Ezt a hálózsákocskát kizárólag maradék fonalakból készítettem. Ha jobban belegondolok, csak a rávarrt maci foltot vásároltam hozzá. A fonalak a nagyim maradékjai közül vándoroltak hozzám, a cipzárt és a gombokat pedig régi ruhákból bontottuk ki, eddig a rongyosszekrényben várták a sorsukat. Elvégre nem dobunk el olyasmit, ami még hasznos lehet, nem? :) Anyu szerint ez még kiskoromból ragadt rajtam, mikor az öcsémmel régi csavarokat gyűjtöttünk, ez még bármire jó lehet jeligére. Megjegyzem, a csavarokat azóta se használtuk semmire, de a rozsda biztos jókat lakmározik.
(A szürke és a lila egyébként ugyanaz a fonal, amiből a pártyűt is kötöttem.)
A lábrészen egy szőttes hatású mintát használtam, ami vízszintesen és függőlegesen bordás (3-3). Az összes többi részen egy sima-egy fordított patentminta van, kivéve a mandzsettákon és a nyakrészen, ahol két sima-két fordított a patent, vagyis a szokásos bordás mintát adja ki. A felső rész hajtókája gyakorlatilag a nyakrész folytatása, együtt szedtem fel hozzájuk a szemeket, de a hajtóka egyszerű sima kötésű, plusz három gomblyukat készítettem rá. Utólag belegondolva a hajtókának is 1s-1f mintával kellett volna készülnie, akkor nem pöndörödne fel egy picit, ahogy most a képen is látszik. Igazság szerint azonban egyáltalán nem volt kedvem visszaszedni. A cipzárat és a maci mintát varrógéppel varrtam fel.
Ami még hiányzik: szándékomban áll bélést is készíteni a zsákhoz, valamilyen pamut anyagból, a tervek szerint patentos rögzítéssel. Így télen melegebb, nyáron vékonyabb lehetne a hálózsák. Gondoltam, csinálok még egy kapucnit is, szürke háttal, fehér szegéllyel, de ezt még nem döntöttem el véglegesen.
A zsák most kb 65 centi hosszú, tehát relatív hamar kinőheti a baba. Azonban adott esetben az alja kibontható, és a szemek felszedésével az ellenkező irányba tovább köthető.
A karácsonyfa, az probléma. Már jó ideje zavar, hogy így decemberben mennyi sok fenyőfát áldozunk fel. Jó, tudom, őket erre termelik, jobb esetben olyan talajon, amin más növény már meg sem élne, és jobb esetben összegyűjtik és újrahasznosítják őket. Lesz belőlük teszem azt brikett, bár ez is inkább csak a nagyobb városokra igaz, falvakban simán kommunális hulladékba kerülnek. És nem nagyon javít a hangulatomon, mikor kb dec 27-től kezdve már minden járdaszélen ott vannak a kihajigált fák, sokszor díszestül, amiből azért látszik, hogy éppenséggel nem jelentettek sokat a megvásárlójuknak. És még februárban is bele lehet botlani egészen csontvázra aszott fákba. Van az országban kb 2-3 millió háztartás, plusz még közintézmények, iskolák, munkahelyek, kültéren felállított fák, és így tovább. Bár talán nem mindenki tart vágott fát, de így is, szerintem legalább 3 millió fenyőt áldozunk karácsonyra. 
Közeledik az adventi és karácsonyi időszak, ajándékötletelés, beszerzőkörutak, satöbbi. Legtöbbször úgy vásároljuk az ajándékokat, mert eláll, és nincs vele macera. Ráadásul sokan cikinek érzik, hogy ételt ajándékozzanak, nehogy azt higgye a megajándékozott, hogy ez valami segélyezés, vagy hasonló. Mégis lehet úgy ajándék ételt készíteni, hogy az dekoratív legyen, semmiképp sem sértő, és nem utolsó sorban: finom. Azt hiszem, egy tavalyi Nők Lapja számban volt egy hasonló témájú cikk, bár ott az átadott étel jelentését tárgyalták inkább. Az ilyen falatoknak megvan a maguk jelentése, általában különféle tradicionális eseményekhez kötődnek. Nálunk is szokás például házavatóra sót és kenyeret adni, vagy ismert az a szokás is, hogy esküvőn a fiatal pár egymást eteti, "egy tányérból esznek".
Utolsó kommentek