Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

október 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Utolsó kommentek

Horgolt képeslapok

2010.10.05. 11:42 - Brannagh

Címkék: karácsony ajándék advent varrás horgolás kreatív hobbi újrafelhasznált

 

 

Még három hónap van karácsonyig, de két napja megláttam a tévében az első ezt célzó reklámot, úgyhogy gondoltam, ha ők is, akkor én is. Főleg, hogy megvenni valamit csak pár perc, de kézzel készíteni díszeket és ajándékokat eltart egy ideig. Úgyhogy azt vettem elő előszörre bemutatni, amivel már vackolok egy ideje: körbevarrott, körbehorgolt képeslapokat varázsolunk karácsonyfadísszé. 

Szükséges alapanyag először is egy nagymami, aki már régóta gyűjtögeti évről évre a karácsonyi képeslapokat. Ezeket kell elkérni és újrahasznosítani. Az egyes képeket összepárosítjuk, mi mivel mutatna jól, persze főleg hasonló stílusúakat. Én eddig csak a rajzos lapokat használtam el, de van még egy csomó. Aztán ki-ki kedve szerint formára vagdossa. Ne legyen azért se túl kicsi, se túl nagy. Ideiglenesen rögzíteni kell, szóval ragasztózzuk össze a két oldalát. Először is fehér horgolófonallal és nagyméretű tűvel körbeöltögetjük hármas pelenkaöltéssel. Ennek ugye az a funkciója, hogy legyen mibe beleölteni a horgolt sorokat. Ugye a hármas öltés annyiban különbözik a sima pelenkaöltéstől, hogy ugyanabba a lyukba háromszor szúrva készítünk egy-egy pelenkát, ezzel csinos háromszöges mintát kapunk. 

Ha ez kész, jön a horgolás része. Attól függ a minta mérete, hogy ki milyen fonallal és horgolótűvel szeret dolgozni. Én jobban szeretem a közepes vastagságú megoldást a díszeknél, mert plasztikusabb a végeredmény, de hát ugye ez szubjektív, meg a ráérő idő függvénye is. Az első sort én mindig simán rövidpálcával horgolom végig, utána ebbe már egész egyszerű megcsinálni a mintát is, ami már csak kreativitás kérdése. Persze attól is függ, hány sorból akarjuk kihozni a mintát, ami pedig a korábban említett fonalvastagságtól függ. Én nemigen szoktam 4 sornál többet készíteni. 

 
 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ha készen van, már csak az akasztó hiányzik róla. Egy szép szalag meg is teszi. Továbbgondolva a lehetőségket, sokminden mást is lehet még alkotni horgolt képeslapokból. Az ötlet eredetije ugye a varrott képeslapdoboz volt, még a nagymamáink idejéből, amit rengetegféleképp variáltak. Nekem csak egy nagyobb méretű tárolódobozom van, az alapja négy képeslapnyi, ezt nem nagyon kell szabogatni. De régen készítettek sokkal bonyolultabb mintájúakat is, különféle kecses ékszeres vagy bonbonos dobozokat például, ezekhez már érdemes kivágható mintalapot beszerezni, vagy pedig személyesen kell körzővel, vonalzóval megszerkeszteni. Ezeket a dobozokat még csak körbevarrták háromszöges pelenkaöltéssel, aztán egymáshoz varrták az oldalakat. Találtam viszont a neten olyan képet is, ahol a lapok szélei be voltak horgolva, és csak aztán egymáshoz varrva. Ez szép, széles kontúrt ad a képeknek. Szerintem nagyon kecses, de egész biztos kevésbé stabil, mint amit csak varrtak, hisz a horgolt felület még keményítés után sem bír nagyobb súlyt megtartani. Valószínűleg ilyeneket is fogok majd készíteni, például a szaloncukor vagy díszek tárolására. A képek legvégén pedig egy egészen különleges dolog, amit szintén a neten találtam: egy gyönyörű kidolgozású nagy szoknyás királylányruha képeslapokból. A készítője egész biztos rengeteget vesződött vele. Ha lenne türelmem megszerkeszteni a darabokat, talán egyszer én is nekiállnék  :)

A bejegyzés trackback címe:

https://brannaghpraktikai.blog.hu/api/trackback/id/tr362346283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ghita77 2010.10.05. 15:47:35

Mit gondolsz, Eszter, milyen korú gyerekekkel lehetne képeslap-házikót varratni karácsonyra? Nekem is volt annak idején, szerintem 4-6.-os kislányok már meg tudnák csinálni, ha lyukasztóval előre megdolgozzuk a képeslapokat, hogy meg ne szúrkálják az ujjaikat a tűvel.
Ugye, nem baj, ha karácsonyra kölcsönveszem az ötletet?

Brannagh · http://studiolum.blog.hu 2010.10.05. 16:06:20

@Ghita77: dehogy haragszom, sőt nagyon szívesen segítek is egy délutánt ebben :) Anyu diákjaiból kiindulva egyébként ez nem korosztályfüggő. Egy példát mondva, pár éve voltam náluk egy ilyen egész sulis kézművesnapon, szövőkereteztem egy asztalnál a gyerekekkel. Volt jópár elsős kislány is, akik simán megcsinálták, és volt olyan 7-8-dikos gyerek, aki nem értette meg, hogy először a szál alatt, utána fölötte fűzze át. Talán nem volt térlátása, vagy ilyen nagyon elhanyagolták a szülők kiskorukban a fejlesztő játékokat, nem tudom. A teatasak origamival hasonló a helyzet. Négy hajtásból álló primitív mintát csináltunk, egy csillaghoz hatszor kellett ismételni a mozdulatokat. Tehát hogy mutattam egy mozdulatot, mindre megcsináltuk, aztán a következő hajtást mindre, és így tovább. És volt, akinél mind a hatot segíteni kellett hajtani, mert nem látta át, hogy milyen mozdulatot kell tennie, hogy a csücsök a helyére kerüljön. Szóval én nagyon támogatom az összes ilyen fejlesztő foglalkozást, és bármilyen korosztályban meg lehet próbálni, csak a hegyes dolgokkal kell vigyázni. Teatasakot is hajthatunk akár, nekem többezer darab van, bőven van felhasználható. :)

brannaghpraktikai.blog.hu/2010/04/26/udvozlokartya_anyak_napjara_teatasakokbol

Brannagh · http://studiolum.blog.hu 2010.10.05. 16:10:19

@Ghita77: ja, a másik meg a kreativitás kiélése. Újra a teatasokot mondva, vittem csomóféle színnel, hogy bárhogy variálhassák, nem is lett két egyforma a végére. De több gyerek is kérdezte, hogy mondjam meg, melyiket válassza. Vagy hogy hová ragassza a virágot a lapon. Mondtam neki, hogy ahová csak akarja, ahol jónak találja. És sokaknál ez is nehéz feladat volt, hogy nem mondja meg a főnök, hová kerüljön a virág, hanem ezt neki kell eldöntenie.

Ghita77 2010.10.13. 12:33:44

Én is gyűjtöm a teatasakokat :) Annyira mondjuk nem vagyok elszánt, hogy lerohanjam a szomszédokat értük, de az általam fogyasztott teamennyiség is tetemes mennyiségű papírt eredményez, már szép kis zacskóval összegyűlt. Karácsonyra tartogatom (gyűjtöm), amikor karácsonyi csillagokat szándékszom csináltatni a gyerekekkel, amivel a mi fánkat fogjuk díszíteni. Már most töröm a fejem, mi mindent lehetne csinálni az adventi foglalkozásokon. Egyrészt a teatasakokra gondoltam, másrészt van egy kivágós-színezős papírbetlehemem (még megboldogult hitoktató-koromból), a maradék két alkalom egyikére gondoltam a fenti képeslapozást, a negyedikre meg lehet, sor sem kerül...nem tudom még a napokat.
A fenti problémával a négy egyszerű hajtogatással én is hetente többször szembesülök. A múlt héten egy másodikos kisfiút próbáltunk a nővérével meg a bátyjával közös erővel megtanítani egy alaphajtogatásra, de már ott csődöt mondott a dolog, hogy "hajtsd a felezővonalhoz a két csücsköt!" Mivel a kisfiú nővére imád hatogatni, és valami zseni e témában, a bátyja is ügyes, így hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy ez az egész nem nevelés kérdése, hanem adottságé. De a kisfiú más témában, pl. egyszer hallott szentírási történetek visszamondásában vagy eljátszásában (!) tök profi, úgyhogy azt mondom, nem lehet mindenben jó.
Emlékszem, amikor hitoktatóként dolgoztam Szigetváron, ott szembesültem azzal a problémával, hogy a gyerek inkább kiagyal 5-6 teljesen a valóságtól elrugaszkodott megoldást egy logikus történet feloldására, semhogy megértené a valódi mondanivalót. És ez különösen a felsős gyerekekre igaz, legyenek bármilyen jószándékúak is. Egyszerűen nem úgy működik az agyuk, mint nekünk, akik hozzá vannak edződve tanmesékhez. Ez viszont már kifejezetten a nevelés hibája, egészen konkrétan pedig az oktatásban is megmutatkozó demokratikus irányzatoké. Félre ne érts, én szelíd diktátor vagyok, ha van egyátalán ilyen, de azt hiszem, nem annak kell kérdésnek lennie, hogy tanuljon-e a gyerek memoritert, hanem annak, hogy melyik verset tanulja meg. Igen, neveljük a gyereket önállóságra, de ez ne igen/nem választás legyen, hanem és/vagy. Legyenek tisztában a "meg kell csinálod" kifejezés jelentésével, és tegyék is meg, mert az a javukra van.