WOW gyönyörű táj, el tudnám képzelni itt az egyik íjászversenyünket.

Utoljára általános iskola felső tagozatában jártam a Rám-szakadékban, de már egyátalán nem elmlékszem rá. Leszámítva azt, hogy hatalmas sár volt, és én belelépve cipő nélkül léptem tovább :) Ez az esemény annyira elkeserített, hogy - jóllehet a cipőmet azonnal kiszabadították - felmásztam egy sziklára, és ott bőgtem, kijelentvén, hogy nem vagyok hajlandó továbbmenni. Kuncsorogtak eleget, de igazán csak a keresztanyám volt hatékony, aki egy nyaklevessel levert arról a szikláról, és továbbmenetelre ösztökélt. Kedves emlékem :)
Egyébként nagyon szép kirándulás lehetett, gyönyörűek a képek, csak Mérit hiányolom róla, biztos élvezte volna. A kis kápolna, amit útközben láttatok, Máriára vagy Margitra volt szentelve? Van esetleg valami magyarázat, történet is, hogy került oda a Margit-kultusz? Lehet tudni, Árpádházi vagy Skóciai Szent Margit? (Bár sztem biztos Árpádházi, de ki tudja.)

@Ijasz88: maga a szakadék sajna le volt zárva, pedig szívesen másztam volna a létrákon, meg lánccal biztosított szakaszok is voltak, állítólag. Így egy párhuzamos útvonalon másztunk, a Lukács-árokban. Ez elvileg fölvezetett volna egészen Dobogókőig, magának a szakadékos résznek az elkerülésével. Nagyon meredek volt, a sima Tenkes-edzettségem nem volt elég, kb. félútig bírtuk, és már az is elég hosszú út volt. Azt sajnáltam, hogy még semmi nem hajtott ki, zöldben szebb lett volna, visszamegyünk majd valamikor, egy-két hónap múlva. Akkor talál eljutunk a túra végére is :)

@Ghita77: volt sár bőven, de a hullott levelek tetején a legtöbb helyen elég jól el lehetett lavírozni. Mindenesetre volt egy szembejövő, aki megkérdezte, hogy csináltuk, hogy mi nem voltunk nyakig sárosak :) Gondolom, az a legveszélyesebb, ha az ember megcsúszik. Már lefelé mentünk egyébként, mikor összefutottunk három sráccal, akik cajgával mentek felfelé, főleg tolták és cipelték. Kérdeztem őket, és mondták, hogy lefelé is ugyanitt fognak jönni. Lejjebb pár helyen láttuk is a nyomukat, ahol még tudtak tekerni, ott is több centi mélyen besüppedtek a puha talajba. De ők sem értek fel teljesen, mert mire mi gyalog leértünk, megebédeltünk és visszasétáltunk a kocsihoz, addigra őket is ott láttam a parkolóban.