Nagy Bandó András: Nyolc pók

Templom mellett paplak van,
paplakban nyolc ablak van.
Nyolc pók él a paplakban,
nyolc hálóban, ablakban.
Nyolc ablakban háló van,
nyolc pók vár a hálóban.
Nyáridőben ott lógnak,
egy éve is ott voltak.
Pókhálók az ablakban,
nincs is légy a paplakban.

Előrebocsátva: nem szeretem a pókokat. Valahogy nem természetes, hogy valaminek ennyi lába, pláne szeme legyen. Pláne, ha szőrös is. Habár érdekes: a százlábúval, hernyókkal semmi bajom. Na de az ezerlábú már megintcsak... De ettől függetlenül szívesen elismerem, hogy némelyikük egyszerűen gyönyörű. A kellő távolságból.

A darázspók is ilyen. Két éve a kerti tó mellett több is megtelepedett, mint később olvastam, állítólag szeretik a csoportos életmódot. Sajnos idén egyet sem láttam a bokraimban. Pedig ő az a fajta, akit nem bántanék. A csinossága miatt, meg azért is, mert elég ijesztően néz ki, jó nagy, és nem szívesen nyúlnék hozzá. 

Pár napja kirándulás közben viszont majdnem belenyúltam egybe, aztán viszont mindenképp igyekeztünk egy-két értékelhető fotót varázsolni őhölgységéről. Ugyanis hölgy volt, ez a méretéből bizonyos. A hím kb. 2,8 cm hosszú, a nőstény 6,5-7,5 cm, tehát duplája-triplája a fiúknak. Na, ez jó nagy volt, mint a fél tenyerem. De szerintem azért ő is megijedt tőlem, mert azonnal úgy helyezkedett, hogy takarásban legyen. Vagy csak nem bírja a paparazzikat?

Vagy zargatva érezte magát a kamillázásban. Hálót nem láttam a környékén, talán épp akkor állt volna neki a nagy munkának. A hálója ugyanis nagyon jellegzetes, ha a pókot nem is látni (ami egyébként szintén nagyon könnyen felismerhető) a hálóról akkor is azonnal tudni, hogy az egy darázspók lakhelye. Terjedelmes palotája közepére mindig készít egy hosszú csíknyi cikk-cakk alakban sűrűn beszőtt területet. Maga a pók (Argiope bruennichi) a potroháról kapta a nevét, ami fekete-sárga-fehér csíkos, valóban darázsszerű a mintája. Persze a dereka is pont olyan karcsú. A vonalkás mintája ellenére a keresztespókok családjába tartozik. Azt nem tudom, hogy milyet csíp, de nem is szeretném kipróbálni. Na jó, harapása. Mert azt tudom, hogy a pókok nem csípnek, hanem harapnak. De tudtommal Magyarországon egyetlen mérges csípésű pókfaj sem él. Kivéve, ha nem jut nekik legyecske...