A Madártani Egyesület ajánlása szerint az első fagyok környékén érdemes elkezdeni a kertben a madarak etetését. Ezt általában november végére szokás tenni, de bevallom, én idén korábban kezdtem, ugyanis mostanság kezdenek beköltözni a faluba a szomszéd erdőből a cinkék. Ők elég félénk jószágok, szívesebben jönnek az etetőhöz, amíg még lombosak a fák a kertben valamennyire, ilyenkor könnyebb őket ideszoktatni.
Kezdjük a nagyobbtól a kisebb felé haladva: az ideális kerti környezet a madaraknak. (A városi vagy panellakásokkal kapcsolatban tapasztalat híján nem írok, de az MME oldalán erről is olvashat bárki.) A legjobb, ha minél több bokor, fa van a kertben, különösen, ha ezek búvóhelynek is jók, és élelmet is adhatnak a madaraknak, mint a tuja és a fenyő: ennek a magvait ugyanis megeszik pl a tengelicek és a zöldikék. A gyümölcsfákról lehullott darabokat is megcsípdesik sokan, sőt nálunk a ház déli oldalán futó szőlőpergolára is jönnek a cinkék, feketerigók. Ha rajtahagyjuk ősszel a maradék szőlőt, amit nem fogyasztottunk el (pl. mert a szemek egy része megromlott, megbetegedett), az még sokáig nyújthat eleséget a madaraknak. A kerti tó főleg nyáron előnyös: ivó- és fürdőhelyet biztosít, emellett vonza a rovarokat, ami pedig a madarakat. :) Az etető elhelyezésénél érdemes figyelni arra, hogy a madarakat könnyen megfigyelhessük anélkül, hogy megzavarnánk őket. Rakjuk ezért az etetőt lehetőleg egy ablak közelébe.
Sokféle etető létezik, én kétfélét szoktam használni: etetőtálcát, mert ott jobban megfigyelhetőek a madarak, illetve függő etetőt, ami önetető, tehát ha pár napig nem vagyok otthon, akkor sem éheznek a madarak. Arra ugyanis nagyon figyelni kell: ha egyszer elkezdtük őket etetni, akkor tavaszig folyamatosan gondoskodni kell róluk! Ha már egészen télies az idő, érdemes kirakni még cinkegolyót, ezt lehet kapni bármelyik állatkereskedésben, vagy állateledelt árusító boltban. Lehet felfüggeszteni még egy-egy szelet zsíros szalonnát (nem füstöltet, mert a túl sós, vagy más módon túl fűszeres eleség nem megfelelő a madaraknak), vagy madárkalácsot is lehet keverni otthon zsiradékból és különféle magokból. Ezeket az etetőket használtam az utóbbi időben a kertben - vannak köztük házilag barkácsoltak és boltban vásároltak is.
Az etető mellé érdemes kirakni egy itató/fürdőhely funkciójú edénykét. A legmegfelelőbb egy lapos tálca, pl virágalátét. Lényeg, hogy viszonylag nagy vízfelület legyen, de maximum 2-3 cm mély. Lényeg, hogy a peremén megállva tudjanak inni, és ha belemásznak fürdési céllal, elég sekély legyen, ne essen bajuk mély víz miatt. Szintén fontos, hogy az etető és a fürdő helye macskabiztos legyen. Ez a két bemutatott típus ebből a szempontból elég biztonságos. A függő etető megbillen, ha a macska a fára felmászva próbálná elérni, a tálcákat pedig a képen látható módon nem rögzítettem, hanem egy két kisebb kő van bennük: ez a helyükön tartja őket pl. szél esetén, de ha a macska felugrik, szintén megbillennek, így a madarak még idejében menekülhetnek. A biztonságérzetet fokozza, ha az etetőket nyílt helyre tesszük, ahonnan a látogatói nagyobb terepet beláthatnak. Ha megfigyeljük őket, látható, hogy először mindig felmérik a veszélyeket, mielőtt közelednének.
Most lássuk, milyen eleséget érdemes kirakni. A legnépszerőbb mag kétségkívül a szotyi: szinte minden kertbe látogató madár lelkesen fogyasztja. Az etetőről a verebek, cinkék, zöldikék, tengelicek, csízek, az etető alá lehullott magokat pedig az én kertemben még a balkáni gerlék és az erdei pintyek. Kedvelt magok még a kendermag, nigermag, tört dió, mogyoró. A cinkegolyó vonza még az őszapókat is, akik viszont nem szeretnek a tálcáról táplálkozni, mindig a függesztett etetőket részesítik előnyben. Madáreledelként hasznosítható a konyhai hulladék egy része: odaadhatjuk nekik az alma és más gyömölcsök héját, magját, száraz reszelt sajtot, szalonnabőrt, maradék főtt krumplit (ha nem volt fűszerezve, sózva), mazsolát.
És hogy milyen látogatókra számítsunk? Elsősorban a mindenki által ismert verebekre, habár sokan nem tudják, hogy belőlük kétféle van: a barna fejtetőjű mezei veréb (ő a gyakoribb), és a szürke kalapos házi veréb. Gyakori, és nem bátortalan vendég a színpompás, piros álarcos tengelic, és a zöldike, aki mint a neve is mutatja: zöld. A következő képeken könnyű lesz őket felismerni.
Kétféle cinkét várhatunk: a fekete betörőálarcos széncinegét, és a kék, punk-os hajú kékfejű cinegét. Ritkán előfordulhat még barátcinege, de nálam ő még nem tette tiszteletét :).
Könnyű felismerni a feketerigót: a hím egészen fekete, szeme körül élénk sárga karikával, tojója inkább sötétbarna.
Ezen a képen a cinkegolyóból falatozik egy őszapó. Ő még igen ritka vendég, nagyon remélem, hogy idén rászoknak a kertemre, mert igazán vidám látványt nyújtanak :)
Szintén ritka vendég még nálam a csíz, szinte csak a véletlenen múlt, hogy őtollasságát sikerült megörökítenem:
Akikről nincs kép még, de előfordulnak nálam telente: balkáni gerle, erdei pinty, nagy fakopáncs (ő sokat gyógyítja a körtefánkat), seregély (ők hatalmas rajban járnak a környéken, ha véletlen meglátjuk őket a kertben, számítsunk rá, hogy rengetegen lesznek, és pár perc alatt lecsupaszítják az etetőket), házi rozsdafarkú, vörösbegy.
Végezetül néhány link:
http://picasaweb.google.com/Brannag
http://www.mme.hu/
http://www.mme.hu/hirek/905-elindult-az-etetesi-idoszak-segitsuk-a-madarakat.html
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kial/0/12036/1
Búcsúzóul mindenkinek kívánok örömteli madáretetést és megfigyelést!
Utolsó kommentek