Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Utolsó kommentek

Méztelen mézeskalácsház metamorfózisa

2012.01.21. 13:36 - Brannagh

Címkék: konyha karácsony tél advent recept sütemény kreatív hobbi

Csodás alliteráció, nemde? :)

Méz nem volt épp itthon, mikor rám jött a süthetnék, de volt még bőven a nyár elején eltett fenyőszirupból. Nagyon édes-cukros, aromás, kicsit citromos ízű keverék, megfázásra nem fogyott el, hát felhasználtam a méz helyettesítésére egy üveget. Egy kg liszt, kevés só, egy zacskó sütőpor, egy üveg fenyőszirup és a szokásos mézesfűszerek: fahéj, szegfűszeg, citrom- és narancshéj ízlés szerint. Én sokat tettem bele, mert erősen, csípősen szeretem a tésztát. A szirup miatt cukor már külön nem kell, de a sima mézesbe sem szoktam, a méz bőven elég édes ahhoz, hogy élvezhető legyen a süti. Innen a szokásos módon: gyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, kivágjuk a formákat, majd sütjük. Az ablakokba üveget is könnyű tenni. Mikor a tészta már nagyjából megsült, vegyük ki a tepsit. A tésztalapok megmozdítása nélkül az ablaktábláknak kivágott helyre kiskanállal töltsünk apróra tört keménycukorkát. Erre a legjobb a boltban akár kilóra is kapható töltetlen keménycukor, amit zacskóba téve klopfolóval vagy nyújtófával összetörünk. Vicces az eredmény, ha az egyes ablakokba más-más színű cukrot töltünk. Ezután toljuk vissza a sütőbe. Egy-két perc alatt a cukor elolvad a hőtől, és nyúlós folyadékként teljesen kitölti az ablaknyílást. Ekkor vegyük ki a tepsit, de a tésztát mindaddig ne vegyük ki, amíg az egész teljesen ki nem hűlt és a cukor teljesen meg nem szilárdult. Ha volt alatta sütőpapír, ami beleragadt a cukorba, és nem tudjuk leszedni, akkor a papírt enyhén vizezzük meg egy kenőtoll segítségével. Amikor teljesen átnedvesedett, könnyedén le lehet választani a cukorról is.

Tárolásra legalkalmasabb a csinos fa étkezőtálca volt, mivel jól illik a házikóhoz, és fogantyúi, lábai is vannak. Ragasztónak két tojásfehérjét vertem fel 20 dkg porcukorral, amit süteménydíszítő pisztolyból adagoltam. A falak összetartására a biztonság kedvéért azért használtam szép színes fejű gombostűket is. A feltűnő, bogyós fejek egyrészt jól díszítik a házikót, másrészt könnyebb megtalálni őket, nehogy valaki lenyelje a sütivel együtt, mert abból nagy bajok lehetnek. A tészta nagyon sokáig eláll, de a cukorüveg ablakocskák sajnos rosszul bírják a szobahőmérsékletet: a cukor olvadni kezd és az ablakok szép lassan lefolynak a ház oldalán. Nekem kb. két hét alatt tűntek el teljesen.

Vízkereszt után a karácsonyfa lebontásával együtt a mézesházat is összetörtük. Az alkatrészei természetesen ehetőek, de nekünk rengeteg maradt. Jenci egy részét elvitte a munkahelyére, hogy a kollégák is falhassanak, de a maradék kb 1-1,5 kg tésztából kókusztekercset készítettem, hogy jobban fogyjon. A tésztát kekszszerűen összetörjük. Ha ehhez nem elég kemény, akkor kézzel kisebb darabokra törjük és kevés tejbe áztatjuk, hogy megpuhuljon és kézzel össze lehessen nyomkodni. Nem valami guszta látvány, de a használhatóság a lényeg. Teszünk hozzá kakaóport, hogy szép barna legyen, kevés porcukrot, két tojás ragasztónak, és még annyi háztartási kekszport, hogy összegyúrva kemény gombócot lehessen formázni belőle. Hűtőbe tesszük pihenni, amíg a krém elkészül. Arányait tekintve kb. egy kg kekszhez/sütitörmelékhez használunk fel 30-35 dkg margarint a krémhez. A margarint felverjük 10-15 dkg porcukorral, majd hozzákeverünk 20 dkg kókuszreszeléket. A margarint nem szabad tejjel kipótolni, mert úgy szét fog folyni a krém és eláztatja a sütit. Ha túl keménynek tűnik, a margarin folyóssá tehető kevés mikrózással, így könnyen el lehet kenni majd. Először is előkészítjük a helyet a tésztának. A gyúródeszkát ecsettel megvizesítjük, erre terítünk egy tekercs sütőpapírt. A víztől a papír letapad a deszkára és nem mozog, miközben a tésztát nyújtjuk. Nyújtáshoz liszt helyett természetesen porcukrot használunk, hogy a tészta ne tapadjon. Kb. fél centi vastagra sodorjuk, aztán megkenjük az előkészített krémmel, és a sütőpapír segítségével feltekerjük. Hűtőbe tesszük, hogy kicsit dermedjen, és máris fogyasztható.

A bejegyzés trackback címe:

https://brannaghpraktikai.blog.hu/api/trackback/id/tr13623665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.