Majdnem hüppögni kezdtem, mikor megtaláltam ezt a felvételt Halász Judittól. Nekem még mindig megvan bakeliten a gyerekkori gyűjteményes lemez, rengeteg számával, nagyon szerettem.
Egy kis nosztalgia :)
És a dalszöveg:
Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, hogy meglesse mit csinál,
de Malackánál éppen akkor senkit sem talált.
Így hát elindult hazafelé, miközben sûrûn hullt a hó,
arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló,
hogy kimelegedjék ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
hull a hó és hózik, Micimackó fázik!
Ismert erdei körökben az az általános nézet,
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet,
és ez nemcsak afféle szerény vélemény,
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény!
Ezért mikor hideg van, és sûrûn hull a hehér hó,
kell hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló,
és amikor télidõben Micimackó megéhezik,
megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig.
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó …
Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is, és most már kívülrõl tudom,
ha hideg van, és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
hull a hó és hózik, Micimackó fázik!
Utolsó kommentek