Szeretek a flickr.com-on böngészgetni. Van egy jó csoportjuk, a nevük "I made it myself", ahol rengeteg ötletes, házilag elkészíthető holmit lehet találni. Nagyon nagy csoportról van szó, rengeteg fotóval a darabokról. Persze leírás nincs mellettük, de sok mindent ki lehet következtetni, és ha mást nem is, de legalább ötletet meríteni lehet. Vannak jópáran, akik profi kézműveskedők vagy varrók a tagok közül.

Innen vettem az ötletet az itt következő babatakaróhoz/-szőnyeghez, a fenti képen látható is az ihletet adó darab. Az enyém születésnapra készült egy két éves kisfiú számára. Lényeg volt, hogy gyorsan elkészüljön, mert épp időszűkében voltam, és hogy hasznos darab legyen, amit még akár évekig használni lehet. Az sem mellékes, hogy ha megrendelem, vagy megvásárolom egy hazai gyártótól, akkor egy hasonló textilmunka azért jóval többe kerül, mint ami anyagköltségen kijön. Na jó, a "hasonlót" úgy értem, hogy persze nálam egy-két fokkal szebben varrják meg  :D  De hát mindenki elkezdi valahol, nem?

1. lépés

Mint a varrott dolgaim nagy része, ez is úgy kezdődött, hogy végy egy hosszabb pénteki délelőttöt egy lakástextiles turkálóban  :)  Nálunk Pécsen erre egy egész jó lehetőség van, csütörtök-péntek környékén már nagyon jó áron is lehet kapni a maradék textileket. Kb 6-7 kg ruhát vettem így, nagyjából 1500 forintból. Plusz egy adag vetex bélést is, de erről utóbb kiderült, hogy felesleges beletenni. Az anyagok nagyobb része függöny, ezek közül az egyik egy szép kék kordbársony, ez lett a takaró mintás felének alapja. A többi inkább egy kicsit keményebb tartású, félig-meddig vízálló anyag, ebből készült a hátulja és a bélése (az volt a cél, hogy akár a szabadban is használni lehessen, fűre terítve pl, tehát az alja ne érzékeny anyag legyen). A szélső csík egy sima pamuttartalmú, viszonylag vékony textil lett. A mintát alkotó foltokat főleg párnahuzatmaradékokból készítettem, ezeknek is magas pamuttartalmuk van, de fontos a varrás miatt, hogy semmiképp ne legyen rugalmas anyag. Na jó, profik biztos abból is meg tudják csinálni....  Felhasználható még természetesen bármilyen otthoni anyagmaradék. Lényeg: strapabíró legyen, és vidám, élénk színű. 

2. lépés

Kiteregetjük a rendelkezésre álló anyagokat, megnézzük, mi mire elég, milyen színek passzolnak össze. Ez alapján kivágjuk először a takaró alapját: a színét, a hátulját, és a bélésnek szánt rétegeket. Érdemes figyelni arra, hogy ha nem centivel mérjük/szerkesztjük a tökéletes téglalapot, hanem csak úgy nagyjából, akkor a végső összeállítási irányból feküdjön minden lap. Nehogy a végén kiderüljön, hogy valamelyik megfordítva már ferde, és nem ér el addig a széle, amíg kéne. Ha ez megvan, akkor terítsük ki a színét, tervezzük meg a várható mintát. Újságpapírra megrajzoljuk a figurákat, kivágjuk, aztán szétpakolásszuk a textilen. Így látszik, hogy mennyi hely van. A kiválasztott anyagokból kivágjuk ezután a mintákat. Nem hagyunk rá szélét, hanem pontosan a papírformák szerint vágjuk, mert nem lesz aláhajtás a figurák varrásánál. Én ezután rátűztem gombostűvel az összes darabot, hogy még egyszer lássam az elrendezést. Persze, ha valaki nem akarja, hogy varrógépezés közben böködjék a kezét, akkor egyesével érdemes. 

3. lépés

 Most jön az érdemi munka, a varrás. Bevallom, hogy inkább kedvből csinálom, mint szaktudásból. Sosem tanultam a dolgot, csak amit itthon, anyutól elleshettem. Épp ezért ez a varrásmód roppant egyszerű. A sűrűn legombostűzött minta körül körbemegyünk egyszer egy kört ritka (nagy lépésű) cikkcakk öltéssel. Lényeg, hogy egyszer megfogja a textilt a helyén úgy, hogy ha szükséges, rontás esetén visszabontható legyen. Ezzel már biztosra mentünk a következő körben: sűrű cikkcakkozással haladunk körbe a szélén, szép lassan. A végeredmény hasonló lesz a gépi hímzéshez. Amellett, hogy jól mutat, alaposan meg is fogja a figurákat. Ami fontos: ha nem akarjuk, hogy átlátszon a varrás a takaró túloldalára, akkor persze nem kell az összes réteget összefogni, hanem vagy csak a színével dolgozunk, vagy maximum még egy réteggel a bélésnek szántak közül. Érdemes játszani egy kicsit a kiválasztott cérnák színével: ezzel a sűrű öltéses varrással akár plusz vonalakat is lehet rajzolni. Adott esetben: arcot a napocskának, szájat és bodrokat a felhőbárányoknak, sörényt az oroszlánnak, és így tovább. 

4. lépés

Ha már minden minta elkészült, a nehezén túl vagyunk. Jön az összeállítás. Először az összes réteget összegombostűzzük a szélén, aztán egyszer ritkás, fércelésszerű egyenes (már nem cikkcakk) öltésekkel körbemegyünk a szélén. A lényeg, hogy egyszer összefogja a darabokat, így sokkal könnyebb lesz dolgozni vele, mikor a szegélycsíkot varrjuk fel. A szegélynek való anyagból levágunk egy megfelelő hosszú csíkot, ami olyan széles, hogy két rétegben körbeérje a takaró szélét. Ha mind a négy oldal elkészült, már kész is a babatakaró!

 5. lépés

Egy alapos mosás után levasaljuk a szegélycsíkokat, hogy éles legyen a szélük. Aztán már csak egy baba kell hozzá, aki játszhat rajta, vagy akinek az ágyát, szobája falát díszítheti :) (A képek minősége sajnos nem a legszebb, ezért utólag elnézést, de a jobbik fényképező most nem volt kéznél.)