"...az ablakon támad, midőn a szobában levő párák a hideg üveggel érintkezve, reá fagynak. Alakjukon geometriai szabályosság ismerhető fel, az ásványtanban csupa tűs kristályok csoportja, amelyek oly gyorsan és oly tömegesen képződtek ki egymás mellett, hogy lapok rajtuk ki nem fejlődhettek, hanem finoman sugaras szerkezetükkel levelekre, virágokra emlékeztetnek." (Pallas Nagy Lexikona)
A lényeg: adott egy ablaküveg tábla, ahol a helyiség felőli oldalon fagypont feletti, a külső oldalon fagypont alatti a hőmérséklet. A helyiségben a levegőben lévő pára a leghűvösebb helyre fog lecsapódni, vagyis adott esetben a fagypont alá hűlt ablaküvegre. Így a vízpára nem cseppekben fog megjelenni, hanem pillanatok alatt oda is fagy. A jegesedés az üvegtábla parányi egyenetlenségein fog elindulni. Ha a tábla sima, akkor inkább nagyméretű motívumok jönnek létre, ha apró karcok, repedések vagy kosz, porszemek vannak a felületén, akkor ezekből kiindulva inkább sok apró minta jön létre. Formagazdagsága miatt a Természetfotó Magazin is inkább ez utóbbiakat ajánlja fotózásra, de kétségtelen, hogy bármelyik minta igencsak szemet gyönyörködtető lehet. Nálunk egy fűtetlen, de beüvegezett helyiség ablakain jöttek létre ezek a páfrányfenyő leveleire emlékeztető jégvirágok.
Reményik Sándor
Jégvirág
Az ablakomon megjelen.
Egy ibolyának lelke tán,
De illattalan, színtelen.
Rám néz sóhajtalan panasszal:
Talán én téptem le tavasszal.
Talán egy harangvirág lelke,
De rajta jégből a lepel.
A haranglábat: karcsú szárát
Nyáron - talán én törtem el.
Isten szavát elnémítottam.
Most itt van, - s megszólal legottan!
Talán egy őszirózsa lelke,
De kísértetesebb fehér:
Ereiben megdermedett
A nyári nedv, az őszi vér.
Tekintetem reszketve méri:
Nem tudom, mit vétettem néki!
Holt virágokat ablakomra
Így fest a lelkiismeret,
S a halottakat mutogatva
Kérdezi rendre: Ismered?!
Ibolya, csengettyűke, rózsa!...
Tél van, éjfélt ütött az óra!
Bocsássatok meg, drága holtak,
Kezemtarolta bús mezők,
Inkább nem tépek több virágot,
O, csak adjatok pihenőt!
Ha majd a nyári réten járok,
Eszembe juttok: jégvirágok!
Szuhanics Albert
Jégvirágok
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.
Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.
Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.
Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ám de mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.
Áldott pára, nemsokára
olvadoz ez égi kép.
Jó lenne ha holnap ismét
mindezt újra festenéd!
Utolsó kommentek