Brannagh praktikái

Minden egyes karácsony közeledtével újabb és újabb rágásnyomokat hagyunk ezen az ócska csonton: mű vagy igazi? Nem akarom hatmilliomodszorra (milliószor megmondtam, hogy ne túlozz!) is generálni a vitát, egyszerűen leírom a tipikus érveket-ellenérveket és a saját véleményemet.

1. Az igazi tradicionális.

 Vitathatatlan, hogy a műfenyőt mindennek lehet nevezni, csak hagyományosnak nem

2. Az igazi fenyőre leginkább az igazi fenyő hasonlít.

Nagyító alatt kétségtelen. Szabad szemmel és néhány méterről szemlélve viszont ennek csak a pénztárcánk a megmondhatója. Ha valaki hajlandó a drága, minőségi műfenyőt megvenni, akkor nagyon szép, eléggé élethű fája lesz akár 10-20 évre is, ami néhány év alatt visszahozza az árát. Közbeszúrva egy sejtést, mint szubjektív véleményt: azt hiszem, azért mondható meg a műkről gyakran már első ránézésre, hogy hát ugye műk, mert túlontúl szimmetrikusak. Ez pedig az emberi szem számára bizarr, volt már hasonló kísérlet emberi arcok tükrözésével is, tényleg szörnyen néztek ki így, abszolút szimmetrikusan.

3. Az igazi fenyőnek igazi fenyőillata van, és ez az, ami tényleg karácsonyossá varázsolja a szobát.

Az illat esetleg pótolható/helyettesíthető. Na, nem Wunderbaummal, hanem mondjuk párologtatóba csepegtetett illóolajjal, narancsba szurkált fahéjjal, méhviasz gyertyával, friss  mézeskaláccsal. Horribile dictu: pár lemetszett fenyőgallyal.

4. A valódi fenyőnek hullik a tüskéje. Vagy nem. Típusfüggő, én például vettem egy gyökeres bébifenyőt (coloradoi jegenyefenyő), akinek állítólag nem hullani fognak a tüskéi, hanem rászáradnak a gallyakra. A bébi viszont még egyelőre teljes egészségnek örvend, úgyhogy a híresztelés valódiságáról még nem tudok első kézből beszámolni. Ettől függetlenül tény, hogy a vágott fenyő típustól, mérettől, körülményektől függően egy-két-három héten belül rohamos pusztulásnak indul, ami minden, csak nem szép.

Ezzel szemben a műfenyőnek nem hullik a tüskéje. Vagy de. Ez főleg anyag, minőség, végső soron tehát jó eséllyel az ár függvénye. Az viszont kétségtelen, hogy nem kell naponta kétszer felsöpörni utána, mint vágott társai esetében. Jó eséllyel még öt év múlva is lesz mit hullatnia.

5. De nemcsak vágott fenyő van ám, lehet az ládás is, kiültethető vagy visszaváltható. Tény, hogy a vágott fenyő és a mű közötti legjobb alternatíva. Magam is vásároltam tavaly egy csecsemő kisfenyőt, akit legalább a jövendő 30-40 évre karácsonyfánknak szánok. Amíg azonban szobatűrő korúra növekszik, műfenyőt használok. Ha otthon gondozza valaki a dézsás fenyőt, az teljesen rendben van. A visszaválthatónál már fenntartásaim vannak, vajon tényleg fenyőbaráti környezetben fogja-e tölteni az év további 48-50 hetét. (Az én kis coloradoim cseréppel együtt is alig 50 centi magas, még igencsak csemete. Előző télen a konyhaablak külső párkányán ücsörgött, hogy azért lássuk is, néhány egész könnyű műanyag gömbbel és zúzmarával díszítetten. Utóbbi valódi volt.)

Hátránya a vágott és mű fákhoz képest is, hogy csak nagyon rövid ideig, 5-10 napig lehet a lakásban ahhoz, hogy a szekálást épségben átvészelje. A fák élő növények, szükségük van a téli időszak nyújtotta pihenésre kinn a hidegben. Ha ennél hosszabb ideig tartjuk őket a meleg lakásban, idő előtt felébrednek téli álmukból. A szobafenyő is jóféle kompromisszumos megoldás lenne, ha kicsit dúsabb lenne a bundája.

6. A valódi fa keltette hangulathoz hozzátartozik a fa hazacipelése, alul legallyazása, megfaragása, talpba való beleszenvedése is. (Mondjuk nekem itt mindig eszembe jut Kiss Ádám egyik fellépéséből egy idézet, miszerint „Karácsonyfa, karácsonyfa” csak így leírva nem tudom megfelelően hangsúlyozni.) Ízlés kérdése, hogy valaki szeret-e ezzel foglalkozni.

Aki nem maga faragja a fát a talpba, csak lemegy a pincébe a műért, aztán kinyitja, mint egy esernyőt, az egy lusta, kényelemközpontú ünneprontó dög. És ha? És ha anyu-apu nem akar munka/túlóra után még a sötét udvaron farigcsálni? És akkor a nyugdíjas nénit-bácsit, egyedülálló anyukát, mozgáskorlátozott karácsonyozni vágyót szinte fel sem emlegetem. És mi van, ha az egész háztartásban nincs egy rohadt fejsze? (Megjegyzem, lehet, hogy okkal…)

7. Aki nemcsak dekorációként tekint a fára, az a következő súlyos érveket hozza fel: pro: a műfenyő környezetbarát, mert nem kell miatta évente sok millió fenyőt kivágni, amit aztán szimplán csak a kukába hajítunk. Nagy részét talán még fűtőanyagként sem hasznosítják újra a begyűjtés után, hanem csak kommunális hulladéknak számítanak. Ehhez képest a műfenyőt csak egyszer kell előállítani és akár évtizedekig is szolgálni fog minket, ezáltal ráadásul a szívünkhöz nőhet, a srácoknak szívmelengető gyermekkori emlékként fog élni.

Kontra: a műfenyő műanyag, ergo csak a jó ég tudja, hány száz év alatt fog lebomlani (mondjuk ezt talán össze lehet vetni a tartósság előnyével is, másrészt ma már a szelektívbe is lehet dobni). Ráadásul kínai, koreai, thaiföldi gyártmány (hacsak a thaiföldi műanyaggyárakat el nem öntötte az árvíz), így külföldi cégeket gazdagítunk a hazai piac élénkítése helyett. Ezzel szemben a valódi fenyő biztosan hazai állományból származik, hazai kereskedők, termelők munkája van benne. Na de ezt csak akkor hidd, ha számlát is kapsz (kérj!) vásárláskor, ellenkező esetben biztos lehetsz benne, hogy a fa erdők sunyi kifosztásából származik, nem pedig ellenőrzött erdőgazdálkodási tevékenység eredményeként kerül a szobába (de legalábbis adócsalás, az fix).

 Végső soron, ami a vélemény lenne

Alapjában véve nem kell szidalmazni a más véleményen lévőket. Különösen, ha nemcsak véleményük van, hanem meg is tudják azt indokolni egy-két épeszű érvvel. Kis segítség: a vágott fa mellett nem elfogadható érv az, hogy mert annak lennie kell, míg a műfenyő mellett sem meggyőző az az indok, hogy az trendi.

Én műfenyőpárti vagyok. Mert bizarr az, hogy az emberiség karácsonyozó része életáldozatot mutat be. Nem azt bánom, ha egy ellenőrzött gazdaságban erre a célra a kivágnak egy fát, mert kivágnak például fűtés és építkezés céljára is. Hanem azt nem szeretném végignézni, ahogyan a vásárláskor még viruló életű fa a szemem láttára vívja a haláltusáját hetekig. Végül a végsőkig kihasznált fák a sárba dobva végzik. Nem a fák kivágását sajnálom alapjában véve, hanem azt a méltánytalan sorsot, amit az emberek szánnak nekik. Elég csak végignézni a városon januárban....

"Holt karácsonyfák

hevernek hideg sárban.

Jézuska elment."

(kabirbedi)

Jó régiek és kopottak már ezek az ablakok. Olyan tipikus régi dupla üvegesek: két fázisban nyílnak. Kicsit el is vannak vetemedve már talán, mindenesetre alul szépen húzott befelé a hideg, ezért készítettem beléjük huzatfogót. A napokban kapott rongyba szortírozott ágyneműhuzatok egyikéből és pár csík üveggyapotból. Érezhetően használnak.

Mostanában címkéket is teszek az itthon készített kötött, varrt, horgolt, stb. dolgokba. Főleg azokba, amiket ajándékba adok, de igyekszem pótolni a sajátokban is. A címke egy egyszerű két centi széles szalag, amit rövidáru boltokban lehet kapni, a felirat pedig kontúrozó textilfestékkel készült.

A második játékpléd sokkal jobban sikerült, mint az első. Szebb anyagokat is sikerült hozzá találnom, de ez nem is csoda, mert most sokkal több rongyból válogathattam. Ennek ellenére: rongyból sohasem lehet elegendő  :) A legutóbbi nagyobb szállítmányt a nagymamámtól és a barátnőjétől, illetve a nagynénémtől kaptam. Ez a kedvenc újrahasznosítási formám: rátéttechnikával gyermekholmik varrása. Szinte bármilyen típusú és eredetű anyag felhasználható. Például a sötétbarna darabok, amiből az egyik domb, a fák törzse és a takaró hátlapja készült, egy régi sötétítőfüggöny volt: strapabíró, félig-meddig vízálló, vastag, nehezen koszolódó anyag. Szőttes típusú pulóver anyagból készültek a barányfelhők, gépi kötött anyagból pedig a tó kékje, a drapp domb, a kiskutya és a szürke ló. A legtöbb felhasznált anyag régi ágynemű volt: a kék ég, a sárga domb, a rószaszín rét, a házikó, a fák lombja és a fű, a nyuszi, csiga, tehénke és a többi ló. Legjobb fogás a napocska volt: a mintája egy régi gyermekágyneműn volt, onnan kivágtam, és sárgával körbekontúroztam. A szemeket és a szájat szintén csak kontúrozni kellett a megfelelő színekkel. A halacskák darabjait régi, kinyúlt pamutpólókból vágtam ki. A réten lévő két szál virág a rózsaszín alap eredeti mintája volt, de a szárukat kihangsúlyoztam azzal, hogy zölddel vékonyan átvarrtam őket, ezért úgy néznek ki, mintha szándékosan kerültek volna pont oda. Összességében szerintem nagyon jól sikerült darab. Már csak a mosás van hátra és néhány kilógó cérna lecsippentése  :) A játszós pléd egyébként ajándékba készült egy párnak, akik mostanában szeretnének gyereket vállalni, és lassan már a gyerekszobát is berendezik.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 2 cs sütőpor
• 2 tojás
• 1 kk só
• 10 dkg olvasztott margarin
• 10 dkg cukor
• 5 dl tej

A habverővel csomómentesre kutyult összetevőket majdnem ugyanúgy kell kisütni, mint a rendes, hazai féle palacsintát. A különbség, hogy ez a tészta jóval sűrűbb, ezért nem folyik szét, és nem is kell vékonyra elkenni a sütőben, hanem az óvatosan egy helyre csorgatott tésztát hagyjuk olyan vastagságban megdermedni, amilyet magától felvesz. A végeredmény kb. csészealátét nagyságú és 1-1,5 cm vastag tészta lesz. Természetesen ugyanúgy mindkét felét sütjük, szép halványbarnára, mint a rendes palának. Feltétnek én nagyon megkívántam a friss epret, de az sajnos most nem aktuális, maradtunk végül a nemrég eltett cseresznyelekvárnál, ami épp kellőleg folyós állagú.

Többféle befőttet tettem el eddig idén ezzel az édes-savanyú recepttel: kajszit, kopasz barackot, félig érett/éretlen dinnyét. A dinnyével ugyanis az történt, hogy valamiért olyanja volt, hogy idén nem és nem nő meg. Kidobás helyett kipróbáltuk befőttnek. Az ízesítés miatt ezek a dunsztok jól illenek sült húsok mellé.

A dunsztlé: 5 liter vízhez 1 kg cukor, 150-200 ml almaecet és ízlés szerint fél/egész csomag őrölt gyömbér. A továbbiakban a szokásos eljárás: gyümölcstisztítás és darabolás, üvegek tisztítása, leforrázása, megtöltése, rá a forró lé, lezárás, fejre állítás.

Szóval a ma reggel készült, és barátilag elpostázott rántottaképekről rögvest asszociáltam Levinre, a nagy Levinre, nem véletlen, különben, ezért nem tudtam megállni, hogy be ne tegyem ide ezt a kis videót. Rajongom Rejtő Jenőt, várom a megfejtéseket, hogy ki is volt Levin  :)  Aki szeretne egy jó könyvet olvasni, annak tehát nagyon tudom ajánlani A három testőr Afrikában című Rejtő-regényt. Akinek csak másfél órája van, annak pedig a filmváltozatot, mert ugye nem vagyunk sznobok, ha nem muszáj, és ez különben is egy jól sikerült Bujtor István-film. A rántotta pedig álljon itt az örökkévalóságnak:

Ádám rántottája

- Rama margarin (hagymát ezen pirítom)
- tojás
- tej (az összekevert tojásba)
- paradicsom
- erőspaprika
- hagyma
- paprikás szalámi
- reszelt sajt (füstölt, pannónia vagy trapista)
- só, oregano, majoranna, bors

A továbbiak értelemszerűen: alul ugye a hagyma és a szalámi szépen megpirul a margarinon, erre kell ráborítani az előre felvert tojást, amit kikeverünk tejjel és a fűszerekkel. Állandó forgatás-kevergetés mellett megsütjük, időközben beletéve a zöldségeket is. A sajtot akkor a legjobb rátenni, amikor még forró, hogy egy picit ráolvadjon. Egészségünkre  :)