Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Háztáji spórolás mifelénk

2012.03.06. 13:38 - Brannagh

Címkék: konyha spórolás kert környezetbarát

Amíg nem hozunk össze egy passzív (aktív) házat kisebbfajta farmmal, ahol magunknak termeljük az élelmiszert és a hulladék nagyját a kecskével etetjük fel, aki ezt friss tejjel hálálja meg... szóval addig kevesebbel kell beérni. Mindenesetre manapság nem lehet elmenni a téma mellet, hogy min lehet spórolni. És még min? Majd egy kicsit később a következő kérdés: és még min?

1. Nagyon nem divatos mostanában a Matolcsy-féle beszólással villogni, miszerint egy nyugdíjas ráér otthon zöldséget termelni, amiből megélhet. Persze, hogy baromság, hol termeljen már egész évre való ennivalót valaki egy panelban? Nekünk viszont van olyan szerencsénk, hogy a ház mögött el van kerítve kb. 600 nm-nyi konyhakert, ahol úgy tervezem, hogy szinte a teljes zöldségszükségletünket meg tudom termelni. Krumplit feltétlenül, de csinálok még tököt, paradicsomot, amiből püré lesz, répát, petrezselymet, karfiolt, babot, kukoricát, dinnyét, mákot, stb, stb. Szóval ha van nagy hely, akkor sok mindenre lehetőség van, a panel erkélyén sajnos maximum fűszereket, pár tő paradicsomot, paprikát, esetleg egy ládás életre nemesített gyümölcsfácskát lehet tartani, mondjuk almát. Erről jut eszembe, ültettünk a kertbe három gyümölcsfát is, igaz, ők csak pár év múlva adnak gyümölcsöt. A zöldségtermesztés akkor tört rám mániaként nem is olyan rég, mikor az egyik szupermarketben járva azt láttam, hogy fél kiló brokkoli 500 forint. És még nem is különösebben szép, a nagy része szár volt, nem virág. Szóval ha összesen 10.000 forintot fizetünk minden magért, palántáért és csemetéért, de cserébe megtermelem az éves szükségletünk nagyját, akkor megéri görnyedni a kertben.

2. Szokásos mániám, a begyűjtés. Azért nem ültettünk pl. almafát a kertbe, mert a környékünkön hármat is tudok vadon, kinn az erdő-mező sűrűjében, ami senkié sem, ezekről már tavaly is rengeteg gyümölcsöt hordtam haza, szerintem összesen legalább 60 kilót. Nemsokára itt az első begyűjthető növény, az ibolya. Igaz, csak csemegének jó, nincs is különösebb tápértéke, de ha kandírozom és rászórom hétvégén a sütire, akkor garantáltan nagyobb a sikerem, mintha a cukrászdából hoztam volna valamit. Következő nagyobb lehetőség: áprilisban a medvehagyma. Ebből idén legalább 10-15 kilót el akarok tenni. Legyen saját fogyasztásra is bőven, meg esetleg ajándékba is. Nagyon egészséges ugyanis. Aztán rengeteg vadgyümölcsöt lehet szedni, amiből lekvárt, szörpöt főzhetünk, szintén spórolási lehetőség. Gyógynövényeket felkutatva és megszárítva pedig teakeverékeket lehet készíteni. A gyűjtögetés egy másik formája, hogy a napokban kimegyünk a környékbeli erdőbe, és hazahozunk pár zsák jó minőségű, fekete, tőzeges földet. Legalább olyan jó, mintha virágföldet vásárolnék. Úgyszintén gyűjtögetési lehetőség, ha horgászengedélyt szerzünk, és szabad hétvégéken a környékbeli szabad vizeken horgászgatunk.

3. A spórolás egyik fő forrása a konyha, mint azt már a fentiekből is láttuk. A zöldségek mellett a húson is sokat lehet spórolni. Persze a csirketartáshoz megint csak hely kell, de ha az ember nem sajnál rá 8-10 hetet, akkor 50-60 csirkét felnevelve sokat lehet spórolni a húsukon. A disznótartás is népszerű még mindig, de főleg akkor éri meg, ha az ember maga tudja megtermelni hozzá a takarmányt. Panelből is kivitelezhető viszont az okos vásárlás, a húsok terén érdemes például a belsőségekkel kísérletezni. A színhúshoz képest sokkal olcsóbb a máj, a zúza, a vese (bár ezt még nem kóstoltam), és például a disznónyelv is, amit nagyon szeretek. Ráadásul szerintem ezzel változatosabbá is tesszük az ételeket. Emellett érdemes a szupermarketek előre csomagolt húsai helyett inkább a henteshez menni: frissebb, hazai termék, helyi vállalkozó támogatása, és a legtöbb esetben olcsóbb is.

4. Nagy tételben való vásárlás. Ez alkalmankénti nagyobb beruházást igényel, viszont összességében olcsóbban kaphatjuk meg a tartós árukat, például papírtörlőt, wc-papírt, kávét, teát. Környezetbarát is, mert rendszerint kevesebb csomagolóanyag felhasználását jelenti.

5. Ami nekem kézenfekvő kicsi korom óta, de azt veszem észre, hogy sokaknak nem az: ételt nem dobunk ki! Ha maradék, de jó, akkor mehet a hűtőbe. Ha sok maradék, és nem esszük meg, akkor a fagyasztóba. Ha még jó, de meguntuk, akkor más ételben újrafelhasználható, például a pörköltet könnyű spagettiszósszá vagy rakott rizses étellé alakítani. Ha a kenyér kiszáradt, lereszelem zsemlemorzsának. Ha valami gyanúsan néz ki, akkor egy bizonyos határig még odaadhatjuk a kutyának, macskának, télen egyes ételfajtákat a madaraknak is. A lényeg: ételt nem dobunk ki. (Maximum, ha már új életformák nőnek rajta.)

6. Olcsó és tudatos vásárlás. Ennek kézenfekvő módja, hogy olcsó helyeket keresünk. Mindenkinek vannak bizonyos preferenciái, az enyém például az, hogy az olcsóság mellett lehetőleg magyar terméket vegyek, ha egy mód van rá, akkor helyit ráadásul. Ha ez nem lehetséges, akkor kicsi legyen az ökológiai lábnyoma a terméknek, tehát viszonylag közel készítsék, minél kevesebb káros anyag felhasználásával. A helyi termelés legjobb kihasználása, ha megkeressük a faluban a tojásos nénit, mézes bácsit, őrölt paprikás bácsit, és így tovább. Ők gyakran őstermelők. A következő szinten a helyi vállalkozók vannak, említettem már a hentest például, de hozzánk közel esik Vecsés is, ahol közismerten rengeteg savanyúságot gyártanak. Ezután pedig lehet keresni az üzletek polcain a különféle magyar eredetjelzésekkel ellátott termékeket. Ha ez túl drága, akkor persze én sem ragaszkodom hozzájuk, sőt, a cikk maga is ugye a spórolásról szól.

7. Élelmiszerek házi elkészítése. Olcsóbban kijönnek házilag a befőttek, lekvárok, savanyúságok, de például sokszor a kenyér is, a száraztészta, a sütemények pedig különösen (a cukrászda szerintem nagyon drága dolog). Az pedig végképp kézenfekvő, hogy olcsóbb otthon főzni, mint étterembe járni vagy rendelt ételt enni.

8. Hatékony műszaki holmik. Nemrég elromlott például a bojlerünk (újra). Ezúttal szereltetés helyett egy teljesen újat vásároltunk. Beborítottuk egy vastag réteg szigetelőanyaggal, és máris olyan tökéletesen működött, mint a régi fénykorában, ráadásul sokkal kevesebb vizet fogyaszt, a régi ugyanis csöpögött. Meglepődve tapasztaltam, hogy már az első hónapban közel a felére csökkent a vízszámla!

9. Közlekedés. Ez megint csak a körülmények függvénye, de nálunk pont úgy adódott, hogy a vőlegényemmel mindketten ugyanoda járunk dolgozni: nagyjából 5 km-re a házunktól. Ez simán lebicajozható távolság, csak annyit kellett tenni, hogy beruháztunk egy második biciklibe. Ha a benzinárakat nézzük, akkor pár hónap alatt visszahozza az árát, ráadásul mindjárt a konditermet is megspóroljuk, a napi 10 km tekerés (aztán utána a kertészkedés) pont elég szerintem.

9. Hobbik. Egyrészt ugye mondtam már a gyűjtögetést, de ez elég szezonális dolog, ha csak a gyümölcsökre, növényekre korlátozom. Gyűjtögetem viszont az ismerősi kör kidobásra szánt textilféléit és varrok belőlük, például plédeket, de begyűjtöm a nagymamák maradék fonalait is, amiből kötni, horgolni lehet mindenfélét. Sajna azt kell mondanom, hogy ha ezeket az anyagokat vásárolnám, nem pedig újrafelhasználnám, akkor a varrás, kötés nagyon drága hobbinak számítanának.

Szóval rengeteg dolgon lehet spórolni, és közgazdaságilag az olyan, mintha pénzt kerestünk volna. Úgy kell gondolkodni, hogy ami pénzt nem költöttünk el valamire, azt elkölthetjük másra, tehát többet tudunk vásárolni ugyanabból az összegből.

 

Méztelen mézeskalácsház metamorfózisa

2012.01.21. 13:36 - Brannagh

Címkék: konyha karácsony tél advent recept sütemény kreatív hobbi

Csodás alliteráció, nemde? :)

Méz nem volt épp itthon, mikor rám jött a süthetnék, de volt még bőven a nyár elején eltett fenyőszirupból. Nagyon édes-cukros, aromás, kicsit citromos ízű keverék, megfázásra nem fogyott el, hát felhasználtam a méz helyettesítésére egy üveget. Egy kg liszt, kevés só, egy zacskó sütőpor, egy üveg fenyőszirup és a szokásos mézesfűszerek: fahéj, szegfűszeg, citrom- és narancshéj ízlés szerint. Én sokat tettem bele, mert erősen, csípősen szeretem a tésztát. A szirup miatt cukor már külön nem kell, de a sima mézesbe sem szoktam, a méz bőven elég édes ahhoz, hogy élvezhető legyen a süti. Innen a szokásos módon: gyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, kivágjuk a formákat, majd sütjük. Az ablakokba üveget is könnyű tenni. Mikor a tészta már nagyjából megsült, vegyük ki a tepsit. A tésztalapok megmozdítása nélkül az ablaktábláknak kivágott helyre kiskanállal töltsünk apróra tört keménycukorkát. Erre a legjobb a boltban akár kilóra is kapható töltetlen keménycukor, amit zacskóba téve klopfolóval vagy nyújtófával összetörünk. Vicces az eredmény, ha az egyes ablakokba más-más színű cukrot töltünk. Ezután toljuk vissza a sütőbe. Egy-két perc alatt a cukor elolvad a hőtől, és nyúlós folyadékként teljesen kitölti az ablaknyílást. Ekkor vegyük ki a tepsit, de a tésztát mindaddig ne vegyük ki, amíg az egész teljesen ki nem hűlt és a cukor teljesen meg nem szilárdult. Ha volt alatta sütőpapír, ami beleragadt a cukorba, és nem tudjuk leszedni, akkor a papírt enyhén vizezzük meg egy kenőtoll segítségével. Amikor teljesen átnedvesedett, könnyedén le lehet választani a cukorról is.

Tárolásra legalkalmasabb a csinos fa étkezőtálca volt, mivel jól illik a házikóhoz, és fogantyúi, lábai is vannak. Ragasztónak két tojásfehérjét vertem fel 20 dkg porcukorral, amit süteménydíszítő pisztolyból adagoltam. A falak összetartására a biztonság kedvéért azért használtam szép színes fejű gombostűket is. A feltűnő, bogyós fejek egyrészt jól díszítik a házikót, másrészt könnyebb megtalálni őket, nehogy valaki lenyelje a sütivel együtt, mert abból nagy bajok lehetnek. A tészta nagyon sokáig eláll, de a cukorüveg ablakocskák sajnos rosszul bírják a szobahőmérsékletet: a cukor olvadni kezd és az ablakok szép lassan lefolynak a ház oldalán. Nekem kb. két hét alatt tűntek el teljesen.

Vízkereszt után a karácsonyfa lebontásával együtt a mézesházat is összetörtük. Az alkatrészei természetesen ehetőek, de nekünk rengeteg maradt. Jenci egy részét elvitte a munkahelyére, hogy a kollégák is falhassanak, de a maradék kb 1-1,5 kg tésztából kókusztekercset készítettem, hogy jobban fogyjon. A tésztát kekszszerűen összetörjük. Ha ehhez nem elég kemény, akkor kézzel kisebb darabokra törjük és kevés tejbe áztatjuk, hogy megpuhuljon és kézzel össze lehessen nyomkodni. Nem valami guszta látvány, de a használhatóság a lényeg. Teszünk hozzá kakaóport, hogy szép barna legyen, kevés porcukrot, két tojás ragasztónak, és még annyi háztartási kekszport, hogy összegyúrva kemény gombócot lehessen formázni belőle. Hűtőbe tesszük pihenni, amíg a krém elkészül. Arányait tekintve kb. egy kg kekszhez/sütitörmelékhez használunk fel 30-35 dkg margarint a krémhez. A margarint felverjük 10-15 dkg porcukorral, majd hozzákeverünk 20 dkg kókuszreszeléket. A margarint nem szabad tejjel kipótolni, mert úgy szét fog folyni a krém és eláztatja a sütit. Ha túl keménynek tűnik, a margarin folyóssá tehető kevés mikrózással, így könnyen el lehet kenni majd. Először is előkészítjük a helyet a tésztának. A gyúródeszkát ecsettel megvizesítjük, erre terítünk egy tekercs sütőpapírt. A víztől a papír letapad a deszkára és nem mozog, miközben a tésztát nyújtjuk. Nyújtáshoz liszt helyett természetesen porcukrot használunk, hogy a tészta ne tapadjon. Kb. fél centi vastagra sodorjuk, aztán megkenjük az előkészített krémmel, és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Hűtőbe tesszük, hogy kicsit dermedjen, és máris fogyasztható.

Angyal a nagymamámnak

2012.01.20. 14:56 - Brannagh

Címkék: karácsony ajándék horgolás kreatív hobbi

Fehér horgolófonal, 2-es horgolótű, egyszeri próbálkozás, jó eséllyel az utolsó. Nem vagyok valami  nagy szám a horgolásban, őszintén szólva úgy tűnik, a valóban hasznos eredmény is kevesebb, mint a kötésnél, ami viszont abszolút az én területem. Jobban szeretem a pulcsikat, sálakat, babajátékokat, mint a horgolt terítőket, nippalátéteket. Az anyag tapintása is más, a horgolás valahogy keménynek és érdesnek tűnik, a kötés ezzel szemben hajlékony és rugalmas még akkor is, ha egyébként abszolút ugyanazt a fonalat használtuk. Persze tudom, hogy most egy kicsit általánosítok. Lehet horgolni például ruhákat, kiegészítőket, táskákat is, vagy ott vannak a most nagyon divatos karácsonyfadíszek és egyéb ünnepi kiegészítők. A nagymamám nagymestere ennek a témának, angyalseregeket, gömb- és csillaghegyeket készített már eddig is. Legújabb fejlesztése a hóember, az is nagyon mutatós. Belevágtam megpróbálásra, de egy nagyobb darabbal kezdtem, mert a miniatürizálásra nem áll rá a kezem. Így készült ajándékba ez az angyal a másik nagymamámnak. Egészen egyszerű a felépítése: feje gömb, válla gyakorlatilag egy kör alakú minta félbehajtásával készült. Ezt a hónaljaknál két-két plusz láncszem beillesztésével csippentettem össze, onnan pedig már csak a szoknyája van hátra: először pár sor derékrész, majd körbe-körbe a hálószerű minta. 3 láncszem, kétráhajtásos pálca, 1 láncszem, az előző pálca tövéhez kötve újabb kétráhajtásos, és így tovább, előről, így jön létre a fordított V motívumot tartalmazó minta. A szoknya bővítéséhez 3-ról 4-5-6-ra növeltem az összekötő láncszemes részeket. A szoknya alján két csíkot is csináltam sima pálcákból. Amellett, hogy nagyszerűen díszít, még tartást is az a ruha egész szerkezetének, hogy az angyal keményítés után könnyedén megálljon a talpán. A szárnya egyszerű szívminta. Keményítéshez sűrű cukoroldatot használtam, ezután a baba hónalja alatt átfűztem egy hurkapálcát és felfüggesztve szárítottam. Menet közben érdemes gyakran igazítani, kézzel feszesíteni az alakon, mert száradás után a cukorkristályok nagyon merevvé teszik az anyagot, akkor már nehéz lesz kisimítgatni. Végül egy szalagot fűztem a derekába. Nagy sikert aratott, bár őszintén szólva én nem vagyok teljes mértékig megelégedve magammal. És sajnos továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a horgolás az én világom lenne.

Bélelt házimamusz

2012.01.20. 14:18 - Brannagh

Címkék: tél textil varrás kreatív hobbi újrafelhasznált

Tél elején az ablakközöket és a redőnytokokat üveggyapottal béleltük. Valamit kezdeni kellett a maradékokkal. A fázás legfőbb forrása a kihűlt lábfej. 25 évig laktam padlófűtéses házban (ami valami isteni érzés), most pedig radiátorosban lakom, ráadásul nem épp a legkorszerűbben. Vagy padlófűtés kell télre, vagy pedig nagyon meleg, nagyon vastag talpú lábbeli. Ezért készül ez a farmermamusz, aminek a talpa, a felsőrésze és az oldala is üveggyapottal van kitömve. Érdemes nagyon dagadtra tömni mindenhol, mert viszonylag hamar összeesik a használattól, különösen a talprészen, ahol súly nehezedik rá. De ettől függetlenül még sokáig megőrzi a melengetőképességét.

A szabásminta fő elemei: 2-2 talpminta, 2-2 ehhez illő félhold/féltojás alakú felsőrész és 2-2 3 cm széles pánt, ami az oldalrészt fogja alkotni. Minden mintaelemből lábanként duplán kell számolni ugyanis, hogy kitömhető formákat tudjunk varrni. Én régi farmereket választottam hozzá, mert a farmer elég strapabíró ahhoz, hogy huzamosabb ideig is jelentős kopás nélkül bírja az igénybevételt. A munkamenet: varrás -> kitömés -> darabok összeöltése. Utolsó pont a szorosra igazítás. Ezt úgy érjük el, hogy a lábra véve a cipőt az oldalpántokat úgy illesztjük a felsőrészhez, hogy egészen szorosan simuljon a lábra. Én nem simán összeöltöttem ezeket a részeket, hanem gombokat varrtam rá díszítésnek.

Egyéb házimamusz és papucs minták találhatók itt. Elsősorban horgolva, de a szabásminták alakja sok új ötletet adhat varráshoz is.

 

Technológiai zsákutca: az orrtyű

2012.01.20. 13:11 - Brannagh

Címkék: tél kötés kreatív hobbi

A pártyű olyan sikeres volt... ebből kiindulva készült az orrtyű. Meg abból, hogy ha egy kicsit is lehűl a levegő a szobában, akkor az orrom fázik először. Biztos, mert olyan szeles hely. Zsibbad és érzéketlenné válik, még jó, hogy nem lesz libabőrös. Épp ezért készült az orrtyű, meg tulajdonképpen fogadásból is: merem-e bevállalni a nyilvános szereplést (fotót) ebben a szépségben.

Megkötöttem alig két óra alatt, hiszen igen aprónak kell lennie. Piros-fehér csíkos kis háromszög lett, széltében alig 10 centi, a magassága kb. 6 centi. Félbehajtva, oldalt összevarrva ránézésre nagyon csinos kis tyűt kapunk. A rögzítés érdekében a tövébe varrtam egy vékony gumit, ami elvileg az orrcimpákra rögzíti (a fejemen keresztülvezetett kötő olyan kezdetlegesnek tűnt). Épp csak azzal nem számoltam, hogy ez a gumi alapjaiban rombolja le a tervet: elszorítja a légáramlás helyét, és akkor már oly mindegy, hogy fázik-e az az orr, avagy sem. Ennélfogva az orrtyűről megállapítottuk, hogy bájos, ámbár igen rosszul funkcionáló eszköz. De társadalmi igény nyilván lenne rá :)

 

Decemberi elmaradások

2012.01.09. 21:52 - Brannagh

Rengeteg elmaradásom volt decemberből. Úgy gondoltam, hogy most aztán fel fog lendülni a blog forgalma, mert karácsonykor mindig jóval többen jönnek, gondolom egyrészt a receptek, másrészt az ajándékötletek miatt. Igaz, hogy az egyes cikkek nem veszítenek az aktualitásukból évről-évre, a forgalom ingadozása inkább havonta/témánként figyelhető meg. Ünnepek alkalmával például mindig nő a forgalom. De ez egy ilyen témájú blognál kézenfekvő. Ahhoz viszont, hogy növeljem a találati arányt, azért nem ártott volna írni is ezt-azt... Hááát, ez már elmaradt rendesen. Lusta dög voltam, na. Rengeteg mindent csináltam, egyébként, mert az idei karácsonyt nagyon-nagyon kis pénzből kellett kigazdálkodni, úgyhogy mindenki újrahasznosított, kézzel készült dolgot kapott. Tudom, nem valami illendő számszerűsíteni az ilyesmit, de a hozzávetés miatt azért szükséges: a komplett rokoni és baráti körre összesen 10.000 forintot költöttem. Ezt az összeget még akkor sem léptem át, ha még a varráshoz használt áramot és cérnát is beleszámítom  :)  De azt hiszem, ennek ellenére sem panaszkodott senki, meg csalódott sem volt senki, mert arra nagyon odafigyelek, hogy mindenkinek olyan ajándékot válasszak, amiről meggyőződésem, hogy örömére és hasznára is lesz.

Na, akkor hogy sorra vegyük az elmaradásokat, amikről igyekszem záros határidőn belül megírni a blogposztokat:

  • téli házimamusz farmerból (saját használatra)
  • nagyon vastag kötött, bélelt kardigán (szintén saját használatra)
  • összesen hat darab rajzolt póló a négy srácnak, karácsonyi ajándékul
  • egy nagy méretű horgolt angyalka, egyik nagymamámnak készült
  • két varrott angyalka, olyan Tilda-babaszerűek, karácsonyi/szülinapi ajándék lett belőlük
  • rátéttechnikával készült karácsonyi naptár anyu osztályának
  • szintén az osztálynak készült karácsonyi meglepit tároló névre szóló textil kiscsizmák
  • mézeskalácsházikó (ha valamivel, hát ezzel nagyon lekéstem az aktualitásról  :D )
  • olaszos tészták itthon, kézzel gyúrva
  • kaptam karácsonyra egy keksz-készítő pisztolyt, még nem használtam, de egészen biztos, hogy ennek az eredménye is blogposztként végzi  :)
  • sálak, szám szerint három, kettő ajándék, egy pedig sajátnak
  • orrtyű, mint technológiai zsákutca

 

Hirtelen nem jut több az eszembe, pedig tuti, hogy van még egy kupac dolog. Ezekkel a lemaradásokkal is úgy voltam, hogy körbefotóztam mindent, de becsszó, tényleg. Csak aztán kis szerkesztés után sokkal könnyebb volt szimplán belinkelni a facebookra, mint blogbejegyzést szerkeszteni. A lustaság, mondom.... Majd ha eszembe jut még valami, kiegészítem  :)  Aztán remélhetőleg hamarost érkeznek sorban a bejegyzések is. Ja, és ez még jár karácsonyra, visszamenőlegesen:

Veréblakoma

2011.12.23. 15:08 - Brannagh

 

Rónay György: Verebek

 

Tizennyolc-húsz fokos hideg

volt idefönt a hegyvidéken.

Már azt hittem, ezen a télen

kipusztulnak a verebek.

Napok óta egyet se láttam.

S mi történt tegnapelőtt? Ebéd

után egy kevés maradék

volt még a tálban,

csak pár falat, de mégis étek:

eltenni kevés, kidobni vétek.

A cica kényes, nem eszi meg.

„No, majd megeszik a verebek!”

Azzal egy kis tálkára véve

kitettük a balkon közepére

a hóba.

Nem történt semmi perceken át.

Aztán megrebbent egy bokorág,

s gyanakodva

kidugta fejét,

és szétnézett egy kis veréb.

Szemügyre vette a terepet –

(de akkor már új s új verebek,

tíz-tizenöt is lehetett,

tolakodtak a háta megett) –

tollát borzolta, mintha fázna,

majd hirtelen

rászállt egyenesen

a balkon alatt a barackfára.

Onnét, kis kémlelés után,

mint csöppnyi gombolyag,

oly puhán huppant le a hóba a balkonon.

A többi veréb az ágakon

leste, mi lesz.

Nem történt semmi. A kis begyes

ugrott egyet-kettőt, utána

lecsapott a tálra,

kikapott belőle egy rizsszemet,

s eszeveszett

iramban visszamenekedett

a fára;

onnét lesett

a balkonunkra. A többi veréb

elébb s elébb

óvakodott, majd egyik a másik

után röppent a barackfáig,

barackfáról balkon peremére,

s onnét orvul, gyanakodva,

félve a tálig,

s egy rizzsel vissza az ágra.

Ellepték már egészen a fát.

És most kezdődött a haditanács!

Micsoda lárma!

Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb

valahány verebe ott zsibong

azon az egy fán, ott csivitol,

s amikor

elérkezik a pillanat,

zúgva megindul a csapat:

surrog-burrog a sok kicsi fürge

szárny, s a szürke

hadsereg elfoglalja a tálat.

Nekilátnak,

nyelik szaporán a rizsszemeket.

S a tálon csak úgy kopog és pereg

a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer

békés kis géppuska kelepel,

s mire a nagy csata véget ér,

a tálka alja olyan fehér,

hogy annál szebb a leghevesebb

mosogatás után se lehet.

A balkonon a hó

tele van millió

pirinyó

szarkalábbal:

a verebek lábnyomával.

Azóta minden ebéd után

nagy veréblakoma van Budán

a balkonunkon: itt zsibong

a Rózsadomb

minden verebe, s zengi veréb-

nyelven, hogy jólesett az ebéd,

s jöhet bátran a többi veréb

vendégségbe, mert van elég,

s lehet

mínusz tíz, húsz, harminc: a telet

majd csak kibírjuk, verebek,

verebek, rigók, emberek,

ha van bennünk egy kis szeretet.

 

 

 

 

Vorenus és Pullo

2011.12.03. 22:32 - Brannagh

Ajánlom mindenkinek megnézésre a Róma c. sorozatot, nagyon jó. Abban hordtak az arra az időszakra már bőven uniformizált legionárius katonák ilyen egyenpólókat. Kicsit szakadt, kissé koszos, a mintát alig lehet kivenni, de azért ott van, és az a lényeg: emberem megrendelte, hogy ő bizony ilyenben óhajt felvágózni. Mint Lucius Vorenus és Titus Pullo. Azóta lett mástól is rendelésem pont olyan Rómás pólóra, ma készültem el vele. Íme:

Téli melegentartó ötlet teához

2011.12.01. 09:17 - Brannagh

Egyszerű, és nem kell hozzá még usb-s bögremelegítő sem. Lényege, hogy ne kelljen 10 percenként mikrózni a kihűlt teát. Ha a vizet az almafőző csuprába töltöm és alágyújtok egy teamécsest, akkor nemcsak a karácsonyos-adventes hangulatot erősítem, hanem a teámat is folyamatosan forrón tudom tartani.

Kelta fonatmintás körsál - végre elkészült

2011.11.29. 10:56 - Brannagh



süti beállítások módosítása