Kitört rajtam már egy ideje ez az izé, olyan ősasszonyos dolog, hogy nekem mindenféle vadon termő dolgokat kell gyűjtögetnem, mert az hej, de jó: természetes, olcsó, tartósítható és nem utolsó sorban elszórakoztat. Tegnap pedig a könyvesboltban, mikor lemondtam egy szép könyvről, hogy mégsem akarom megvenni, vigaszul vettem helyette két másikat. A köztes időben kb. 5 percig örültem, milyen jó, hogy megspóroltam ötezer forintot. A két szerzemény viszont nagy hasznomra lesz a továbbiakban a gyűjtögetésben. 

Gertrud Scherf: Vadon termő zöldségek és gyümölcsök

A könyv hajszálpontosan azt nyújtja, ami a címe is. Olyan növényeket segít megtalálni a természetben, amik ehetőek, vagy azzá varázsolhatók. Tehát nincsenek benne pl. gyógyteaként elkészíthető vagy külsőleg felhasználandó virágok, füvek, teszem azt kamilla. A leírások előtt kisebb bevezető található alapinformációkkal. Ezek egyébként roppant hasznosak.

• honnan gyűjthetünk és honnan nem (kommersz, de sokan nem gondolnak a forgalmas főutak melletti szennyezett területekre)
• hogyan gyűjtsünk, hogy épen maradjanak a növények
• növények egyes részeit is bemutatja (virágos növények felépítése, egyes levéltípusok megkülönböztetése, virágzatok és terméstípusok felismerése, jellemző élőhelyek)

Az azonosítani kívánt növény felismerését a tematikus bontás segíti. Az öt nagy csoport: 

• fák és cserjék
• lágyszárúak - szántók, települések
• lágyszárúak - füves területek
• lágyszárúak - nedves élőhelyek
• lágyszárúak - erdők

Minden egyes növényportréhoz tartozik legalább egy kép - ugye ez az átlag olvasónak vagy kezdő kirándulónak alapvető ahhoz, hogy felismerje az alanyt. Ilyenkor jön az élmény (nekem is természetesen), hogy "jéééé, ezt én ismerem! meg ezt is! meg ezt is!". Ilyenkor már hamar van megtanulni a nevüket, esetleg, hogy hogyan lehet megenni őket, vagy mi mást tudnak. Vegyük például a szamártövist, ami amúgy is szívem csücske a Szabó Lőrinc vers miatt. Kiderült, hogy az anyakönyvi neve közönséges szamárbogáncs, már a történelem előtti idők óta Európában él, és régen elsősorban rostnövényként hasznosították. Bóbiataszőreiből ún. bogáncsvásznat szőttek, és a fiatal levelek molyhos szőreit párnákba töltötték. (Naná, hogy ki fogom próbálni!) Ehető is, egyébként: fiatal hajtásait párolva fogyaszthatjuk, megfőzött, hámozott szárát salátának lehet elkészíteni, virágja pedig kifejezetten csemegének számít. 

"Lilabóbitás útszéli gyom,

árokpart árva éke,

talpig fegyverbe öltözöl,

pedig lelked csupa béke.

Neved gúnyolva mondja: szamár!

s gyűlölve mondja: tövis!

Pedig te csak élni akarsz, ha hazád

mostoha is."

(Szabó Lőrinc: Szamártövis)

Ellenben van kis hibája is a kiadványnak. Mivel a szerző német, és németországi viszonyokra írta a könyvet, kisebb pontatlanságok szúrnak szemet, főleg a növények gyakorisága kapcsán. A példának vett szamárbogáncsot szórványos-ritka megjelenésűként jelöli meg, ami Magyarországra annyira nem igaz, és az sem, hogy emiatt néhol a természetben ne lenne gyűjthető. Találtam még olyan növényt, ahol a szerző megjegyzi, hogy a német Vörös Lista szerint védett, de ez ugye minket nagyon nem érint. Szintén releváns lehet az információ Németországban, hogy adott növény hegyvidékes területen hány méteres magasságig él meg, de ez a Kékes-tető 1014 méteres magasságával minket megintcsak kevéssé érint. Összefoglalva: a könyv csak lefordítva lett, de sajnos nem írták át a magyarországi viszonyokra, ami szerintem hasznos lett volna. 

Előnye viszont a kiadványnak, hogy alaposan körbejárja a témát egy kezdő számára, a végén található egy könnyen áttekinthető gyűjtési naptár, valamint számos recept is. A kandírozott virágot (ibolyából, vadrózsából) például egész biztos ki fogom próbálni. 

Ewald Gerhardt: Gombagyűjtés okosan. A legízletesebb ehető gombák és mérgező párjaik

Kezdhetném ugyanúgy a leírást: kezdő gombászkodóknak roppant praktikus, alapos és könnyen kezelhető könyv. Egyáltalán nem értek a gombákhoz, legfeljebb azt tudom, hogy a piacon vásárolható típus a csiperke. Amit különben nagyon szeretek. És úgy általában a gombát is, ezért vettem a bátorságot megpróbálni gyűjtögetni. Természetesen úgy, hogy az általunk beazonosított és leszedett példányokat szakértővel is megnézetem. Innen jutottam el oda, hogy vajon hol a legközelebbi szakértő? Kiderült, hogy nagyjából 50 km-es távolságban: Budapesten több helyen is, egyet találtam Gödöllőn, és egyet még Kecskeméten. Hát egyik sem a szomszéd, nagyjából ennek a körnek a közepén csücsülünk. Témába vág, találtam néhány  cikket is arról, hogy roppant kevés a gombavizsgáló Magyarországon: ha  listán, amit találtam, mindenki rajta volt, akkor legfeljebb 30. A végén még átképeztetem magam  :)

Visszatérve a könyvre: már a címéből és a címlapon is látszik, hogy nagyon jó logika szerint épül fel. Minden gomba mellett meg van jelölve, hogy ehető - élvezhetetlen - mérgező - halálosan mérgező csoportba tartozik-e. Azért itt elsősorban az ehetőekre koncentrál a szerző, mint a címből is látszik. Az oldalpár bal lapján látható az ízletes hazavinnivaló gomba jó képekkel, pontos leírással a fajtáról és az élőhelyéről, és néhány alap információ a fogyaszthatóságáról: milyen ízű, szagú, hogyan a legjobb elkészíteni, tartósítható-e. A jobb oldali lapon pedig azok a gombák, amikkel könnyű lehet összetéveszteni. Legfontosabb persze, hogy még véletlen se fogyasszunk mérgezőeket, ezért néhány jellegzetes megkülönböztető tulajdonságukat emelte ki a szerző, természetesen képmelléklettel itt is. A kihajtható hátsó borítón újra még egy nagyméretű fotó a gyilkos galócáról és a legfontosabb tulajdonságairól. Nem véletlen, hogy a szerző a biztonságra hajt:a benne található amanitin halálosan mérgező, szétroncsolja a májat, ráadásul a mérgezés hosszú lappangási ideje miatt gyakran túl későn derül ki a baj. 

Ez a könyv szintén német eredetű, de szerencsére itt jobban figyeltek a magyar viszonyokra igazításra. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy a könyv elején megtalálható a hazai védett gombafajok listája. Hasonló bevezetővel kezdődik egyébként, mint az előbb bemutatott kiadvány. Kapunk egy rövid, de alapos skiccet a gombák egyes típusairól, élőhelyeiről, gyűjtési idejéről, a gombagyűjtés szabályairól, módszereiről, feldolgozási módozatokról és a mérgező gombák legfontosabb jellemzőiről. 

___________________________________________________________

Szerintem mindkét könyv nagyon jól sikerült, érdemes bepakolni a hátizsákba vagy kosárba egy kirándulás vagy piknikezés alkalmával. Könnyűek, könnyen kezelhetőek, és rengeteg érdekes és hasznos információval kényeztetnek. Például jó idő esetén mi már holnap indulunk gombaszedő kirándulásra. Cél az ócsai selyem-réti tanösvény lesz.