Amíg nem hozunk össze egy passzív (aktív) házat kisebbfajta farmmal, ahol magunknak termeljük az élelmiszert és a hulladék nagyját a kecskével etetjük fel, aki ezt friss tejjel hálálja meg... szóval addig kevesebbel kell beérni. Mindenesetre manapság nem lehet elmenni a téma mellet, hogy min lehet spórolni. És még min? Majd egy kicsit később a következő kérdés: és még min?
1. Nagyon nem divatos mostanában a Matolcsy-féle beszólással villogni, miszerint egy nyugdíjas ráér otthon zöldséget termelni, amiből megélhet. Persze, hogy baromság, hol termeljen már egész évre való ennivalót valaki egy panelban? Nekünk viszont van olyan szerencsénk, hogy a ház mögött el van kerítve kb. 600 nm-nyi konyhakert, ahol úgy tervezem, hogy szinte a teljes zöldségszükségletünket meg tudom termelni. Krumplit feltétlenül, de csinálok még tököt, paradicsomot, amiből püré lesz, répát, petrezselymet, karfiolt, babot, kukoricát, dinnyét, mákot, stb, stb. Szóval ha van nagy hely, akkor sok mindenre lehetőség van, a panel erkélyén sajnos maximum fűszereket, pár tő paradicsomot, paprikát, esetleg egy ládás életre nemesített gyümölcsfácskát lehet tartani, mondjuk almát. Erről jut eszembe, ültettünk a kertbe három gyümölcsfát is, igaz, ők csak pár év múlva adnak gyümölcsöt. A zöldségtermesztés akkor tört rám mániaként nem is olyan rég, mikor az egyik szupermarketben járva azt láttam, hogy fél kiló brokkoli 500 forint. És még nem is különösebben szép, a nagy része szár volt, nem virág. Szóval ha összesen 10.000 forintot fizetünk minden magért, palántáért és csemetéért, de cserébe megtermelem az éves szükségletünk nagyját, akkor megéri görnyedni a kertben.
2. Szokásos mániám, a begyűjtés. Azért nem ültettünk pl. almafát a kertbe, mert a környékünkön hármat is tudok vadon, kinn az erdő-mező sűrűjében, ami senkié sem, ezekről már tavaly is rengeteg gyümölcsöt hordtam haza, szerintem összesen legalább 60 kilót. Nemsokára itt az első begyűjthető növény, az ibolya. Igaz, csak csemegének jó, nincs is különösebb tápértéke, de ha kandírozom és rászórom hétvégén a sütire, akkor garantáltan nagyobb a sikerem, mintha a cukrászdából hoztam volna valamit. Következő nagyobb lehetőség: áprilisban a medvehagyma. Ebből idén legalább 10-15 kilót el akarok tenni. Legyen saját fogyasztásra is bőven, meg esetleg ajándékba is. Nagyon egészséges ugyanis. Aztán rengeteg vadgyümölcsöt lehet szedni, amiből lekvárt, szörpöt főzhetünk, szintén spórolási lehetőség. Gyógynövényeket felkutatva és megszárítva pedig teakeverékeket lehet készíteni. A gyűjtögetés egy másik formája, hogy a napokban kimegyünk a környékbeli erdőbe, és hazahozunk pár zsák jó minőségű, fekete, tőzeges földet. Legalább olyan jó, mintha virágföldet vásárolnék. Úgyszintén gyűjtögetési lehetőség, ha horgászengedélyt szerzünk, és szabad hétvégéken a környékbeli szabad vizeken horgászgatunk.
3. A spórolás egyik fő forrása a konyha, mint azt már a fentiekből is láttuk. A zöldségek mellett a húson is sokat lehet spórolni. Persze a csirketartáshoz megint csak hely kell, de ha az ember nem sajnál rá 8-10 hetet, akkor 50-60 csirkét felnevelve sokat lehet spórolni a húsukon. A disznótartás is népszerű még mindig, de főleg akkor éri meg, ha az ember maga tudja megtermelni hozzá a takarmányt. Panelből is kivitelezhető viszont az okos vásárlás, a húsok terén érdemes például a belsőségekkel kísérletezni. A színhúshoz képest sokkal olcsóbb a máj, a zúza, a vese (bár ezt még nem kóstoltam), és például a disznónyelv is, amit nagyon szeretek. Ráadásul szerintem ezzel változatosabbá is tesszük az ételeket. Emellett érdemes a szupermarketek előre csomagolt húsai helyett inkább a henteshez menni: frissebb, hazai termék, helyi vállalkozó támogatása, és a legtöbb esetben olcsóbb is.
4. Nagy tételben való vásárlás. Ez alkalmankénti nagyobb beruházást igényel, viszont összességében olcsóbban kaphatjuk meg a tartós árukat, például papírtörlőt, wc-papírt, kávét, teát. Környezetbarát is, mert rendszerint kevesebb csomagolóanyag felhasználását jelenti.
5. Ami nekem kézenfekvő kicsi korom óta, de azt veszem észre, hogy sokaknak nem az: ételt nem dobunk ki! Ha maradék, de jó, akkor mehet a hűtőbe. Ha sok maradék, és nem esszük meg, akkor a fagyasztóba. Ha még jó, de meguntuk, akkor más ételben újrafelhasználható, például a pörköltet könnyű spagettiszósszá vagy rakott rizses étellé alakítani. Ha a kenyér kiszáradt, lereszelem zsemlemorzsának. Ha valami gyanúsan néz ki, akkor egy bizonyos határig még odaadhatjuk a kutyának, macskának, télen egyes ételfajtákat a madaraknak is. A lényeg: ételt nem dobunk ki. (Maximum, ha már új életformák nőnek rajta.)
6. Olcsó és tudatos vásárlás. Ennek kézenfekvő módja, hogy olcsó helyeket keresünk. Mindenkinek vannak bizonyos preferenciái, az enyém például az, hogy az olcsóság mellett lehetőleg magyar terméket vegyek, ha egy mód van rá, akkor helyit ráadásul. Ha ez nem lehetséges, akkor kicsi legyen az ökológiai lábnyoma a terméknek, tehát viszonylag közel készítsék, minél kevesebb káros anyag felhasználásával. A helyi termelés legjobb kihasználása, ha megkeressük a faluban a tojásos nénit, mézes bácsit, őrölt paprikás bácsit, és így tovább. Ők gyakran őstermelők. A következő szinten a helyi vállalkozók vannak, említettem már a hentest például, de hozzánk közel esik Vecsés is, ahol közismerten rengeteg savanyúságot gyártanak. Ezután pedig lehet keresni az üzletek polcain a különféle magyar eredetjelzésekkel ellátott termékeket. Ha ez túl drága, akkor persze én sem ragaszkodom hozzájuk, sőt, a cikk maga is ugye a spórolásról szól.
7. Élelmiszerek házi elkészítése. Olcsóbban kijönnek házilag a befőttek, lekvárok, savanyúságok, de például sokszor a kenyér is, a száraztészta, a sütemények pedig különösen (a cukrászda szerintem nagyon drága dolog). Az pedig végképp kézenfekvő, hogy olcsóbb otthon főzni, mint étterembe járni vagy rendelt ételt enni.
8. Hatékony műszaki holmik. Nemrég elromlott például a bojlerünk (újra). Ezúttal szereltetés helyett egy teljesen újat vásároltunk. Beborítottuk egy vastag réteg szigetelőanyaggal, és máris olyan tökéletesen működött, mint a régi fénykorában, ráadásul sokkal kevesebb vizet fogyaszt, a régi ugyanis csöpögött. Meglepődve tapasztaltam, hogy már az első hónapban közel a felére csökkent a vízszámla!
9. Közlekedés. Ez megint csak a körülmények függvénye, de nálunk pont úgy adódott, hogy a vőlegényemmel mindketten ugyanoda járunk dolgozni: nagyjából 5 km-re a házunktól. Ez simán lebicajozható távolság, csak annyit kellett tenni, hogy beruháztunk egy második biciklibe. Ha a benzinárakat nézzük, akkor pár hónap alatt visszahozza az árát, ráadásul mindjárt a konditermet is megspóroljuk, a napi 10 km tekerés (aztán utána a kertészkedés) pont elég szerintem.
9. Hobbik. Egyrészt ugye mondtam már a gyűjtögetést, de ez elég szezonális dolog, ha csak a gyümölcsökre, növényekre korlátozom. Gyűjtögetem viszont az ismerősi kör kidobásra szánt textilféléit és varrok belőlük, például plédeket, de begyűjtöm a nagymamák maradék fonalait is, amiből kötni, horgolni lehet mindenfélét. Sajna azt kell mondanom, hogy ha ezeket az anyagokat vásárolnám, nem pedig újrafelhasználnám, akkor a varrás, kötés nagyon drága hobbinak számítanának.
Szóval rengeteg dolgon lehet spórolni, és közgazdaságilag az olyan, mintha pénzt kerestünk volna. Úgy kell gondolkodni, hogy ami pénzt nem költöttünk el valamire, azt elkölthetjük másra, tehát többet tudunk vásárolni ugyanabból az összegből.
Utolsó kommentek