Ma kimentünk a Pécs melletti Misina állatmenhelyre, hogy  esetlegesen örökbefogadjunk egy kiskutyát. Az eredeti elképzelés egy (legalább félig-meddig) beagle kölyökkutya volt, oka: a gazdinak kikiáltott személy enyhe Star Trek rajongása. Archer kapitány kutyáját viszont nem sikerült leutánoznunk, mert azonnal megtetszett egy három hónapos körüli szürke kislány. Fajtájára nézve valahol a weimari vizsla irányába lőtték be a gondozók, de valószínűleg valami ismeretlen típus is van benne, mert a testvérei fele fekete, sőt egyikük barna foltos. Ugyanis többen voltak, a gondozók elmondása szerint egy kartondobozban vitték őket be hozzájuk, hogy az út mentén találták. Mégis úgy gondolták a Misinán, hogy az anyuka gazdája adta le őket, mert tiszták, szárazak, illatosak és egészségesek voltak, egy sem pusztult el közülük később sem. Csak hát a menhely nem vehet át kutyát "nem tudom hová tenni" alapon, hanem csak, ha találtként adják le. De legalább jó helyre kerültek. 

A Szilvire keresztelt lánykát az összes oltással és chippel ellátva kaptuk meg, sőt a chipet épp akkor tette be neki az állatorvos, én tartottam közben a kutyust, de cseppet sem izgett-mozgott, csak szörnyen remegett ijedtében. Egyébként is nagyon rendes kiskutya, ha meg kellett fogni, például a kocsiban arra a 30 km-re, míg hazaértünk és ölben tartottam, teljesen nyugodt volt, az autóút végére ráadásul már majdnem elszunyókált. Viszont mikor földet ért, akkor máris elkapta a játszhatnék, szóval mulyának sem nevezném. Mivel a szőre kicsit ragacsos volt, fürdetéssel kezdtük a programot, amit nem nagyon szeretett, meg a hajszárítót sem, mert azért a biztonság kedvéért félig-meddig megszárogattuk. Amíg el nem utazik január elején a végleges otthonába, arra az időre itthon a ritkábban használt fürdőszobában helyeztük el, mert pillanatnyilag nem tudunk másféle kellemes melegre fűtött helyet biztosítani neki, de ez egy hétig még megteszi. Kapott azonnal fényvisszaverős nyakörvet és pórázt is, holnap a sétálást is kipróbáljuk. Meg kerítettem neki egy rágható játékot is. A Szilvi névről pedig még erősen elgondolkodunk, mert mindketten megvétóztuk. "De nekem ez a Vétó kezd egyre jobban tetszeni!"    :)