Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Utolsó kommentek

Madárhangutánzó versek, mondókák, gyerekdalok 5. - Gólya, gólya, gilice

2010.07.12. 14:17 - Brannagh

Tumpeck György: A lelki tusával küszködő gólya

 

A lelki tusával küszködő gólya
békahúst evett s tért nyugovóra.
Sokáig kerülte gólyánkat az álom,
híre mene ennek hetedhét határon.
A vajákos béka megátkozta nyomban,
gólyapörkölt leszel, gyenge vörösborban.
Rémülten pislogott ágyában a gólya,
bánja már szegény, hogy így tért nyugovóra,
Meredt szemmel fekszik és a hasát fogja,
- nem eszem békahúst - folyton csak nyafogja.
Elkéstél te némber, harsogják a békák,
zöld tőlük a pázsit amerre szem ellát.
Sok lúd disznót győz le, a mese állítja,
rémült madarunk csak a vállát rándítja.
Pörkölt lesz belőled, meg is eszünk nyomban,
fortyog már a víz is a rozsdás kondérban,
A fele sem tréfa, gondolja a madár,
laposakat pislog és irány Gibraltár.
Megszökött ő biza, legyőzték a békák,
békacomb ügyében nem ismertek tréfát.

 
A gilice-verset persze mindenki ismeri, talán ez volt az egyik első, amit oviban megtanultunk. De ezen kívül van még rengeteg hazai és külföldi gólyás vers, akár komoly-félét keresgélünk, akár vicceset, vagy gyereknek való mondókákat, versikéket, meséket. Ja, és van még egy irány, a mitológia felé: a gólya szinte minden népcsoport mitológiájában megtalálható. A legismertebb népi mondások közé tartozik az is, hogy a gyereket a gólya hozza. Lehetne arról is vitatkozni, hogy manapság van-e értelme még hasonló mesékkel kielégíteni a kisgyerekek kíváncsiságát. A National Geographic oldalán a következő cikk található meg ebben a témában:
 

„Mi az eredete annak a hiedelemnek, hogy a gólya és a gyermekáldás egymással összefüggnek?” 


A fehér gólya (Ciconia ciconia) és a gyermekszületés sok nép kultúrájában összefonódott egymással, még olyan országokban is, ahol egyébként ritka a hosszú csőrű vándormadár. Az, hogy pontosan mikor és hol keletkezett a gólyamese, nem tökéletesen ismert, hátteréről azonban vannak ismereteink.

A gólya költöző madár, ősszel elhagyja Európát, és Afrikában telel. Március végén-április elején tér vissza, ezért más vándormadarakkal együtt a tavasz hírnökének is tekintik. Hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21.) utánra esik, ez a pogány ünnep a termékenységet, házasságot élteti, sok gyermek fogant ezidőtájt. A gólya érkezése tehát sokszor egybeesett a kisbaba érkezésével, és a fejekben összekapcsolódott a két esemény.

Bár a gólyapárok nem telelnek együtt, előszeretettel térnek vissza régi fészkükhöz, és így a hímek és nőstények újra egy párt alkotnak. Ez a „látszólagos” házastársi hűség valamint az, hogy a gólyák még akkor is gondoskodnak fiókáikról, amikor azok már tudnak repülni, megerősítette a fejekben a gólya és az ember családi életének párhuzamba állítását.

Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyermekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólyák gyakran repülnek ilyen helyekre, kialakult az a vélekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket.  

(Bíró Zsuzsa)

 

 A gyerekversekre és mondókákra visszatérve... Mivel a gólyának nincs énekhangja, csak mechanikus hangot tud kiadni (csőrének összecsapkodását nevezzük kelepelésnek) ezért nem is olyan könnyű hangutánzó szövegeket találni hozzá. Ha visszagondolok a jó régen volt irodalomóráimra, hangutánzó helyett inkább hangfestőnek nevezném. Vagyishogy a mondóka ritmusa olyan monoton, hogy emlékeztet a gólya kelepelésére. 

 

Mentovics Éva: Esőtánc                 
 
 
Esőtáncot jár a gólya
- Kiszáradt a nagy mocsár.
Megszökött az összes béka.
Hogyan lesz így vacsorám? 

Nem is kell a piros csizmám,
levetettem, mert meleg.
Úgy látom, e nagy mocsáron 
száraz lábbal átkelek. 
Csalódottan lóg a csőre:
- Kopog már pocsolya.
Elköltözött minden béka.
Mi lesz így a vacsora? 

Szellő Tündér libbent arra,
megsajnálta gólyánkat.
Felkutatott minden felhőt,
s odaterelt néhányat.


Magasból az esőfelhők 
látták gólyánk bánatát,
s alaposan meglocsolták
vízre vágyó mocsarát.

Hamarosan híre is kelt:
Gazdag béka-vacsora:
Zümmögő kis szúnyogokkal
van tele a pocsolya.
Másnapra már körös-körül
dagadt békák ugráltak…
Hosszú csőrű gólya úrfi
végre jót vacsorázhat.
 

 

 

 A fehér gólya (Ciconia Ciconia)

A Pallas Nagy Lexikona, ami egyik legkedvesebb forrásom, a gólyáról sajnos csak általánosságban ír néhány sort: kb. annyit tudunk meg belőle, hogy gázlómadár, és békákat, hüllőket vadászik. Annál jobb forrás madarak tekintetében Herman Ottó. A madarak hasznáról és káráról írt könyvéből rögvest megtudjuk, hogy a gólya népi nevei a czakó, eszterág, gagó és koszta. Külseje közismert: jó gázlómadárhoz méltóan lába és nyaka hosszú, ez a táplálkozási módja miatt van így. Hosszú csőre piros, a fiataloké viszont még fekete. Tollai piszkosfehérek, kivéve az evezőtollakat, amelyek feketék. 

Még a legkisebbek is tudják, hogy a gólya fészket épít. Általában villanyoszlopra, néha régi kéményre vagy más oszlopra, de Harkányban az egyik templom tornya tövében is van egy fészek. Hogy mi tartja ott, azt nem tudom, mert kb. 30-40 centis párkányon állhat az egész, de azért összkomfortos, szép méretes építmény. A gólyafészek általában ugyanis nagyjából egy méter átmérőjű. Valahol Dabasról Jászberény felé egy félreeső falucskában láttam egyszer egy legalább másfél méter átmérőjűt, na az úgy nézett ki, mintha többgenerációsra készült volna. Az öregebb fészkek inkább a magasságukkal hódítanak. A benne lakó párok évről évre hozzátesznek pár szál gallyat, kipótolják, tatarozzák, hosszú idő alatt pedig egész nagyra is megnöveszthetik, állítólag akár többszáz kilósra is. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mire építettek, mielőtt az emberek felkínálták volna nekik a kéményeket, pláne a villanyoszlopokat.

Nyár közepére a tojásokból rég kisgólyák lettek, a kisgólyákból pedig lelkesen szárnypróbálgató fiatalok. A szülők egyike-másika lassan kiszorul a fészekből, főleg, ahol kettőnél több csemetét sikerült felnevelni. Szerencse a szerencsételenségben, hogy az idei árvizes hetek miatt legalább a gázlómadaraink jól érezték magukat: termett nekik a sok sekélyesben és talajvizes tócsában rengeteg béka, kígyó, apróhal.

A gólyák családi életéről, tojásokról, kiscsibékről nem írok, mert rengeteg gólyafigyelő webkamera van már kirakva mindenfelé, ahol nyomon lehet követni az életüket. Gondolok itt a hazaiakra, például a jól ismert nagyhalászi és darányi kamerákra, de érdemes rákeresni külföldiekre is. Főleg, mert sok van, ami nem 5 másodperces frissítéssel, hanem élőben, folyamatos képpel kényezteti el az érdeklődőket. Ami azért jobb a mi megoldásunknál, na. Ez a gyűjtőoldal jópár német, cseh, lengyel és néhány svájci, sőt magyar kamera linkjét tartalmazza. Fontos és hasznos információ, hogy a videók milyen felületet használnak, és milyen gyakorisággal frissítik a képet.

 http://www.bocianyonline.pl/kamery_en.html

 

A gólyákról, mint fentebb már említődött, Herman Ottó írt gyönyörűeket, főleg azért is szépek ezek, mert ugyanabban a korszakban élt (1835-1914), amikor a Pallast, legrajongottabb lexikonomat összeállították (1893-1900). Akkoriban más volt a magyar nyelv, olyan, amire manapság azt mondjuk "ízes beszéd", és még humoros is. Végezetül tehát egy röpke idézet tőle a gólyák életmódjáról, illetve káráról és hasznáról:

Begyét megrakja mindennel, a mi él s a mit bekaphat, a kis szöcskén kezdve a termetes kigyóig. De hát éppen ez a baj: bekapja a földön fészkelõ hasznos kis madár porontyait is, a mivel bizony kárt is teszen és napjainkban sok a vadászember, a ki fészekrablásáért keményen megszólja a gólyát, - itt-ott bizony már fütyül is feléje a puska golyója, sörétje. Szent madárnak tették, tudjuk pedig, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze", a szent gólyának meg a csõre. No de itt is az az igazság, hogy tovább tart a bogárszedés, mint a többi, a mi aztán a gólya javára lesz irva. Azután pedig befogadtuk õsi soron szeretetünkbe - bajos ám azt onnan kizavarni! 

A bejegyzés trackback címe:

https://brannaghpraktikai.blog.hu/api/trackback/id/tr492146524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.