A napfoltok sötét területnek tűnnek a Nap vakítóan izzó felszínén. Valójában azonban ezek is igen fényesek, sötétségük optikai csalódás. Arról van szó ugyanis, hogy ezek a területek néhány száz fokkal alacsonyabb hőmérsékletűek, mint a körülöttük lévő tiszta részek. Ez pedig túlragyogja a foltok fényét, így kelti a sötét terület látszatát.
Az utóbbi három évben a Nap a napfolttevékenység kb. 11 éves ciklusának minimumában járt. Most úgy tűnik, lassanként újra gyarapodni kezdenek a foltok, mindenki örömére. Ha már úgyis elővettem a távcsövet erre a hétvégére, akkor már felszereltem délutánra, hogy megnézzem, látszik-e valami. Ja, és hosszasan szereltem a napfóliát, mert a ragasztó az idők folyamán elengedte magát a fólia és a rögzítő keret között. Szerencsére sikerült is két foltcsoportot felfedezni. Sajnos a fényképezőhöz nem voltak elemeink itthon, csak holnap megyünk bevásárolni őket, így a kézben tartott mobiltelefonnal fotóztam, már amennyire tudtam. De most is azt mondom: éljen a K750i, ami lehet, hogy az eddigi legjobb fényképezővel ellátott telefon!
Napfoltra fel, aki csak teheti tehát. Szokásos figyelmeztetések el nem maradhatnak: szabad szemmel soha, de soha, és még kevésbé soha a védőfóliával el nem látott távcsőbe. Tavaly kis híján felgyújtottam az egész távcsövet ugyanis, mikor úgy raktam fel az okulár helyére a védőkupakot, hogy a védőfóliát már eltávolítottam, de (én hülye) a Napról még nem fordítottam el a távcsövet. Mondanom sem kell, a 130 mm átmérőjű tükör által koncentrál fény pillanatok alatt szép kis hólyagot dagasztott a műanyag kupakba. Csak az égett szagra sikerült észbe kapnom :)
Utolsó kommentek