Ezért nem értem én ezt a dolgot: hogy van az, hogy a filmekkel, sorozatokkal kapcsolatban viszonylag szigorúak a szabályozások: mi az, ami egy adott életkor alatt káros a gyermekek lelki fejlődésére, és nem ajánlott/nem szabadna látniuk. Felelős szülő odafigyel az ilyesmire, de az ilyen filmeket épp ezért késő este kell vetíteni is. Ellenben a híradó, ami szintén tocsog a vértől, szabadon garázdálkodva próbálkozhat be lassan bármilyen durva képekkel. 

Elnézést, ha nem emlékszem pontosan a dátumokra. Pár évvel ezelőtt történt egy tragikus eset egy uszodában: egy hiányzó rács miatt egy kisfiút gyakorlatilag beszippantott az úszómedence lefolyója. A híradóban, illetve, ha jól emlékszem, az utána következő magazinműsorban is meglehetősen plasztikusan ecsetelték a részleteket. Nagyjából akkor hagytam fel a híradók nézésével, és jó ideig csak írott cikkekből tájékozódtam, akkor legalább megválogathatom, mit olvasok el, és mit nem. De egy fél év után már újra be-becsúszott pár esti híradó, főleg, ha egybeesett a családi vacsorával. Egyébként egy alkalommal anyukámmal megszámoltuk: épp 23 hulla fordult meg az alatt a fél óra alatt a tányérunk felett. 

Értem én, hogy olyan ez, mint Rómában a gladiátorharcok: a társadalom ingerküszöbe az egeket verdesi, hát muszáj valahogy kizökkenteni a monotonitásból, hogy ja, hát  nem megint hárman karamboloztak ma is... uncsi, uncsi lassan? De amit ma láttam, épp csak nemrég a tévében, az túlmegy minden határon. Az orosz öngyilkos merénylő nőkről szóló híradás melléklete egy videofelvétel volt épp csak kitakart halottakkal, haldoklókkal, sebesültekkel. A hírolvasó odáig ment, hogy felhívta a figyelmet, hogy jól hallani a sebesültek jajgatását, segítségért könyörgését. Ezt talán azért mégse vacsoraidőben... legyen letölthető a netről azoknak, akik kapnak a katasztrófaturizmusra is, de ne tolják be a családok otthonába, a gyerekek közé. 

Már látom előre az ellenérveket:

1. el lehet kapcsolni, nem kötelező ezt nézni...
2. de hát ez a való élet, nem nevelheted a gyereket illúziókban...
3. hiszen  még a mesék is épp ilyen rosszak...
4. vagy hogy a csecsemők, kisgyermekek ezeket úgysem értik még, mindegy nekik...

Ha ez ellenérv lenne, hogy el lehet kapcsolni, akkor akármelyik pornó vagy vérengzős film is mehetne a délutáni-esti főműsoridőkben? Nem beszélve arról, hogy az ember nem is igen tudhatja tévéműsoroknál, mire számítson, milyen képet fog kapni a következő percben. Lehet, hogy egy apuka bekapcsolja a híradót, mert abból indul ki, hogy legfeljebb békésen ölik egymást a politikusok, vagy legfeljebb a "szokásos" baleseteket jelentik be. Semmi "komoly", ugyebár. A kétéves kislány babázik a padlón, és nemsokára nemtudni, miért tépi ki a babái karját, miért ébred éjszakánként rémálmokból. 

Na persze, hisz ez a való élet, nem lehet eltitkolni senki elől. Ha a gyerek véletlen beletéved egy 18-as karikás adásba, netalántán simán csak a reggeli rajzfilmben ölik a mesefigurákat, azt az ember el tudja magyarázni, hogy nem igazi, ez nem is történt meg, csak eljátszák, mint ahogy a királylányost szokták, meg a doktorost, meg a többit is a gyerekek az oviban, iskolában, barátoknál. Ha meg nyöszörgő haldoklókkal bélelik a híradót azt mondom: "Hát tudod, kicsim, ilyen az élet...."

Igenis, a kisfiúknak, kislányoknak a tűzoltós, meg a csipkerózsikás meg a többi legyen a valóság. Ebből tanulják meg elválasztani a jót és a rosszat, felbecsülni, megbecsülni, mik a valódi értékek az életben. Úgyis kialakul magától, melyik az az életkor, amikor már fel tudja dolgozni a halál tényét, de ezt nem kell tetézni véres, letépett testrészes, haldoklók nyögéseivel illusztrált hírekkel. 

Mert Csipkerózsika felébred a száz éves álomból...