Rántott halacska fehérpenészes sajttal, és citromlével meglocsolt salátával. Egészséges, és nagyon guszta  :)

Az idén szedett 8 kiló medvehagymát másfél óra alatt szedtük le a Bisse melletti erdőszélen, aztán vagy 10 óra alatt sikerült összevagdalva eltennem. Volt vele munka bőven, de megérte, mert ilyen finomságokat lehet készíteni vele:

Az illatos ibolya épp ezekben a hetekben nyílik, és nemcsak a látványával és illatával bűvölhet el a szabadban, hanem el is tehetjük, hogy az év többi tizenegy hónapjában is élvezhessük. Kedvencem is megmondta, hogy én valahogy másképp érzékelem a szagokat, mint mások szokták, ha illatot érzek, akkor rendszerint ízt is a nyelvemen, úgyhogy biztos voltam benne, hogy az ibolyás receptek nagyszerűek.

Elsősorban ugye ibolya kell hozzá. Pár  napja az ócsai tájvédelmi körzetben sétálva, orr után haladva, mint Méri kutya, kisebb illatos ibolya mezőt találtam, de hát ott ugye nem illik leszedni. Azért nagyon fájt utána a szívem, mert már méterekről lehetett érezni az édeskés illatot. Muszáj volt körbenézni a környéken nem védett területeken is, és a szomszéd erdőben találtunk is valamennyit, igaz megközelítőleg sem volt olyan erős az illatok, mint az ócsaiaknak. Igazából nem is tudom, hogy ez mitől függ (már amikor nem fajtától, persze). Az ibolyát műanyag zacskóba vagy zárható műanyag dobozba szedjük, így jóval tovább megőrzi az illatát, ráadásul nem is kell vacakolni, hogy szárral jöjjön és csokorban álljon. Szintén természetjárós illendőség, hogy nem szedünk le egy bokorról, egy helyről minden virágot.

Nem kell nagyon sok, én kb. 30 grammot szedtem kipróbálásra. A súlyt a szárak nélkül kell érteni, mert csak a virágos részeket használjuk fel. Ez a mennyiség egyébként nagyjából egy nagyobb méretű tejfölöspohár teleszedését jelenti úgy, hogy nem tapossuk szorosra a virágokat. Otthon leszárazzuk, bogártalanítjuk. Ez kétségtelenül időigényesebb dolog, mint például a meggymagozás, de nem is kell utána kifesteni a lakást, szóval arányait tekintve kb azonos idő alatt lehet végezni. Ehhez a mennyiséghez kb 800 ml vizet öntöttem, hozzá fél kg kristálycukrot, és feltettem rotyogni. Már 1-2 perc után érezhető a vízen az ibolya íze, a levegőben pedig természetesen már régóta. Kb. negyed óráig forraltam, aztán hozzáadtam egy zacskó dr. Oetker 3:1 zselésítőt. Még pár percig rotyog a zselésítőn álló utasítások szerint, aztán tiszta lekváros üvegekbe öntjük. Elvileg jó lett volna, ha van egy botmixerem, így a virágoktól szép lilás lett volna a lekvár (na majd legközelebb). Ehelyett egyben maradtak, és úszkáltak a lé tetején. Betöltöttem őket az üvegekbe a zselével együtt. Mivel az üveg lezárása után amúgy is fejre kell állítani őket a megfelelő légmentes zárás miatt, a virágok így az üveg aljára fordultak. Ennek az az előnye, hogy míg a lekvár egyre fogy, a szép ibolyák még mindig láthatóak az üveg alján. A zselé színe így, turmixolás nélkül halovány rózsaszínes lett.

A próbapöttyöt megkóstoltam kihűlés után, és megállapítottam, hogy a cukor pont egy enyhe édeskés ízt adott neki, emelett a zselé enyhén savanykás (először arra tippeltem, hogy a megmaradt zöld csészelevelek miatt, de azóta rájöttem, hogy a zselésítőben lévő citromsavtól), ezenkívül pedig elég markánsan érezni lehet rajta az ibolyaízt is. Finomnak ígérkezik   :)

Ez a zsebkendőnyi jegykendő ugyanazokkal a drávaszögi mintákkal készült, mint amikkel a kötényemet hímzem, a fő különbség az, hogy a terjedelmesebb darabbal ellentétben néhány éjszaka alatt elkészült. Miután kimostam az anyagból a tintával és grafittal felvitt mintát, csodás fehér lett az elkészült darab.

                                                                        Hej! iharfa, juharfa,
                                                                        Patyolating, kivarrva:
                                                                        Tudod pajtás, ki varrta?
                                                                        Az a kis lány,
                                                                        Az a kis lány
                                                                        A barna.

                                                                              (Arany János)

Korábbi bejegyzésben már volt szó róla, hogy nem könnyű hozzájutni drávaszögi hímzésmintákhoz. Mint tudjuk a gugli a barátunk, de vele sem egyszerű az élet időnként. Azt szoktam mondani, amit legfeljebb néhány óra kereséssel nem találok meg a neten, az nincs is fent. Ehhez képest most néhány hét keresgélés után bukkantam rá végre a - szerintem egyetlenegy - forrásra, ahonnan Gönyei Sándor könyve letölthető .pdf formátumban. Megvásárolható változatban már megtaláltam korábban is 4500-5000 forintért egy-két helyen, de nem akartam pénzt is áldozni a dologra, úgyhogy kihagytam a lehetőséget. Most viszont kiderült, hogy a Néprajzi Múzeum oldaláról a Magyar Népművészet sorozat kötetei .pdf-ben szabadon  letölthetőek. Ennek a sorozatnak a XIII. része Gönyei írása. Ebben nagy vonalakban vázolja a drávaszögi hímzések stílusát, fő motívumait, bemutatja a jellegzetes öltéstípusokat, rózsamintákat, stb. A képgyűjteményben ahogy végignéztem csak főkötőminták vannak. Magát a könyvet még nem olvastam végig, úgyhogy nem tudom, ez azért van, mert nem áll más a rendelkezésre, vagy kifejezetten csak ezeket gyűjtötte. Pedig szívesen néznék még pl. párnamintákat, törölközőt, jegykendőt, kötényt, terítőt is. Esetleg az ezekkel összefüggő jellegzetes szokásokat, például bizonyos helyeken a szokásos mintáktól és színektől eltérően varrják a halottaspárnákat. 

1796 óta állt ez a szobor a Szent János út és az Inárcsi út kereszteződésében. 1992-ben egy új szobor felállításakor, ezt a régit egy pusztai kápolna mellé helyezték. 

Nepomuki Szent János

a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon; 1340-ben született Csehországban, Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővároskában. Pap lett, majd a prágai udvarban kanonok, IV. Vencel király feleségének gyóntatója. A legenda szerint egy ízben a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Moldvába ölette (1383). A prágai Szent-Vid-templomban temették el, ahol főleg kultusza kezdetével párhuzamosan a 16–17. sz.-tól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. Pl. 1618-ban a protestánsok elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban a legenda szerint egymás után szörnyethaltak. Ez és ehhez hasonló események alapján a jezsuita ellenreformációs misszionáriusok erre és ehhez hasonló eseményekre hivatkozva ügyük pártfogójának kezdték tekinteni és szentté avatását kérték, mely 1729-ben meg is történt. Döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és ez elevenpiros színűre változott, amelyet azóta ereklyeként tisztelnek és gyakran ábrázoltak is. A 18. sz.-ban a barokk korban szentté avatottak közül a legtöbb új templomot az ő tiszteletére szentelték. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai az egész ország területén elterjedtek, különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják. – Ünnepének (máj. 16.) előestéjén a múlt században Pest-Budán, a 20. sz. első felében Ercsiben, Dunaharasztin, Baján („Jánoska-eresztés”), Mohácson kisebb-nagyobb vízi körmeneteket rendeztek, amelyekhez majálishoz hasonló mulatság is csatlakozott. A Bánság védőszentjeként is tisztelték. – Irod. Dankó Imre: A bajai Jánoska-eresztés (Ethn., 1958); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I–II., Bp., 1977); Juhász, Koloman: Der heilige Johannes Nepomuk als Schutzpatron des Banates (Österreichische Zeitschrift für Volkskunde 1964).

 

(forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

 

A dabasi pékségben pléhbociból kapható házi tejet ezennel megfosztom a "házi" minősítéstől. Lehet, hogy a tejtől is meg kéne fosztani, de ezt inkább laboratóriumi bevizsgálás előzze meg, a hitelesség kedvéért.

Az történt ugyanis, hogy a hétfőn délután vásárolt úgynevezett házi tejük (3l) a mai reggelig produkált kb. fél dl tejszínt, amit le is szedtem a tetejéről, a nagyját tegnap, a kisebbjét ma reggel. Tulajdonképp már akkor gyanús volt, hogy a tejszín alatt nem a tejfölt láttam, hanem egy vizesebb réteget, de akkor még nem nagyon gondoltam bele az egészbe. Hanem most reggel, mikor ki akartam önteni az aludttejet, hogy megtúrósódjon! Az egész lötty, mert jobb szót nem tudok, akadálytalanul átfolyt a konyharuhán, fél perc alatt.

Azt eddig is tudtam, hogy még a házit is vizezik valamennyire (belegondolva az emberek nagy része, ha meglátná a tehénből változtatás nélkül származó tejet, valószínűleg azt gondolná, hogy romlott, mert mi másért lenne ilyen furcsa. Megtörtént már ez a nádcukorral is, jópár évtizeddel ezelőtt). Azt viszont nem gondoltam, hogy a termelő annyira sóher, hogy felhasználhatatlanná vizezi a tejet. Gondoltam, jó ár a 150 ft/l, mi otthon 180-ért kapjuk a kapunk elé, de az felhasználható. Ezek után a pléhbocit ignorálom, legfeljebb személyes bocsánatkérés és garantáltan jó minőségű tej szolgáltatásának kombinációját vagyok hajlandó elfogadni.