Brannagh praktikái

Már nagyon régen nekiálltam a menyecskeköténynek, és pár héttel ezelőtt be is fejeztem. A zsebeket viszont még nem tettem rá, igazából nem is vagyok benne biztos, hogy rákerülnek-e, mert most pont nagyon jól néz ki a kötény  :)  Az egész kézzel készült, csak a kötő- és derékrészt varrtam géppel. Sikerült úgy megcsinálni, hogy sehol nem látszanak ki elvarratlan részek. A fehérhímzés is nagyon jól sikerült, olyan elegáns, szerintem most talán évekig nem is fogok másfélét varrni. A fehéren a fehér pedig még a nagyon gazdag mintát is elviseli, nem lesz túl sűrű, zsúfolt.

Jó egy hétig készült ez a piknikező felszerelés, amit nászajándékba adtunk. Szeretem a személyesebb jellegű ajándékokat, és ami kézzel készült, abból biztosan nem lesz még egy, tehát ebből a szempontból is roppant előnyös a dolog. A csomaghoz vásároltunk kosarat, bort, evőeszköz és tányér készletet négy személyre, plusz még egy nagyobb sütis tányért és egy légyelhárító hálót. A többi kézimunka volt: maradék anyagok metamorfózisa hímzéssel megszépítve. így még nagyon sokáig használható darabokat sikerült összerakni. Igyekeztem úgy alakítani a csomagot, hogy egyik-másik része azért kiránduláson kívül is felhasználható legyen: ilyen például a kékkel szegett fehér terítő, amin a fehérhímzéses minta az ifjú pár meghívójáról lett lelopva. (Remélem, észre is vették, és tetszik nekik.)

"Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál, ha magadról szép éneket,

dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van, maradhatok,

ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom, mid vagyok, mid nem neked, ha vártál lángot, az nem lehetek:

fölébem hajolj, lásd hamu vagyok, belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam, mid vagyok, mid nem neked. Vártál, ha magadról szép éneket,

dícsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked."

Eredetileg készítettem képeket a munkáról is, de aztán meggondoltam magam és nem tettem fel őket a cikkhez  :)  Eredetileg három napnak indult a munka, de persze aztán kiderült, hogy nem végzünk akkor, amikor már szép fehér a fal, hanem fel kell fúrni minden polcot, kütyüt, plusz még takarítani is kell. Az eredmény az alábbi képeken látható.

Csak hogy észben tartsam, következnek azok a hobbi-feladatok, amikbe belekezdtem, de tanulás és hasonló programok miatt ott maradtak félbehagyva. Most lesz rá időm (valamennyi) és szépen sorra veszem a tételeket.

1. az üveg-lovag. Ancának megígértem erős esküvéssel, hogy szigorúan az első helyre fog kerülni az üveglovag. Szegény már évek óta félkarú, féllábú, de legalább jóképű. Előkerült az A/1-es lap is, amire előrajzoltam a minta meglévő részét. Először tehát a cerkarajzot kell befejezni, majd felüvegfesteni a kijelölt ablaktáblára.
2. kötött takaró a maradék szürke kötött négyszögecskékből
3. rongyszőnyeg-padlószőnyeg, szakadt ágyneműkből
4. rongyszőnyeg-fürdőszobaszőnyeg, régi pólókból
5. hímzett menyecskekötény
6. teatasak csillagok karácsonyra (na jó, ez még messze van)
7. horgolt gömbök, szintén karácsonyra (messze van, tényleg, de az utolsó héten max 1-2 gömböcöt tudok megalkotni.
8. stb., mert ez csak a hirtelen felindulásból eszembe jutott lista volt....

Nem, nem a 10 km-en belüli pizzafutárok telefonszámának felsorolása következik. Ez egy hajszálnyival olcsóbb, és még egy hajszálnyival gyorsabb változata a pizzának. Mármint a kollégistákénak. Meg azoknak, akik megennének egy jó melegszenyót, és nagyon mosogatni sem akarnak. Az egésznek az alapja évekkel ezelőtt kezdődött, mikor a buszon, a hátam mögött beszélgetőktől lenyúltam az ötletet: srác magyarázza: a gyors rántotta az olyan, hogy rácsapod a tojást a kenyérszeletre, belököd a mikróba és a voállááá. A kajával meghódítani kívánt lányzónál ez a téma nem jött be, mert a tojásról máris a szalmonellára asszociált, és ezen már a vacsimeghívás sem segíthetett. Nekem viszont jól jött, ez képezte később a kollégista pizza alapját.

Ami úgy készül, hogy: fogod a két karéj kenyeret, szigorúan a héjában, mert ez fogja megakadályozni, hogy a tojás vándorútra keljen. Sűrűn benyomogatod a szeletek közepén a tésztát, ebbe a vájúba ütjük az egy-egy tojást szeletenként. A következő fontos, de tényleg: a tojássárgát mindenképpen (!) ki kell lyukasztani. Elmulasztásával megtapasztalhatod azt a frászt, amit a mikróban felrobbanó tojás okoz, és ezen végül a szendvics elfogyasztása sem fog jobbítani, mert a tojássárga ezáltal ehetetlenül kiszáradt, szendó mehet a kukába. Egyébként a mikrót is ki kell majd súrolni, nem éri meg. Sárgalyukasztás után a következő lépés a további feltétek felpakolása: kolbászkarikák, sajtszeletek, hagyma, felvágott, piros arany, ami a hűtőben van. Kb. 4 perc erős mikrózás. Mindenképp meg kell szilárdulnia a tojásnak a fogyaszthatósághoz, ugye. A felkarikázott uborka csak ezután jön. Ha kész, akkor pizza alakban 3-3 szeletre vágjuk mindkét kenyérkaréjt. Fogyasztás után egyetlen tányért és egyetlen kést mosogatunk.   :)

Végre felvetettem az új szövőkeretemre. Valójában már vagy fél éve megvan, csak eddig hol időm nem volt, hol kedvem utánajárni az alapanyagoknak, ilyesmik. A keret nagy, nagyjából 1 méter széles, 1,5 méter magas. Szóval kb. 1m x 2m-es darabok készülhetnek rajta, maximum. A héten vettem hozzá fém pálcákat is, mint kiderült, felesleges volt 1,2 m széles pálcát kergetni, nagyon jól meg lehetett oldani két darab 70 cm-essel is. 1 méter széles felvetést akartam készíteni, nem számoltam kifejezetten a szálak közti távolságot, és a szálszámot sem terveztem előre. Utólag megszámolva éppen 190 szál lett. Egy teljes délelőttömbe került a felvetés, és a végére a sok hajolgatástól összejött egy tisztességes izomláz is, de annyi baj legyen  :)  Másnap elkészült a szálemelő rendszer, egyelőre még csak kicsiben, de van már tervem egy kicsit automatizáltabb megoldásra is. Egyelőre ez így megfelelőnek tűnik, különösen, mivel a vetélőim jobb híján rövidek. Bár az az igazság, hogy ezzel kényelmesebben lehet dolgozni, nem kell nagyon hadonászni velük.

A rongyszőnyeg otthoni és rokonságbéli maradék anyagokból, főleg ágyneműhuzatokból, és ugyanilyeneknek a turkálós változataiból készül. Úgy tervezem, hogy minden darabon 50x50 cm-es egyszínű négyzetek lesznek egymás mellett, így ha több darabot készítek, összevarrhatóak lesznek egy kockás mintájú padlószőnyeggé is akár, ez már csak a kitartástól függ. Ha pedig át kell telepíteni pl egy másik lakásba, akkor az egyes darabokat egymáshoz rögzítő öltések eltávolításával a szőnyeg bármilyen alakúra variálható lesz, hiszen az egyes minták minden irányból passzolni fognak egymáshoz. Aki kidobná ágyneműjét, lepedőjét, függönyét, bátran továbbíthatja hozzám, jó helyre fog kerülni  :)

Névnapi rendelést kaptam egy sörtortára, de az öcsém a meglévő belga sörtorta receptje helyett újat hozott: Guinness-tortát óhajtott. Tegnap körbejártuk a környéket, de épp mostanság a város egyetlen kisebb-nagyobb üzletében sem lehet Guinnesst kapni (naná). Az meg azért mégis nonszensz, hogy egyetlen üveg sörért felautózzunk Pécsre. Öcsécskémben először felmerült, hogy majd ő rendel a neten, de aztán a rapidabb megoldás felé koncentráltunk inkább: mivel lehetne helyettesíteni? Végül két lehetőségre szűkítettük a kört: Soproni Démon, ami hasonlóan sötét, illetve a Kilkenny, ami hasonlóan ír. A kóstolásos teszt után a férfiember végül a Sopronit szavazta meg. De azért a Kilkenny is elfogyott  :)

Hozzávalók: 

• 2,5 dl sötét sör
• 25 dkg vaj
• 7 dkg kakaó
• 1,5 dl tejföl
• 2 tojás
• vaníliaaroma
• 40 dkg cukor 
• kk. szódabikarbóna
• 30 dkg liszt

A karamellesebb íz végett a sört nem egyben melegítettem fel, hanem kb negyed dl sörben kicsit karamellizáltam kb. 5 dkg cukrot. Hozzáöntve a maradék sört, felmelegítettem, majd felolvasztottam benne a vajat, még mindig forralva egyenletesen elkeverjük benne a kakaót. Külön kikeverjük a tejfölt a tojással és vaníliával, majd hozzákeverjük a tűzről már levett kakaós masszához. Külön tálban a lisztet összekeverjük a szódabikarbónával és a cukorral, majd csomómentesre keverjük a lábosban lévő tésztával. Előmelegített sütőben 180 fokon, kb. egy óra alatt megsül. Tömör tésztája lesz.

Krém

• 30 dkg krémsajt (a recept Philadelphiával írta, de csak mascarponet találtam hozzá)
• 1,5 dl tejszín
• 15 dkg porcukor
• 1 cs habfixáló

A krémsajtot egyenletesre keverjük a porcukorral. Hozzáöntjük a tejszínt, ráborítjuk a habfixálót, és megfelelően kemény állagúra keverjük. Ha kész, már mehet is a kihűlt tészta tetejére. Nem kell félbevágni, kenegetni, mint a torták nagy részét, ebből a szempontból gyors. Az ízteszt még hátravan, de már nem késik soká az sem  :)

A napfoltok sötét területnek tűnnek a Nap vakítóan izzó felszínén. Valójában azonban ezek is igen fényesek, sötétségük optikai csalódás. Arról van szó ugyanis, hogy ezek a területek néhány száz fokkal alacsonyabb hőmérsékletűek, mint a körülöttük lévő tiszta részek. Ez pedig túlragyogja a foltok fényét, így kelti a sötét terület látszatát.

Az utóbbi három évben a Nap a napfolttevékenység kb. 11 éves ciklusának minimumában járt. Most úgy tűnik, lassanként újra gyarapodni kezdenek a foltok, mindenki örömére. Ha már úgyis elővettem a távcsövet erre a hétvégére, akkor már felszereltem délutánra, hogy megnézzem, látszik-e valami. Ja, és hosszasan szereltem a napfóliát, mert a ragasztó az idők folyamán elengedte magát a fólia és a rögzítő keret között. Szerencsére sikerült is két foltcsoportot felfedezni. Sajnos a fényképezőhöz nem voltak elemeink itthon, csak holnap megyünk bevásárolni őket, így a kézben tartott mobiltelefonnal fotóztam, már amennyire tudtam. De most is azt mondom: éljen a K750i, ami lehet, hogy az eddigi legjobb fényképezővel ellátott telefon! 

Napfoltra fel, aki csak teheti tehát. Szokásos figyelmeztetések el nem maradhatnak: szabad szemmel soha, de soha, és még kevésbé soha a védőfóliával el nem látott távcsőbe. Tavaly kis híján felgyújtottam az egész távcsövet ugyanis, mikor úgy raktam fel az okulár helyére a védőkupakot, hogy a védőfóliát már eltávolítottam, de (én hülye) a Napról még nem fordítottam el a távcsövet. Mondanom sem kell, a 130 mm átmérőjű tükör által koncentrál fény pillanatok alatt szép kis hólyagot dagasztott a műanyag kupakba. Csak az égett szagra sikerült észbe kapnom  :)

25 dkg puhábbra melegített margarint 25 dkg cukorral, két vanilincukorral, egy citrom levével és héjával habosra keverünk. Hozzáütünk négy tojást, újra felverjük. Ráborítjuk a 25 dkg lisztet egy csomag sütőporral elkeverve, majd szép egyenletesre keverjük az egész tésztát. Ez épp elegendő egy átlagos méretű kuglófforma megtöltéséhez. Könnyű megjegyezni, mert a mérni való hozzávalókból mindegyikből 25 dkg kell. Előmelegített sütőben 150-170 fokon kb egy óra alatt sül meg. Én szilikonformában szeretem sütni, mert nem ragad bele a tészta, mégis szépen karamellizálódott, barnás, ropogós héjat kap. Kuglófforma helyett muffinformákban is el lehet készíteni, persze így hamarabb megsül. Tűpróba mindig ajánlott. Lekvárral szoktuk enni, de egy finom, erős kávéhoz magában is kitűnő.