Brannagh praktikái

Ezen az oldalon gyűjtögetem a kreatív hobbis, kézimunkás és konyhai eredményeimet. :) Lesznek saját ötletek, és sokfelől begyűjtöttek kipróbálása, leírások, receptek, különféle napi élethelyzetek, viccesek, bosszantók, szívemnek kedvesek egyaránt. Remélem, másnak is hasznára lesz a gyűjteményem. :)

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Utolsó kommentek

A dabasi vásártér

2010.06.25. 19:04 - Brannagh

Címkék: dabas

Hááát, reklám vagy sem, itt most sok-sok dícsérő szó fog következni. Dabas (Dabas, Sári és Gyón településekből áll) a helyi kezdeményezéseknek és a polgármester hozzáállásának köszönhetően igencsak szép egy település. Sajna a város honlaprjáról a helyi nevezetességek közül kimaradt a dabasi vásártér. A vásárteret körberkerítő kerítéseket pár éve újították fel, és egy nagyon jó ötletet használtak fel: régi fényképeket gyűjtöttek össze a generációk óta helybéli családoktól, családokról. Ezek a felnagyított fotók törik meg a kerítés vonalát, és egyben még szórakoztatással, érdekességgel is szolgálnak. Ráadásul nagyon jól illenek a vásári napok hangulatához. 

Minden hónap második vasárnapján tartják a helyi vásárt. Ez három különböző részből áll: egyik oldalon a szokásos "modern" vásárosok ruhákkal, cipőkkel, édességgel, és persze az ételes standokkal. Középen egy kisebb sávban a bolhapiac, az "ócskások". És leghátul, külön kerítéssel leválasztva az állatvásár. Nekem ez a legérdekesebb, mert sokkal másabb, mint a pécsi. Pécsen egy kisállatos utca van, főleg kutyákat, macskákat kínálnak vagy eladásra, vagy befogadásra, de vannak még nyuszik, papagájok, stb is. Ja, és egyszer láttam egy gyönyörű pávát is :) Dabason viszont nagyállat vásár van: rengeteg ló mindenféle méretben és változatban, juhok, disznók, kecskék, szarvasmarhák, és persze minden hozzájuk tartozó felszerelés, szerszám, lovaskocsik. Néha még műsor is van, mint a Magyar Vándorban a "folklórshow": amikor a lótartó cigányok alkusznak az állatokra, ilyenkor általában kisebb tömeg állja őket félkörbe. Alku közben a felek egymás tenyerébe csapkodnak, például azt mondja az egyik: "Adsz érte kétszázat!" és belecsap a másik kezébe. Az persze általában nem fogadja el az árat. Elsőre semmiképpen sem, mert az alku a vásározós kultúra része, sőt elvárt, kötelező elem. Alkudni márpedig kell. A másik tehát belecsap az ajánlattevő markába, miközben például ilyet szól: "Úgy haljon meg anyám, ha kétszázat adok érte!". Aztán általában ő ajánlja a következő árat. És végül vagy megegyeznek, vagy nem. Nagyon érdekes látvány, és szórakoztató, mert nagyon vicceseket is tudnak mondani, ahogy megesküsznek, hogy annyit márpedig nem adnak. Talán egyszer még videófelvételem is lesz róla, ki tudja  :)

Szóval onnan indultam, hogy mennyire szép a vásártér kerítése, és hogy a szép, kulturált hozzáállásból több önkormányzat is tanulhatna itt, ahol én lakom. Lefotóztam a régi fényképes jeleneteket, alatta ott szerepel, hogy honnan származnak. Az első képen ott feljebb, a vásártér területe is látható, háttérben a Kossuth Zsuzsanna középiskola, tetején a távcsőkupolával. (Néhány képen sajnos tükröződik az üveg, a fotó idején elég rossz szögből kapta a napot.)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://brannaghpraktikai.blog.hu/api/trackback/id/tr842110131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása