Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Utolsó kommentek

Esküvőkiállítás (Budapest, Sportaréna, 2010)

2010.02.03. 10:30 - Brannagh

Címkék: esküvő menyasszony esküvőkiállítás

 

Az idei esküvőkiállítás a Sportarénában január 30-31-re esett, mi a szombati napon mentünk ki, és mondhatom nagyon is jól tettük. 10-kor nyitott a kiállítás, körülbelül fél 11-kor váltottunk jegyet, pedig már kezdésre oda akartunk érni (kb 20 centi hó alatt haldoklott a város, az autós haladást kissé megnehezítette, hogy a fene tudja, hová tűntek a hókotrók, talán lefagyva álltak a garázsukban). A jegy kissé drágább volt, mint Kozármislenyben: a felnőtt 1800, a diák 1200. Kaptunk mellé néhány szórólapot és egy térképecskét a kiállítótérről. Ez utóbbi elég jó ötlet volt, téma szerint lehetett keresni benne, pl ruhákat, éttermeket, utazást, bármit. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A beléptetés gyors volt és egyszerű, utána következett a ruhatár: 200 forintot megér, hogy ne kelljen még a fülünkről is kabátoknak lógniuk. Ja, és visszafelé derült ki, jól tettük, hogy korán odaértünk, ugyanis mikor nagyjából megtelt a kiállítótér, a biztonsági őr már csak akkor engedett be további embereket, amikor valaki távozott. Így nem is volt olyan nagy tömeg még, amikor körbementünk, és várni sem kellett.  Megegyeztünk a szisztémában: oszlopok szerint haladtunk végig a kiállításon. Főleg, mivel csak nézelődtünk, nem akartunk semmit sem konkrétan rendelni, ruhákat is azért próbáltunk, mert jó szórakozás. Persze lehet, hogy erre meg ugrana a rengeteg ideges menyasszony, hogy akkor minek foglaltuk a helyet  :))  Egy kis trükk, hogy szívesebben foglalkozzanak az emberrel: kivétel nélkül mindenhol megkérdezik, hogy mikor lesz a "Nagy Nap". Ilyenkor egy viszonylag közeli (még idei) időpontot célszerű mondani. Mi azt mondtuk, szeptemberben, de még nem döntöttük el, hogy melyikünk lakóhelyén, ezért nincs helyszín, zenekar, stb. szervezve még. Ha az eladó azt látja, hogy belátható időn belül reális esélye van arra, hogy az ő áruja mellett döntesz, sokkal szívesebben fog kiszolgálni, mint ha azt  mondod, ááá még eljegyzés sem volt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egyébként, akinek direkt jól jött, hogy baranyai vagyok. Mikor meghallotta a fényképész, akivel épp beszélgettünk, azonnal adott egy demó dvd-t a képei és videóival. Mikor itthon megnéztük, láttuk, hogy rengeteg pécsi helyszín volt rajta, sőt siklósiak is, gondolom helybéli a fotós. Megérte neki elajándékozni néhány ilyen demót. 

A kiállításról egyébként most nem hiányzott semmilyen téma. Mislenyből hiányoltuk az ékszerészeket, itt most azok is voltak, úgy 4-5-re emlékszem konkrétan, közülük az egyik ásványos, üveges ékszereket, főleg fülbevalókat, láncokat árult, ezt jobban értékeltem, mint a jegygyűrűsöket. Ami érdekesség: láttunk egy gyűrűst, ahol (persze segítséggel) lehetőség van személyesen elkészíteni a saját gyűrűnket. Igazán nem rossz ötlet.  :))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rengeteg különlegesség volt, például luxusautók, köztük egy kilométeres limuzin is, de szerintem a legaranyosabb az aprócska, elöl nyíló BMW volt (abroncsos ruhával kizárt!). A helyszínek, éttermek közül és főleg a különlegességek vonultak fel: mondd ki az igent a Citadella panorámája mellett, vagy lagzizz az xy kastélyban, esetleg egy hajón a Dunán.... Hát ez az én ízlésemhez képest már azért erős túlzás (egyébként a luxusautó is). És ki ne felejtsem a lufihajtogatókat, akik vicces kedvükben voltak  :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ételek tekintetében három változatot mutattak be: voltak hidegtálak (sajna nem kaptunk kóstolót, pedig ollllyyan jól néztek ki), cukrászdák és fondüsök. Az egyik cukrászdánál még pezsgővel is kínáltak minket, de sajna  a sütikből ott sem kaptunk, mert a torták cukormáza alatt faváz volt  :)  igazán kár. Az abszolút kedvenceink a csokiszökőkutak voltak, mert ott viszont bőven osztogatták a kóstolókat. Nagyon finom csokoládémázakban kaptuk a pálcikára szúrt gyümölcsöket. A legfinomabb savanyúakkal, narancssal, kivivel, eperrel. Nyami. Úgy délután fél kettő tájában már kezdtünk megéhezni, úgyhogy egyszerűen csak végigettük magunkat az egyik soron  :))  Jópár helyen osztogattak pogácsát és más aprósütit is, úgyhogy ideiglenes éhségcsillapításra ez így nagyon jó volt. Nem hiányozhatott a megszámlálhatatlanul sok asztaldísz és teríték variáció sem. Néhány példa, csak a szemezgetés kedvéért, majd külön nagy képen a "kedvencünk", ami valami fekete-rózsaszín emós esküvőre illene talán?  :)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most pár szó a ruhákról. A férfiruháknál nem nagyon álltunk meg ezúttal, mert a kedvesemnek annyira megtetszett Kozármislenyben az egyik eladónő és az áruja, hogy már előre is ragaszkodik hozzá (a reklám kedvéért: Bono divat a Pécs Plázában). A menyasszonyi ruhákkal viszont nemigazán voltam elégedett. A "pesti divat" nekem túl csicsás, túl fodros. Alig találtam olyan ruhákat, ami nem volt telepakolva gyöngyökkel, flitterekkel, csillogókkal, mégis elfogadhatóan nézett ki. Egy helyen láttam magyaros jellegű díszítéssel ruhákat, hát mondhatom, ezt sem fogom választani. Üvölt róluk, hogy utánzatok: a minta lehet, hogy tradicionális, de az anyagon és  a varráson is látszik, hogy azok viszont nem. Így pedig egy kissé szánalmas lesz az eredmény: gyengécske utánzat. 

Rengeteg szórólapot is kaptunk megint, szó szerint szatyorral, mert néhány standnál a szórólapokat kis papírszatyorban adták át, szerencsére. Mert így legalább volt hová tenni a többi papírt is :))  Erről jut eszembe: már az első percekben észrevettünk az egyik szalon hirdetésén egy nagyon szép ruhát, amiben határozottan az egyik e-bay-en választott darabot ismertük fel  :)) Sajnos az üzletnek nem volt standja a kiállításon, pedig nagyon felpróbáltam volna a darabot. Aztán persze megrendelem az e-bayről az ár töredékéért  :)) De gonosz vagyok.

A kiállítók kb. felénél volt lehetőség ruhapróbára, de a másik fele sajnos a kisebb stand mellett döntött (nyilván anyagi okokból), ott pedig nem volt elég hely próbálni. Ahol viszont igen, ott rengetegen tolongtak. Az egyik helyen, ahol megálltunk szerintem legalább 5-6 eladó foglalkozott az érdeklődőkkel, de ez is bőven kevés volt, nagyon sokat kellett várnunk, mire foglalkoztak velünk. Úgyhogy fel is találtuk a megoldást: sorszámot kellett volna húzni, és ha azt látja a leány, hogy még húszan vannak előtte, akkor bátran elmehet máshová is nézelődni arra az időre. A harmadik dolog, ami miatt elégedetlen voltam: a rendelkezésre álló ruhaméretek. Általában mindenből egy kisebb méret volt, ha valahol a  modellből két méret volt, akkor egy kicsi (szerintem kb. 36-os) és egy nagyon nagy (talán kb. 46-50-es tája). Ugyanis az eladó vagy nem tudta összekapcsolni, de egyáltalán rajtam, vagy lógott a ruha. Így pedig nem nagyon látszik, hogy hogyan fekszik az emberen az anyag, nagyon előnytelenül néztek ki. Hát engem ez így nem csábított vásárlásra... A harmadik helyen, ahol megálltunk próbálni, az egyik ruhát kisebb küszködéssel be lehetett cipzárazni, de a levegő az már nem nagyon jött  :))  Viszont a ruha nagyon-nagyon tetszett. Sajnos az eladó túlságosan erőltette, hogy hagyjak ott rá foglalót... Igaz, hogy amúgy sem akartam még ruhát venni, de azt is el kéne fogadnia az eladónak, hogy nemcsak az ő standját fogom megnézni a kiállításon. Sokkal jobban vette volna ki magát, ha felírja nekem a modellszámot, és azt mondja, menjek be az üzletbe, ha megkívánom a ruhát mégis. Hát istenem, legfeljebb eladja addigra, ha valaki ott akarja hagyni a foglalót, ettől nem dől össze a világ. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ruhaárak egyébként nem voltak annyira elszállva, mint ahogy gondoltam a fővárosi árakról. Egy kicsit persze drágább volt a pécsieknél, de itt is kínáltak megvételre sok előző évi, többször használt ruhát egészen jó áron. Na azért a 90.000-ért bérelhető menyasszonyi + menyecskeruhát nem sikerült überelni. A drágább szalonoknál meg sem néztem az árakat, mint mondtam, vásárolni vagy bérelni úgysem akartam itt helyben. 

Végül: ami nekem leginkább tetszett: az egyik helyen kalapok is voltak. Talán három-négy kalap volt kiállítva a ruhás babákon, és igazán nagyon elegánsak voltak. Ritkaságnak is mondhatnám, mert nem jellemző nálunk a menyasszonyi kalap. Nem is csoda egyébként: amilyen vasbeton hajkoronákat varázsolnak a fodrászok, hát azokra ilyesmit nem lehet feltenni. Pedig szerintem jól álltak  :)  De sajna elég drágák, a vételi áruk olyan 50.000 körül volt  :(

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összegezve a kozármislenyi kiállítás jobban tetszett. Kisebb volt a tömeg, az eladók pedig sokkal közvetlenebbek és mosolygósabbak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://brannaghpraktikai.blog.hu/api/trackback/id/tr71724852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brannagh · http://studiolum.blog.hu 2010.02.04. 18:59:45

Indexes cikk is volt a témában, elég sokmindenben hasonló meglátásokkal. Érdemes elolvasni, kár, hogy kommentelni nem lehetett hozzá, kíváncsi lettem volna még mások véleményére is:

index.hu/kultur/eletmod/2010/02/01/az_eskuvo_lenyege_a_habos_es_gyonyoru_no/