Utolsó nap (2010. január 10. vasárnap) mentünk ki Kozármislenybe a második alkalommal ott megrendezett esküvőkiállításra. Ezzel kapcsolatban jön pár tapasztalat, megjegyzés. A célom legkevésbé sem a reklámozás, csak úgy írogatok.
Kezdve az odajutáson. Kozármisleny pár km-re van Pécstől, keleti irányba, a legegyszerűbb odajutni Pécs felől az 57-es úton. Akinek így könnyebb: a Szellemváros melletti úton továbbhaladva. Mi persze Siklós felől mentünk, a térkép szerint a legrövidebb út Vokányon, Újpetrén át vezetett. Nagyon szép útszakasz, táj egyébként, csak ajánlani tudom a bejárását. Kozármislenyben a sportcsarnokhoz kellett volna eljutnunk, ami kicsit el van dugva. Hosszában végigautóztunk a városkán, és a túlsó végén leparkoltunk google mapet nézegetni, hogy hová is megyünk. Lényeg: vissza kell fordulni. Ekkor már, Pécs felől közelítve tulajdonképpen, kb 200 méterenként ki volt plakátolva, hogy merre kell menni :) bosszankodtunk is, miért nem gondoltak a másik irányból érkezőkre. Viszont ezek a táblák nagyszerűen mutogatták az irányt a mellékutcában eldugott sportcsarnok felé, ebben hiba nem volt. Ott helyben pedig a parkolóhely keresésben is volt segítségünk, a kiállítás honlapja szerint a polgárőrök felügyelték a parkolót.
Befelé menet pozitívum volt, hogy az épület nem valami lepusztult (amiből ugye tudunk jónéhányat a környéken azért). De miért is lenne, három éve építették. Az előtérben a pénztárnál leszurkoltuk a fejenként 800 forintot, ami azért nem egy vészes összeg, összehasonlítva pl. az expos árakkal. Na igaz, annyira azért nem nagy rendezvény. Cserébe kaptunk egy marékra való szóróanyagot, egy-egy tombolát, és rögtön a bejárat után szép piros karkötőket. Ami jó ötlet, tekintve, hogy ruhatár nem lévén, már fordultunk is vissza a kocsihoz a kabátokkal.
A következő körben, belépés után már látszott is, hogy rengeteg kiállító jött el, már a terem előtti folyosó tele volt. Gyakorlatilag mindenki leszólított minket: hol nevezzünk be egy nyereménysorsolásra, csináljunk honlapot az esküvőhöz, vagy minimum egy szórólap erejéig mindenki megállított. A folyosón lehetett harapni is pár falatot: volt büfé, rétesárus, kávés-italos pult, és két pult is édességekkel, főleg rengeteg marcipánnal, itt még ingyenes kóstolót is kaptunk. Ja, és a kávéban sem volt semmi hiba :) Azért érdemes meggondolni, hogy a kávét nem célszerű bevinni a kiállítótérbe: jaj annak, de főleg a pénztárcájának, aki leönt vele egy ruhát vagy fényképalbumot, vagy hasonlót. Nem érdemes kockáztatni.
A fő kiállítótér a csarnok belsejében, a tulajdonképpeni sportpályán volt. Nagyon igényesen volt megcsinálva, a padlót végig bordó szőnyeg borította, a standok az ilyen alkalmakkor szokásos műanyag válaszfalas fehér helyiségecskék. Ezekből jó sok utca volt kialakítva, a terem egyik végében pedig színpadot is építettek, itt voltak a divatbemutatók, a nyereménysorsolás, és gondolom még jópár dolog, amiről lemaradtunk.
A kiállítóknak kb. a fele lehetett a különféle ruhaszalonoktól. A nagy része persze menyasszonyi ruhás, de voltak többen is, akik kifejezetten a vőlegényre specializálódtak, de erről később. A létszámban második helyezett lehettek saccra a fotósok. Voltak még jópáran rendezvényszervező cégek, éttermek és szállók, sőt kastélyszállók is, táncklubok és zenekarok, láttunk továbbá még egy cukrászdát, egyetlenegy sminkest, és néhány dekorációs kellékeket forgalmazó céget. A felsorolás persze lehet, hogy nem pontos, elképzelhető, hogy pár dolgon átcsúszott a tekintet. Viszont amit nagyon hiányoltunk, azok az ékszerészek voltak: jegygyűrűből, kísérőgyűrűből a kínálat egyenlő volt a nullával. Pedig biztos jópáran voltak olyanok a látogatók közt, akik még nem jegyesek, vagy akik még nem választottak karikagyűrűt. Gondolom, biztonsági problémák miatt nem jöttek, ilyen apró és drága áru könnyen elvészhet.
Kezdjük akkor a vőlegény ruhájával, mert nézelődés közben az egyik eladónő leszólított minket, és be kell vallanom, ez egy roppant hasznos találkozás volt. Addig-addig beszélt, amíg ledumálta a páromról a pulcsit, és ráadott egy zakót. Nem mai csirke eladóról van szó, a tapasztalat miatt pedig elsőre eltalálta a megfelelő méretet. Azt is bemutatta, hogy a megfelelően álló zakónak melyik része meddig kell, hogy érjen, hogyan kell tudni mozogni benne, milyen anyagból a legjobb, ha választunk, és így tovább. Tehát gyakorlati, praktikus tudnivalókkal, nem pedig ránkerőszakolós technikával próbált becsalogatni minket. A kis választékhoz képest meglepően sokféle volt a szín és minta, amit mutatott. Mi elsősorban olyan darabok iránt érdeklődtünk, ami elegáns, de még a lagzi után is hordható más alkalmakra, tehát frakkot köszöntük nem igényeltünk, de a hölgy szerint amúgy is jellemzőbb az a gondolkodás, hogy a vőlegény ruhája a későbbiekben még hasznosítható legyen. Egyébként ez az igényünk szerintem nem ment az elegáns, igényes megjelenés rovására.
Most lássuk a menyasszonyi ruhákat, ezekből jóval nagyobb is volt a kínálat. A legnevesebb szalonok természetesen leszurkolták a megjelenési díjat, hiszen a január kifejezetten szezonja a ruhaválasztásnak. (Tekintve, hogy az esküvő főszezonja a nyár, nem véletlen, hogy január-februárban szokás tartani az esküvőkiállításokat.) Szóval a menyasszonyi ruhákból szó szerint mindent lehetett kapni, amit csak kívánt az ember: egyszerűt-csicsásat, olcsót-drágát, feketét-fehéret-tarkát (meg ne fogdd a tehén farkát :)). A legtöbb helyen a ruhák kisebb részét babákon mutatták be, a többi pedig vállfákon lógott, hely híján. Általában a kiállított darabokon kívül még képeskönyvet is kaptunk a további lehetőségekről (amiből volt dögivel). Az eladók pedig a kiválasztott képek alapján segítettek, hogy ha az adott modell nincs ott helyben, akkor melyik lenne a leghasonlóbb hozzá. Az Elizabeth Nardo standjánál próbáltam két darabot, sajnos ezekről elfelejtettünk képet készíteni, mert a masina a kocsiban maradt, és akkor még nem esett le, hogy a mobillal is lehetne fotózni. Viszont magát a modellt meg tudom mutatni a gugliban keresett képeken:.jpg)
A másik hely, ahol próbáltam, a Shalia Szalon standja volt. Először ott is megnézhettem a választékot egy albumban, majd ez alapján kaptam a ruhákat. Egyszerre négyen-öten is voltunk ott próbálni, de még így is jutott mindenkire egy-egy segítőkész eladó. Már csak azért is, mert egy ilyen ruhát nemigen lehet egyedül felvenni, meg hát vigyázni is kell rájuk. Öltözni a stand mögötti raktárfolyosón lehetett, ahol ugyan elég szűk volt a hely, de ez nem ment a jókedv rovására :).jpg)
Szinte minden ruhásszalon kisebb-nagyobb akciókkal jött. Ha a helyszínen lefoglaltuk volna a ruhát, jelentős kedvezményeket zsebelhettünk volna be. A Shaliaban pl. a kinézett ruhákat 89.000-ért bérelhetném, plusz ajándék a menyecskeruha bérlése. Ami azért valljuk be, úgy általában a szalonok áraihoz képest eléggé jó ajánlat. De azért még messze nincs eldöntve a dolog.
Kb. három órát töltöttünk el a kiállításon, végül azért indultunk haza, mert már nagyon megéheztünk. Jókora adag szórólapot és különféle füzetkéket gyűjtöttem be, több napra való olvasnivaló :) Ja, és tényleg mindenki nagyon kedves volt és közvetlen. Pesten egy nyomorgós kiállításon, ahol sokkal több az érdeklődő, biztos jóval stresszesebbek az eladók, nem is szólva arról, hogy az más kultúrkörnyezet (mármint a főváros) és a vidékhez képest nem sok a pozitívuma. De erről majd máskor.
Ha jól tudom, ez volt az idei első kiállítás, de lesz még jónéhány. Például január 23-24-én Pécsen a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Január 15-17-én a Kongresszusi Központban és január 30-31-én a Sportarénában. Na persze, célszerű a helyi rendezvényekre menni, az esküvő körüli logisztikai gubancok nem engedik meg, hogy többszáz km-ről kelljen intézni az esemény bármely pontját.
Jó szórakozást!
Utolsó kommentek