A tegnapi cikkben megígért valentinos ötletek közül az első áldozat tehát a pártyű. Lényege: két kéz fér bele két külön lyukon, és úgy lehet kézenfogva sétálni.

Hozzávalók (amit én használtam)

• 1-1 gombolyag vastag fonal (kék és lila) 
• 5-ös körkötőtű (lehet sima tű is persze, de én ezt jobban szeretem használni)
• 1 darab segédtű (a fonott mintához)
• mégy egy körkötőtű, amin könnyedén félre lehet majd tenni a szemek felét
• olló, mérőszalag (szokásos apróságok)

Egy-két szó a fonalról. Én egy vastag (50 gr=100 m) fonalat használtam, ráadásul duplán fogva. Ilyenkor nyugodtan lehet vastagabb kötőtűt is használni, akár 6-8-ast is. Nekem ilyen épp nem volt kéznél, ezért maradtam a 4-esnél. De természetesen bármilyen fonal használható, nemcsak az itt megadott vastagság. Pláne a típus nem is tudom, hogy elérhető-e még, mert ezeket a fonalakat a nagymamám lomosszekrényéből túrtam elő. Volt ott mindenféle kincs, csak keresgélni kellett, hát gazdagabb lettem egy nagy zsák maradék fonallal. A szín természetesen szintén szabadon választható, bár én nem ajánlanám a fehéret a koszolódás miatt, és érdemes belegondolni abba is, hogy a tyű egyik felét egy férfi fogja hordani. Szóval csak óvatosan.

Leírás

A pártyű két felének mandzsettáját külön kötjük meg. Én egy kézre 36 szemet vettem fel, de ez ugye függ a fonalvastagságtól, a tűvastagságtól és a csuklómérettől is (a mienk 17-18 cm nagyjából). Ezért érdemes a szemek számánál figyelembe venni a gombolyag leírásán lévő adatokat (10x10 cm-es darabot hány szem és hány sor megkötésével kaphatunk). A felszedett sor után a továbbiakban 5 cm-es mandzsettát kötöttem 2 sima 2 fordítottas patentmintával (2 szemes bordázott minta). Miután mindkét színnel elkészültek a mandzsetták, a következők szerint vettem fel a körkötőre a szemeket a kézrész megkötéséhez: szürkéből az első 18 szemet félretesszük, a következő 18 szemet a kötőtűre vesszük, ezután felveszünk még 10 szürke szemet, majd felveszünk 10 lila szemet, a lila mandzsettából az első 18-at átszedjük a tűre, a második 18-at félretesszük. Tehát kb. így kell kinéznie a kötésnek:

A felszedett mennyiség lesz a kesztyű elülső oldala. A színén sima, a visszáján fordított sorokat kötünk.  A továbbiakban 5-7 cm-t kötünk szűkítés nélkül, majd ezután minden sima sorban fogyasztunk 1-1 szemet az anyag mindkét széléről (tehát egy szürkét és egy lilát). Ha vékonyabb típusú fonalt használunk, akkor elég csak minden második sima soron fogyasztani (tehát összesen minden negyediken).  A középen húzódó fonott mintát már az elejétől így készítjük: 8 soros lesz a minta (sima és fordított sorokat is számolva):

1. sima sor, melyben a közepéhez érve az utolsó két lila szemet segédtűre veszem, lekötök két szürkét, majd a segédtűről lekötöm a két lilát, és folytatom tovább a sort szürkével (ebben a sorban megcserélődnek a szemek, hogy a színek kiadják a fonatmintát)
2. fordított sor
3. sima sor
4. fordított sor
5. sima sor 
6. fordított sor
7. sima sor, amiben középre érve a fonat két szürke szemét segédtűre veszem, lekötök két lilát, majd a segédtűről a két szürkét, és folytatom tovább szürkével (ebben a sorban kerültek vissza a szemek az eredeti helyükre)
8. fordított sor (és ezután kezdjük újra az 1. ponttól a mintát)

Ha megfelelő hosszúságúra (kb. 17-20 cm-re) gyarapodott a kesztyű eleje, kössük le a maradék szemeket, és fejezzük be ezt az oldalt. Ezután ugyanígy kössük meg a kézrész hátulját: felszedjük a maradék 18 szürke szemet, aztán 10 plusz szürke szemet, 10 plusz lila szemet, majd a lila mandzsetta félretett maradék 18 szemét. Aztán ugyanolyan minta szerint haladunk tovább, mint a kesztyű túloldalánál.

Mivel a leírásomat az eltérő fonal és kötőtűvastagságok figyelembe vételével írtam, kissé felületesnek tűnhet, hogy nem pontos adatok (szemek és centiméterek) szerepelnek a leírásban. Fontos figyelembe venni, hogy milyen fonallal és tűvel kezdjük a munkát, és ez alapján szisztematikusan haladni. Főleg kezdőknek sok segítséget nyújthat, ha lejegyzetelik a pontos szemszámokat: hányat szedtek fel, hányat fogyasztottak, és a sorszámokat: hány sort kötöttek és hány soronként fogyasztottak. Ha ugyanis nem emlékszünk a pontos adatokra, a pártyű két fele nem lesz egyforma. Habár ezt a különbséget az összevarráskor egy kicsit korrigálni lehet, azért nem szerencsés a kísérletezgetés. Elveheti az ember kedvét, ha már többedszerre kell visszaszednie a munkadarab felét. 

Összeállítás

Ha mindkét része elkészült, már csak az összeillesztés marad. Lehet, hogy az ortodox kötősök megköveznek érte, de én bizony jobban szeretem varrógéppel összevarrni a darabokat, mint horgolótűvel. Szerintem gyorsabb is, tartósabb is. Visszaszedni sem nehezebb, de feltétlenül úgy kell beállítani a gépet, hogy ritkább öltéseket varrjon, és nem szabad letenni a talpat, mert akkor kinyúlik a varrott kötésrész. Aki nem elég magabiztos varrógépügyben, az inkább horgolja vagy kézzel öltögesse össze a munkadarabot. Természetesen szigorúan a hátulján dolgozunk összeillesztéskor. Tehát először fordítsuk ki a pártyűt, és elsőként a kézrész két oldalát varrjuk össze. Ha ez kész, akkor jöhet a két mandzsetta oldala, és a köztük lévő rész (ahol a külön felszedett szemek voltak). Végül a pártyű egyik mandzsettáján keresztül fordítsuk vissza az egészet a színére. Elsőre talán úgy tűnik, hogy nagyon erőltetni és facsarni kell az anyagot, de semmi vész, a kötött anyag ezt még simán kibírja, nyugodtan lehet tuszkolni egy kicsit. Később már úgy sem lesz ilyesminek kitéve, és ettől a kicsitől még nem fog kinyúlni. 

A párom nem ellenzi a viselését, sőt kifejezetten tetszik neki a pártyű, nem is szólva arról, hogy ilyen nincs másnak :) Igaz, hogy kell némi belefektetett munka és kitartás az elkészítéséhez, de ez nem egy drága ajándék, viszont személyes. 

Kössetek, lányok! :)