre. Aztán az újat úgy tettem el, hogy biztosan meglegyen. Naná, olyan biztos helyre került, hogy én sem tudom, hol van. Megvan már ellenben a kötény anyagául szolgáló csodás fehér napszövet, el is kezdtem nagyjából kiszabni belőle a kötényt. Szabásvonalra egy nálunk nem túl felkapott stílust képzeltem el. Mivel nem kell a funkciójára összpontosítani, ezért a kötényke lehet l'art pur l'art simán csak csinos. Ezt a szabásmintát sokszor lehetett látni a Jóbarátokban Rachelen, mikor még pincérnősködött a kávézóban. A hímzőcérnát még szintén nem választottam ki hozzá. De van még idő, hogy elkészüljön a kötényke, nem sürge a dolog. 

Ja, és ha már menyasszony és esküvői és varrás, van itt egy kevésbé ismert babona, ami ezekkel függ össze. Régen ugyanis nagy szerencsétlenségtől tartottak, ha a menyasszony maga varrta esküvői ruháját. Egyes változatok szerint annyi könnyet hullat ugyanis majd asszonyként, ahány öltést tett a ruháján, más változatok szerint csak annyit, ahányszor megszúrta az ujját a tűvel. Azonban ha egy hajadon leány varrja más ruháját, azt szerencsének szokás tartani, mert úgy tartották, attól az időtől, amikor az első öltést tette a ruhán, egy éven belül ő is férjhez fog menni. Hasznos tudnivaló lehet még, hogy abban a helyiségben, ahol a menyasszonyi ruha készül, nem szabad fütyülni, mert odacsalja a gonosz szellemeket.