Közeledik a tél, elkezdődött a madáretetési szezon, szóval nemsokára rengeteg fotóm lesz kertbelátogató madarakról. Ezeket nem szeretem csak úgy üresen, magukban idetenni, ezért rakosgatok melléjük az adott madár hangját utánzó verset, mondókát, és hogy legyen összehasonlítás, mp3 fájlban a fajta hangját is meg lehet hallgatni. Írok majd pár sort a versben megtalálható viselkedési formákról is. Játékos tanulás gyerekeknek, felnőtteknek is. Példa rá a tegnapi cikkben Móra Ferenc verse a cinegéről.
Áprily Lajos: Madarak zenéje
Kertünk ma hangos tengelic-tanya,
az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó,
csetteg, de már nótát indítana
a barkás fűzön egy hevült rigó.
A mandulafán víg szajkó rikolt.
A zöld harkály ívelve látogatja
fáink törzsét, de még egyet se szólt.
Vajon milyen rémségre tartogatja
az őrült tavaszi sikolyt?
brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_1.mp3
brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_2.mp3
brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_3.mp3
brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_4.mp3
Csanádi Imre: Tengelic-vidámság
Téli kóró, zörgő váz, Piros sapkás sok madár,
fehér bóbitája, -sárga, barna tollú -
csapatostul kismadár színeikkel kivirít
csap csivogva rája. a kárvallott kóró.
Bogáncsmagot szemelget, Jókedvükkel aranyos
bóbitát tépázgat, a kifosztott árok.
fireg-forog, fecserész Zengik: cibe-cibebek! -
hónak, hallgatásnak. a halott határnak.
Tengelic (Carduelis Carduelis, Goldfinch, Stieglitz, Chardonneret)
A pintyfélék közé tartozik. Kb. 12-13 cm hosszú madár, szárnyfesztávja21-25 cm. A hím és a tojó hasonló, én egyáltalán nem tudom megkülönböztetni őket. Arca kárminpiros, feje oldalán fehér, hátulján fekete folt van, nagyon jellegzetes, erről magabiztosan felismerhető. Fekete foltos szárnyán széles, aranyszínű szalagot visel. Háta fahéjbarna, pocakja piszkosfehér, és mintha két barna mellényzsebe lenne :) A tojó arcán kevesebb a piros szín, a fiatalok feje pedig egyszínű, sárgásszürke. Magyarországon gyakori fészkelő, sőt egész Európában elterjedt madár a skandináv államok kivételével. A hazai állomány egy része vonuló, egy része viszont állandó. Fészkelési időszakban rovarokat, levéltetveket, hernyókat eszik.
Hívóhangjuk: "tig-lic, tige-lic", és néha érdes "tseeerr". Énekhangjuk dallamos, lágy csicsergés: "cvitt-vitt-vitt". Aki alaposan olvasta a tengelic idegen neveit, biztos felfedezte a "tig-lic" hang és a német Stieglitz név közti összefüggést. :D Egyébként a 19-20. század fordulóján a Pallas Nagy Lexikona című kiváló mű szintén stiglic név alatt sorolja szójegyzékbe a tengelicet.
A költési időt kivéve csapatosan jár, de az etetőkre csak akkor szállnak, ha a környéken egyáltalán nem találnak élelmet. Ilyenkor odavannak a tálcán kínált napraforgómagért. Az én etetőmön nem voltak félénkek, nem bújtak bokorba a megszerzett magokkal, sőt kitartóan védték az etetőt, elsősorban a szintén nem félős verebektől, de sokszor egymással is összevesztek. Ilyenkor erőteljes szárnycsapkodással, és némi rikoltozással méltatlankodtak. Érdekes, de a kissé nagyobb testű, és jámborabbnak is tűnő zöldikéket nem próbálták elkergetni, azok sem nagyon zaklatták őket. Úgy látszik, mindig a kicsiket könnyebb bántani :D Tavaly télen rengeteget láttunk belőlük Dabason, a kedvesem kertjében álló hatalmas fenyőfán: degeszre tömték magukat a fenyőmaggal. A leesett tobozokból viszont nem falatoznak, a földön nem szeretnek táplálkozni.
Utolsó kommentek