Sajnos vagy sem, nekem nem volt olyasféle élményem kiskoromban, hogy anyukám vagy a nagyanyám hajnalban felkelve sütötte az aznapi kenyeret, netán kalácsot, más péksüteményt. Sosem volt kemencénk, sem a házban, sem a kertben. Ez viszont kétségtelenül sajnos. Ha nagy leszek, saját házzal/lakással, biztos, hogy valamelyik változatot megvalósítom. Nagy álmunk egy szép búbos kemence a nappali közepére, ami egyrészt fűt télen, másrészt sütni lehet benne, esetleg a hozzáépített kályhán főzőcskézni is. Nagyszerű lehet télen egy kötött takaróba bújva nekidőlni a búbos oldalának és olvasgatni. Reggelente pedig, amikor még sötét van kint, finom illatú házi kenyeret sütnék. 

Ez persze a nosztalgia része a dolognak. A házi kenyér másik nagy előnye, hogy olcsóbb, és szerintem jobb is, mint a bolti. Kis túlzással szólva nem kerül több időbe elkészíteni, mint elsétálni a bolthoz és vissza. Ha a hozzávalókat nézem, akkor pedig nagyjából félárra jön ki. 

• 1 kg liszt:                                                                 70,-
• 1 cs (5 dkg) élesztő:                                                35,-
• + csipet cukor, kiskanál só, 5 dl kézmeleg víz
• + a sütéssel elfogyasztott gáz vagy áram          _____________

      Összesen (csak úgy saccra) max.:                               130,-

A kenyérsütés egy roppant egyszerű dolog. A recept is a legegyszerűbbek közt van. Nagyjából kétujjnyi vizet melengetünk egy bögrében vagy láboskában kézmelegre, és beletesszük az élesztőt, hozzá a kevés cukrot, hogy a baciknak legyen mivel táplálkozniuk. Ha jól érzik magukat, 2-3 perc alatt felfut az élesztő. A maradék vizet is langyosra melegítjük, ugyanis a kelt tésztában tovább szaporodnak az élesztőbaktériumok, és szeretik, ha kellemes meleg környezetben tehetik ezt.

Ezután nincs más dolgunk, mint az összes hozzávalót összeborítani egy tálba, és tésztát gyúrni belőle, ragacsmenteset. Én bármikor készséggel elismerem, hogy lusta szakács vagyok: tésztát kézzel nem gyúrok, arra találták ki a habverő dagasztókarjait. Sokkal gyorsabb és tisztább munka. Tésztagyúrásnál érdemes a vizet fokozatosan hozzáadni a liszthez.

Akkor jó a tészta, ha szép gombócba összeáll, nincsenek benne lisztcsomók, és könnyedén, pókhálószerű szálakkal elválik az edény falától. Kb. 3 perc alatt el lehet érni ezt az állapotot. Ezután kendővel letakarva meleg helyre félretesszük a tálat, és hagyjuk, hogy a bacik tovább dolgozzanak, és a tészta alaposan megkeljen. Nagyjából a duplájára kell nőnie az eredeti méretének. Hogy ezt mennyi idő alatt éri el, az erősen függ a tészta és a környezet hőmérsékletétől, az élesztőbaktériumok szaporodási kedvétől, stb. Általában úgy szokták mondani, hogy egy órát kell keleszteni, de ez inkább olyan menjünk biztosra idő: a receptíró ilyenkor azt gondolja, ennyi idő alatt még a leglustább tészta is meg kell, hogy keljen. Szóval mondjuk 20-60 percet kell keleszteni. 

Ha a tészta már jónak tűnik, borítsuk lisztezett deszkára. Jól át kell gyúrni, eközben pedig további lisztmennyiséget vesz fel a tészta, nagyjából 10 dkg-t. A gyúráshoz használt lisztmennyiséget soha nem jelölik a receptek, nem kell "tartalékolni" az előírt mennyiségből. 

Pár hete láttam egy főzős műsort, de becsszó nem tudom a címét. Talán a paprika tv-n volt. Két pasas kenyeret sütött, és onnan lestem el egy jó kifejezést, hogy mikor jó a gyúrt tészta. Ők "melltesztnek" nevezték: akkor kész a tészta, ha egy ujjal megnyomva olyan a tapintása, mint a női mellnek  :)

Sütőpapírt terítünk a tepsibe, beletelepítjük a tésztagombócot, és cipó formát alakítgatunk belőle. A végén pedig megvizezett késsel bevagdaljuk a tetejét. 230 fokra előmelegített sütőben sütjük szép halványbarnára. Igazából ha már a tepsiben a tészta, akkor érdemes begyújtani a sütőt, mert mielőtt betennénk, még érdemes 10 percet pihentetni a tésztát egy kendő alatt. A sütésidő ennél az 1 kg lisztes méretnél nagyjából 40 perc ezen a hőmérsékleten, de nemrég, mikor egy fél kilós méretűt készítettünk, csak 20 percig kellett sütni. Amikor sütés közben egyszer rápillantunk a félkész kenyérre, érdemes vízzel megkenni a tetejét, attól szép fényes lesz. Mielőtt megvágnánk, meg kell várni, hogy legalább nagyjából kihűljön a kenyér, különben nem igazán lehet szelni. Vajjal megkenve, hozzá feta sajtot csipegetve isteni. 

Aki szereti a változatosságot, az ezzel a kelt tészta recepttel nagyon jól jár. Gombócokat formázva lehet belőle zsemlét sütni, de hajtogatható kifli vagy perec alakra is. Sőt, gyakorlatilag ugyanez a pizzatészta is, igaz, nekem sosem sikerült még a vékony változatot megsütni belőle. Bár az is igaz, hogy a vastag tészta is nagy sikert aratott.