Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág,
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
A versben említett télutó nem pusztán egy időjárási kép, hanem régi magyar hónapnév, mégpedig a februáré. Az alábbi idézetek jól megmagyarázzák, hogy miért és milyen logika szerint "neveződtek át" a hónapnevek a középkori magyar nyelvben. Pontosabban, a népi jellegű megnevezések persze megmaradtak a használóinál, emellett azonban a beérkező latin (egyházi) nyelvű térítőkkel és papokkal az oklevelekben ugye a latin nevek terjedtek el, valamint szintén a keresztény vallás felvételének köszönhető, hogy az egyházi ünnepekre utaló hónapnevek kerültek használatba. És igaz, hogy egy picit korán van még a hóvirágnak, a jövő hétre is pl. még nagy hideget és havat jósolnak, de azért a február mindjárt itt van.
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak. […]
Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár. (Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium - (részlet) Február)
- Hónapok neve
A közönségesen használt hónapnevek római eredetüek; p. Martius, mely eleinte a hónapok elseje volt, Mars istentől; Januarius Janus istentől vette nevét; Junius vagy Junótól vagy az első konzultól, Lucius Junius Brutustól; a Julius hó Julius Caesartól, a naptár reformálójától vette nevét, mert e hóban született, azelőtt Quintilis volt a neve, mert ez volt az ötödik hónap, mint Sextilis a hatodik (később Augustus), September a hetedik stb. Hazánkban régebben a szentekről s ünnepekről vett elnevezések voltak használatban: boldogasszony hava, böjtelő-hó, böjtmás-hó, Szent György hava, pünkösd hava, Szt. István hava, Szt. Jakab hava, kisasszony hava, Szent Mihály hava, Mindszent hava, Szent András hava, karácson hava. Sylvester János az ő latin-magyar nyelvtanában más magyar neveket ajánlott a hónapok elnevezésére; azt mondja, hogy valamint a februárt és márciust böjtelő-hónak és böjtmás-hónak nevezik, el lehetett volna valamennyi hónapot nevezni az évszakokról ilyenformán: télelő, télmás, télharmadhó stb. Tudjuk, hogy ezeket a neveket, módosítva, csakugyan használatba vették a jelen században (télelő, télhó, télutó). Más magyar hónapneveket is említ, melyeket a természeti jelenségektől vett: főhó vagy erős hó, fagy hó, fűhegy, kinyiló hó stb. Ezeket legalább részben, a nép is használhatta még akkor, mert Sylvester maga mondja a fagyhónál: «Hunc quidam etiamnum asszú hó vocant, sicut et sequentem fűhegy». Ez annyival hihetőbb, mert a fűhegyet még mai napság is megtaláljuk a Kiskunságban; egy halasi elbeszélésben ezt olvassuk (Nyelvőr, VIII., 84.): «Egyször csikónyúzás volt fűhögyön, kis télbe (májusban)». Már pedig tudjuk, hogy a vogulok és osztjákok is ilyenféle nevekkel illetik az ő tizenhárom holdhónapjukat; p. a vogulok az áprilist fagyhónak, a májust avarfűhónak nevezik, szintugy van az osztjákoknál szénacsináló hó, mint Sylvesternél kaszáló hó és arató hó. De más ugor népeknél is szakasztott ilyen elnevezéseket találunk. Igy nevezik a finnek a januárt tölgyhónak, az augusztust gabonahónak stb. A XVIII. sz. végén Barcafalvi Szabó Dávid, a hirhedt nyelvujító, ilyen magyar neveket ajánlott: zózoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös stb. Az 1834. Hazai Vándor c. naptárban találkozunk ismét több javaslattal a hónapnevek magyarosítására nézve. Az egyik nyilván Barcafalvit utánozta: jégtönös, zuzmorós, olvános, szikkanos stb. Egy másik javaslat azt akarta, hogy a római Junius, Julius, Augustus példájára régi vezéreinkről s királyainkról kereszteljük el a hónapokat: Attila, Árpád, Béla, Lajos, István stb. (A Pallas Nagy Lexikona)
Utolsó kommentek