Brannagh praktikái

Ezek a havas képek Dél-Baranyában készültek csütörtök reggel, az eheti második nagy havazás után. Látszik is az etetőkön  és a fákon a tekintélyesen vastag hóréteg. Ennek ellenére - sőt éppen ezért - viszont a környékbeli madárkák ugyanolyan szorgosan jöttek reggelizni, mint máskor. Habár anyu szerint hálátlanok, mert amint egy picikét jobbra fordul az idő, máris elmaradnak, és inkább az erdőhöz közelebb keresnek maguknak élelmet ahelyett, hogy továbbra is nekünk széplenének. Kár, persze, de azért én tudom, hogy jövő télen is jönni fognak, mert már tudják, hogy itt folyamatosan rendelkezésre áll a szotyi, hogy megtömjék a begyüket. 

Van egy sérült cinkénk is, aki a kerti etetőre jár. Három hete láttam először, talán aznap vagy előtte nap sérülhetett meg a szárnya, mert még egészen véres volt, látszott, hogy nyílt seb, ami épp csak akkor kezdett gyógyulni. Talán megkapta egy macska vagy más ragadozó, nem tudom. De ugyanolyan szorgosan járt az etetőre, mint a többiek, a sérülése láthatóan nem akadályozta a begytömésben és a repülésben sem, csak lógatta a szárnyát, úgyhogy annyira nem aggódtunk érte. Aztán majdnem két hétig nem voltam itthon, de tegnap végre sikerült fotót is csinálnom a kicsikéről. A szárnya ugyan még mindig lóg az oldala mellett, de a sebe már begyógyult, és továbbra is gyakran látogatja az etetőt. Habár azt észrevettem, hogy ha csak teheti, inkább nem repül a zsákmányolt szotyival egy távoli bokorba, hanem a diófán kalapálja fel őket. Gondolom, kímélni akarja magát. 

Aztán ott van még a meggyvágó, aki nagy nagy bölcsességével rájött, hogy az a tök nem azért lóg a teraszon, mert oda termett. Hanem azért, mert megromlott a pincében, és a lelkes gazdasszony kitömte szotyival, hogy a madaraknak is jó legyen. Sajnos, a többieknek ez még nem tűnt fel, de sebaj. Azt mondtam anyunak, hogy ha nem eszik meg, akkor még tavasszal is ráérünk kidobni a sütőtököt. S lőn....

Ja, és nem utolsó sorban voltunk szánkózni is a Tenkesen. Aki járatos a környéken, az talán tudja, hogy a legjobb szánkópálya a kálvária-dombon van. Jó hosszú, eléggé meredek és kb. 5-6 pukli teszi izgalmasabbá a lefelé vezető utat. Ja, és az, hogy a pálya végén, ha nem kanyarodsz elég gyorsan, akkor éppen szembejön az első stáció kőből épített kápolnácskája. Ha ezt elkerülted, akkor fák következnek sűrű sorban, végül két igen-igen meredek domb, gyakorlatilag két méteres szakadékok. Az adrenalin habzik ki az ember fülén. Persze mindezeket egy 90 fokos kanyarral el lehet kerülni, és folytatni lehet lefelé a már kevésbé izgalmas, viszont eléggé kanyargós utat. Jó manőverező képesség alapfeltétel. És szerintem csak 18 év alattiaknak ajánlott. Ugyanis felmentünk a kedvencemmel egy kis szánkóval, és már a domb félútján lihegtünk. A hatodik kör után pedig egyszerűen nem értettük, hogy bírják a kiskölkök ezt energiával.

Viszont körbefotózgattuk a környéket is, és azért emiatt megérte felmászni. Hogy sorban haladjunk, kirándulási irány szerint, ez itt a templom szemből. Voltunk bent is, mert a kedvenc még nem látta, de persze ott nem szabad fotózni. 

Jégcsapok a kerengő oldalán. A kerengő a kolostorok belső, négyzetes, zárt udvara. Ez belülről úgy néz ki, hogy középen egy kertszerű udvar van, körülötte pedig egy fedett, a kert felé boltíves folyosó, ahol körbe-körbe lehet sétálni. A gyűdi templomhoz egy ferences kolostor tartozott, ami később idős papok és szerzetesek nyaralójává lett alakítva. Ha jól tudom, pillanatnyilag lakatlan.

A kerengő mögött lehet az egyik úton feljutni a kedvelt kirándulóutak első pihenőjéhez, a Fájdalmas Szűz szoborhoz. Páran azért jártak itt előttünk, mert láttunk néhány nyomot, de tény, hogy ekkora hóban kihívás feljutni még ide is. Viszont a kilátás és a tér is nagyon szép. Innen az egyik út a Fájdalmas egyik oldalán a hegytetőre vezető kirándulóút, a másik pedig, a másik oldalán a Milleniumi Kereszthez vezet. Sajnos, az útjelző tábla felét valaki gorombán letörte... Ezt a Milleniumi Keresztet hívták régen Mézes Jézuskának, mert a korpusz belseje üreges volt, és a talpán egy lyukon keresztül beköltöztek a méhek, és nyaranta méz csöpögött a korpuszból. Sajnos ezt én már nem láttam, eléggé régen volt, azóta ki is javították a lyukat. 

Innen egy másik szerpentinen lehet lejutni a szabadtéri templom felé, illetve egy harmadik úton, a temetők háta mögött a kálvárián keresztül. A kálvária stációi, mint mondtam, kis kőkápolnácskákban elhelyezett domborművekből állnak. A szabadtéri templom négy fő eleme: középen az oltár épülete, a tér két oldalán egy-egy fedett árkádos ácsorgós rész az embereknek, és ha jó az idő, a tér közepén áll egy fedetlen, pados rész, ahol le is lehet ülni. 

Tavaly nyáron történt, hogy esküvőre/lagziba voltam hivatalos, és borzalmas meleg volt aznap. Mindenki legyezte magát mindennel, amit csak ért. Egy barátnőm viszont elővett egy egyszerű fa legyezőt, és mondta, hogy ezt mindig magával hordja ilyen időben. Végtére is sokkal elegánsabb, mint igazolványt, Pécsi Estet, brossúrákat, bármit használni erre a célra. És nagyon is igaza van. Ezért gondoltam, kéne készíteni egyet saját használatra. De ugye van ez a mániám, hogy nem ám akármilyet, hanem olyat, ami másoknak biztosan nincs, valami igazán egyedit. Horgoltat, például, mert az olyan elegáns, 19. századi hangulattal. 

Sajnos, már nem emlékszem, hogy az alábbi mintákat pontosan honnan töltöttem le, mert a gugli dolgozott helyettem, és a pontos oldalt nem jegyeztem meg. Azt hiszem orosz lehetett, mert a képek mellett cirill betűs leírás található. Több képet is bemutatok majd mintákkal, de azzal kezdem, amit kiválasztottam. Próbáltam elsőre egy egészen egyszerű mintájút választani. Vettem hozzá a kínaiban egy legyezőt, aminek műanyag alapja van, és textil meg csipke volt ráragasztva. Ezeket eltávolítottam róla, és a műanyag alaphoz mértem, hogy mekkora legyezőre lesz szükségem. 

Oroszul nemigen tudok, úgyhogy szinte csak találomra kezdtem el tűt és fonalat próbálgatni. Elsőként ami kéznél volt: 1,25-ös tűvel és 10-15-ös fonallal, de így túl nagy lett a felület, bőven túlfutott a műanyag tartókon. Aztán vettem vékonyabb tűt és fonalat. A 0,6-os tű még egészen kézreállt, habár a hurkot a végén már alig-alig láttam, de a 60-as fonal, amit kaptam hozzá.... hát mondjuk, hogy vaksi még nem vagyok, már csak az életkorom miatt sem, de én bizony nem láttam annyira a hurkokat, hogy meg bírtam volna csinálni. A 60-as fonal hamar kidőlt, maradt a 0,6-os tű, végül 20-as Anchor Artiste Mercer Crochet fonallal. Az eredeti mintát pedig lerövidítettem nagyjából a felére, hogy ráférjen a legyező alapomra. 

Szóval ezt a mintát én így dolgoztam át. Egy kicsit megszélesítettem, hogy könnyebb legyen felvarrni a pálcákra, és mellette jelentősen lerövidítettem, a háromszögmintás felső része teljesen hiányzik. Az egyes blokkokat nem külön-külön horgoltam meg, hanem a műanyag alapon lévő pálcák számától függően egyben horgoltam meg, aztán így varrtam fel az alapra. Nálam összesen 6 ilyen blokkra volt szükség, mert nemcsak a szélein, hanem középen, a kalászmintánál is rögzítettem.

nagy felbontásban 

 A rögzítés legszebb módja szerintem az, ha a műanyagpálcákat egyenként alaposan betekerem fehér cérnával, és erre öltögetem rá a horgolt darabot. A feltekert cérnát pár csepp pillanatragasztóval is megerősítettem, hogy ne csúszkáljanak el a helyükről. Persze olyan helyen kell odapöttyenteni, ahová később nem akarok beleölteni a tűvel. Fontos, hogy a horgolás szépen feszesen kifeküdjön a legyező alapon. 

Sajnos habár a végeredmény szerintem nagyon szép lett, azért elégedett nem vagyok. Összecsukva nagyon vastag a legyező a tizenkétszer egymásra hajtogatott anyag túlságosan szétfeszíti a pálcákat. Így attól tartok, hogy ha a táskában tartanám mindennapos használatra, ha valami megnyomja a műanyagot, az elpattanna. Mivel a meghorgolt darab felső íve nem lett elég hosszú a legyező alaphoz képest, sajnos kinyitni sem lehet teljesen 180 fokosra a legyezőt, de szerintem így is nagyon szép  :))  Mivel magammal hurcolásra nem alkalmas, a falra akasztva fogja várni, hogy valamilyen különleges alkalomra magammal vihessem. De addig is átdolgozom majd  mintát, hogy egy használhatóbbat is tudjak készíteni. 

Ez egy egészen könnyű és bármilyen irányba variálható ajándékötlet a fiúknak. Ők ugye, szeretnek pólót hordani, pláne vicces pólókat. A neten rengeteg megfelelő poénos képet lehet találni, sőt ugye akár feliratokat is lehet készíteni. A megfelelő alatt azt értem, hogy ezeket a képeket nemigen lehet árnyalni például, ezért tartózkodjunk az impresszionista festőkkel való versengéstől. A legjobb kettő, maximum három különböző szín felhasználásával készíteni a képet. Én egy fekete-fehéret, illetve egy fekete-fehér-pirosat mutatok be. Alapanyagnak a legjobb a fehér színű póló, azon érvényesülnek  legjobban a színek és a vonalak. Én speciel mindig Novelle márkájút használok. Nem drága (kínaiban lehet kapni), abszolút nem nyúlik ki, nem bolyhosodik, a festék nem maszatolódik el rajta. Textilfestő filceket bármelyik kreatív hobby boltban lehet kapni, általában kétféle vastagságban, és rengeteg színben. Érdemes végiggondolni a vastagság dolgot: a kontúrokat először a vékonnyal húzzuk meg, a kitöltést pedig sokkal könnyebb a vastaggal készíteni. Főleg, ha nagy kiterjedésű a kép, akkor több filcre is szükség lesz.

Szóval már csak a képet kell kiválasztani a netről, majd kinyomtatni a megfelelő méretben. Én legalábbis nem vacakoltam azzal, hogy kézzel nagyítsam fel. Ezután a kinyomtatott képet becsúsztatjuk a pólóba, és úgy rögzítjük gombostűvel, hogy a kép vagy felirat a megfelelő helyre kerüljön. Ezután szükség lesz egy talpas kislámpára és egy üveglapra. Ültünkben a térdünkre támasztjuk az üveglapot, rátesszük a pólót a rögzített mintával, alá a bekapcsolt lámpát, és a kép máris nagyszerűen átlátszik a fehér anyagon: lehet is rajzolni. Ha nem látszana át eléggé, akkor a papírlapon sötét filccel vagy ceruzával körbe kell rajzolni a kontúrokat, de mindenképp olyannal, ami nem fogja megfogni belülről a textilt. Innen már csak egy kis kitartásra van szükség.

Persze az eredmény közel sem lesz olyan tökéletes, mintha gyárilag ráfestett minta lenne. Az első mosással meg fog kopni a felvitt szín, viszont ezzel együtt a kontúrok sokkal tökéletesebbek lesznek, mert elmosódnak a filccel húzott vonalkázások. Kevésbé hat majd kézzel készültnek a minta. A NO MA'AM-es pólót kb. egy éve, az Achmedest kb. másfél éve festettem, és az első egy-két mosás után már nem jelentkezett jelentősebb kopás. Mindenesetre figyelembe kell venni a filcek (vagy más használt festékek) kezelési útmutatóját, elsősorban azt, hogy hány fokon lehet majd mosni a pólókat. Ez egyébként kb. 40-60 fok szokott lenni. 

Achmed, a halott terrorista

Azt hiszem nagyon sokan ismerik Jeff Dunhamet és a bábuit, köztük az egyik legkedveltebb Achmed, a halott terrorista. A hasbeszéltetett bábukkal eddig két magyar felirattal elérhető dvd-je jelent meg, sírvaröhögősek elejétől a végéig. Akik esetleg nem ismerik, azoknak itt lesz egy youtube-os videó példaként, az oldalsó lista alapján pedig elejétől a végéig végignézhető a teljes műsora. Csak könyörgöm senki ne kérdezze meg, mikor jelenik meg szinkronosan  :)))  Achmed nagyszerű mondásai közül jópárat fel lehet használni pólótémaként. Például:

"If this is paradise, I have been screwed!"

"Silenc! I kill you!"  

Al Bundy: NO MA'AM

National Organization of Men Against Amazonian Masterhood, vagyis: Férfiak Nemzetközi Szövetsége az Amazon Nőuralom Ellen. Párom szerint Al Bundy (Egy rémrendes család) legnagyszerűbb tette volt ezen szövetség létrehozása, és mivel a tagoknak feliratos pólóik is vannak, hát muszáj volt egyet rajzolnom neki  :)  Már többen is nézték eredetinek, és érdeklődtek, hol lehet beszerezni. Egyébként szerintem valentin-napra kifejezetten jópofa ajándék egy ilyen. Hadd higyje szegény pasas, hogy nem akarjuk elnyomni  :)))

 Harmadszorra próbáltam meg a krémes készítést. Elsőre nem jött le a tészta a sütőpapírról. Másodszorra sem, sőt akkor még a krémet is elszúrtam. Tanulság: amibe már tettél zselatint, azt ne tedd a hűtőbe, különben tál alakú krémet kapsz. Habár akkor megeheted legalább pudingnak. Harmadszorra viszont tökéletes lett, de annyira elégedett voltam, hogy már-már a föld fölött lebegtem a katarzistól.

Hozzávalók a tésztához:

• 3 dl víz
• 15 dkg margarin
• 20 dkg liszt
• 6 tojás

A krémes és például a képviselőfánk is égetett tésztából készül. Ezzel nem gyakran találkozunk a konyhában, nem is könnyű megcsinálni szerintem, ezért a legtöbben csak megveszik a mirelit tésztát, és egyszerűen beletöltik a krémet. Azért ez sem megvetendő, de én inkább szívesen készítek mindent saját kezűleg.

Az égetett tészta lényege, hogy nem egyszerűen összekutyuljuk a hozzávalókat, hanem egy lábosban összeforraljuk őket, így keverjük ki a tésztát. Tehát először egy lábosban felforraljuk a vizet benne a margarinnal, hogy a margarin egészen elolvadjon. Ezután célszerű takarékra kapcsolni vagy kisebb lángra áttenni a lábost. Belekeverjük a lisztet is, ez mehet akár több részletben is. Addig kevergetjük egy fakanállal, amíg egy szép kerek gombócot nem kapunk, ami elválik az edény falától. Persze vigyázni kell, hogy az alja ne kapjon le, tehát otthagyni nem lehet a tésztát. Ezután levesszük a tűzről. Ha nagyjából már kihűlt, ráüjük a tojásokat, és kézi habverővel alaposan eldolgozzuk őket. A tészta ragacsos trutyinak fog végül kinézni.

A sütőt előmelegítjük úgy 220 fok körül. A sütő aljára tegyünk egy lábost benne kb fél liter, liter vízzel. Ahhoz ugyanis, hogy a tészta szépen megemelkedjen és hólyagos legyen, gőzre van szükség. A megadott tésztamennyiségből gáztepsi méretben két lapot lehet sütni. Ehhez béleljük ki sütőpapírral a tepsit (szerintem a legjobb a spar márkájú papír), és hogy biztosan ne tapadjon le a tészta, én még ecsettel egy kicsit meg is kentem olajjal. Ezután kenjük szét a papíron a tészta felét. Nem könnyű, de érdemes vesződni vele. Ne legyen sehol lyuk a tésztában, inkább a széle legyen kicsit egyenetlen, vagy kisebb a lap. Tegyük sütőbe a középső szintre. Kb. 15-20 percig kell sütni. Az első 8-10 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját, különben a tészta összeesik (kiszökik a gőz, illetve hirtelen csökken a hőmérséklet a sütőben). Ha elkészült, jó esetben egyetlen mozdulattal, simán le lehet csúsztatni a tésztát a papírról. Ugyanígy készítsük a másik lapot. Hűlés közben helyezzük rácsra a tésztát, vagy pár percenként fordítsuk meg, hogy ne vizesedjen be az alsó része.   

Hozzávalók a sárga krémhez:

• 2 csomag vaníliás puding
• 5 dl tej
• 20 dkg porcukor
• fél csomagnyi zselatin vagy habfixáló

Kevés tejben egy lábosban elkeverjük a pudingot, felöntjük a többi tejjel, és megfőzzük, mint rendesen a pudingot. Mikor majdnem teljesen kihűlt, habverővel felverjük, hozzákeverve a porcukrot és a zselatint vagy habfixálót. Ezután félretesszük, hogy teljesen kihűljön. Néha érdemes megkeverni, és ellenőrizni, hogy nem kezd-e alakra dermedni, mert ha igen, akkor sürge rá kell kenni a tésztára. 

Hozzávalók a fehér réteghez:

• 6 dl habtejszín
• 1,5 csomag zselatin vagy habfixáló
• 10 dkg porcukor

A tejszínt elkezdjük keményre felverni habverővel. Közben egyenletesen adjuk hozzá a cukrot és a habfixálót vagy a zselatint. Ha elég kemény lett a hab, el lehet kezdeni betölteni a tésztalapokat. Vigyázat: ha túl sokáig habverőzzük a tejszínt, vaj fog kicsapódni belőle. 

Ha kész, legalább egy órára hűtőbe tesszük. Úgy tapasztaltam, hogy a zselatinnal készült krém hamarabb szilárdra dermed, a habfixálós krémmel érdemes inkább legalább 2 órát várni, hogy hűljön. 

Én nem szoktam semmit sem tenni a tészta tetejére, de sokan szeretik, ha meg van szórva porcukorral (pfúúúúj :)) vagy megkenve olvasztott csokival. 

Már volt szó arról, hogy ha szívünk csücske kedvesünk nem eléggé hajlik a romantikázásra, milyen film lehet jó tipp a valentinozós estére. Persze, ha az ember otthon maradós programot csinál. Most tíz olyan film jön, amit a témára hajlóbb természetű férfiember azért még könnyedén megemészt. Romantikus filmek, esetleg drámák. 
   

1. Tulipános Fanfan (Fanfan la tulipe) 2003

Üdítően vidám francia film, kalandfilmként bejegyezve, de szerintem vígjátékként is futhatna. A sztori szerint a sármos és nőcsábász francia fiatalember beáll a seregbe, hogy meglépjen egy esküvő elől. Egy cigánylány királylány feleséget jósol neki, és másnap meg is menti a rablóktól Pompadourt és a vele lévő királylányt, így lesz Fanfan tulipánossá. Később hisztérikai okokból letesz választottjáról, de ekkor már késő beleszeretni valaki másba, mert az akasztófát is ígérgetik neki. Elegáns, színpadra írt szöveggel. A pasiknak ajánljuk: ha rosszabbul tűrik, Pompadour miatt akkor is érdemes megnézniük  ;) Ha a férfiú jól bírja a strapát, akkor nem kizárt, hogy az eredetit is megnézné, 1952-ből Gerard Philipe-pel és Gina Lollobridgidával. Bár őszintén szólva kétlem... Sajnos magyar szöveggel vagy felirattal csak ilyenféle részletet találtam belőle:

2. Don Juan deMarco, 1995

Have you ever really loved a woman?

Mi van akkor, ha mai napság valaki elhiteti magával, hogy ő Don Juan, és ezernél is több nőt vitt már ágyba. Mi van akkor, ha képes arra, hogy mások is az ellenállhatatlan hódítót lássák benne? Még a pszichiátere, sőt még az ápolónők, ápolók is. Ja, és akkor szerettem bele Bryan Adams zenéjébe, igazán nagyszerű lett a soundtrack. Angolul értőknek nagyon ajánolom az éttermi jelenetet megnézni, sajnos feliratos változatot nem találtam. 

3. Csokoládé (Chocolat) 2000

Újabb Johnny Depp film, bár ő inkább mellékszereplő. A történetben egy maradi francia kisvárosban csokoládéboltot nyit egy frissen odaköltözött nő. Ismeretlenül is tudja, kinek melyik a kedvenc csokoládéja, és ő maga el is készíti mindegyik csodás változatot. Ráadásul ezek jótékony hatással vannak az emberek egészségére (igen, még a férfiakra is jó hatással :)), felszabadítja rejtett vágyaikat, sőt egyesek szerint erkölcsi romlásba viszi az embereket. Öt Oscar-díjat vitt el a film.  Személy szerint valamilyen különleges csokoládé vagy csokoládékülönlegesség majszolását ajánlanám a filmhez. De vigyázat: nem csokit! Hanem csokoládét! Nagy, nagy különbség....

4. Igazából szerelem (Love actually) 2003

Igazából szerelem (szeretet) vesz minket körül... mindig, mindenhol. Legyen az kisfiú, gyászoló felnőtt, reménytelenül szerelmes nő vagy férfi, egymás nyelvét nem értő vagy a társadalmi pozícióban egymástól távol eső emberek. Legyen az szerelem, szeretet vagy szimplán csak pár jó kaland iránti vágy. A film rengeteg apró történetből áll. Van, akinek szentestéig beteljesül a szerelme, és van, aki minden reményét elveszti addigra, de végül a szálak akkor is összefutnak. Kicsit drámás, kicsit vígjátékos, több férfit is láttam már nevetni közben, ami azért bíztató  :)  Az időjósok szerint a hó és a hideg kitart Valentin-napig, szóval talán nem annyira időszerűtlen karácsonykor játszódó filmet nézni.  Szinkronosan egy Billy Mack-es jelenetet sikerült találnom belőle. Habár a sztori úgyis annyira szerteágazó, hogy egyetlen videóba nehéz lenne belesűríteni. 
 

 5. P. S. I love you, 2007

 A filmet vígjátékként jegyezték be, de pillanatnyilag ez az egyetlen olyan mozi, amin hüppögni is szoktam a végefelé, titokban. Fura az, mikor a férfi főszereplő már a film elején meghal. De még furább, hogy egyedül maradt feleségét hátrahagyott levelekkel, ajándékokkal próbálja visszaterelni a boldogtalanságból. Nálam már az ír férfiak miatt is nyertes a film, de a bolondossága is meghódított.
 

6. 27 idegen igen (27 Dresses) 2008

A drámaibb témákról most áttérek a vígjátékosabbakra. Jane eddig 27 másik nőnek segített tökéletes esküvőt szervezni, de sehogy sem sikerül előbbre lépnie, hogy meghódítsa álmai férfiát. Megteszi helyette a húga, és azonnal fel is kéri esküvőszervezőnek. Íme a történet konfliktusa, mondaná egy elemző, ugye. Ja, és hiányzik még a képből a vicces újságíró, aki antiromantikus, antiesküvős, satöbbi, és mégis esküvőrovatot vezet...

7. Made in Hungária, 2009

Ez annyira friss, hogy talán reklámoznom sem kell. Nagyon jó zenével nagyon jó történet, nem egy helyen sírva röhögős. Mindenkinek, aki szereti a rock and rollt, de szerintem még azoknak is, akik nem  :)

 8. Csajok háborúja (Bride Wars) 2009

Emma és Liv a legjobb barátnők, gyerekkoruk óta közös álmok szerint tervezik az esküvőjüket. De aztán a véletlen úgy hozza, hogy mindkettőjüknek ugyanott, ugyanakkor... És ezzel vége is a barátságnak, egyre azt keresik, hogy lehetne kiszúrni a másikkal, aki nem hajlandó lemondani az időpontjáról. A helyzet odáig durvul, hogy végül a nagy napon még össze is verekszik a két menyasszony. És egyikük végül nem megy férjhez...

9. 40 nap, 40 éjszaka (40 Days and 40 Nights) 2002 

Matt nem tud szabadulni legutóbbi kapcsolata árnyától, így megfogadja, hogy megtisztulásként böjtölni kezd: a szex minden formáját kihagyja 40 napra és 40 éjszakára. Azonban rövidesen megismerkedik egy lánnyal, akivel alakulhatna valami, de mi van, ha hozzá sem érhet? Ráadásul a haverok internetes fogadásokat kötnek, hogy melyik napon törik meg az akaratereje, mert egyre nehezebb tartania a fogadalmat. A legjobb, mikor Erica barátnője megkérdezi: vibrálós virág volt? Sajnos, ebből sem került elő magyar előzetes vagy részlet.

 10. Dirty dancing 2.,  2004

 Katey kelletlenül Havannába költözik a szüleivel, de hamar rájön, hogy a sznob társaságon kívül is van élet: belekeveredik a szegény kubaiak életébe, megismerkedik a keringőnél szenvedélyesebb kubai zenével és tánccal. Szerintem sokkal jobb, mint az első rész volt. A zene és a történet is sokkal jobb, sőt Patrick Swayze is sokkal dögösebb. 

Réteslapban sült bazsalikomos lekváros camembert

Nagyon, de tényleg nagyon finom sülemény, ami fél óra alatt elkészül, és férfiak is bátran nekifoghatnak, olyan egyszerű elkészíteni. A kedvesem nemrég új "csajozós" technikát talált fel, miszerint azt mondaná a kiszemelt leánynak: "Feljössz a lakásomra? Sütök neked mákos gubát!" Girnyóra fogyózó plázabige legyen a talpán, aki ennek az ajánlatnak ellen tud állni  :))  Hogy egy pasi süssön-főzzön udvarlásból? Hát az már ejha. Ez a sülemény épp olyan jó  a technika szempontjából, és nem is nehezebb megcsinálni, mint egy mákos gubát. És hogy is mondjam, sokkal nagyvilágibbnak is tűnik a pasi, és az ő kulináris teljesítménye, mint a gubánál. Szerintem - nem mellesleg - még valentinos ínyencségnek is nagyon kiváló lenne. Van benne egy kis édes, egy kis sós, nem túl költséges és nem is veszi el az időt az ünneplős menü többi fogásától a készítéskor.

Hozzávalók:

• 2 csomag bolti réteslap
• 2 darab 125 grammos camembert
• erdeigyümölcs lekvár (vagy más "lila" lekvár)
• tojássárga
• bazsalikom

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyha ehavi számában volt, de ezt most egy kicsikét szükség szerint átalakítottam. Először is nagyon nagynak gondoltam sütinként egy-egy 80 grammos sajtot használni, úgyhogy ezt leredukáltam úgy, hogy a két sajtkarikát 8-8 szeletre vágtam. Egyébként a márka, amit választottam a St. Ruperti camembert, ami az Aldiban kapható. Abszolúte nem értek a sajtokhoz, legfeljebb finom-nemfinom szinten, szóval ha valaki szakértő, és szerinte ez rossz választás, akkor megköszönöm az infót, hogy mit ajánl, és miért. Mindenesetre ez a sajt jó áron volt, kb 250 ft/db, és szerintem az íze sem rossz, a penészre sem fújjogtam rajta, szóval én elégedett voltam.  :)  A receptben írt áfonyalekvár helyett a boltban hirtelen csak vegyes erdeigyümölcsöst találtam, de szerintem minden "lila" típusú lekvár illene ízben az étekhez. Ja, továbbá friss bazsalikom helyett sajnos csak zacskósat tudtam keríteni, de jól tettem, hogy nem hagytam ki, még ha ilyen formában is. 

Szóval az elkészülte: egy csomag réteslapot összesen 8 négyzetre kell vágni, mégpedig úgy, hogy negyedeljük őket (egy csomagban ugye 8 vékony lap van, a mi tésztánk pedig csak 4 lap vastag lesz, tehát először szétosztjuk két részre, aztán elnegyedeljük). A két csomag sajtot összesen 16 felé vágjuk, és szétosztjuk a réteslapokon, mindegyikre rákanalazunk 1-2 teáskanál lekvárt, majd megszórjuk egy fél csipetke bazsalikommal. Ezután hajtogatjuk a pakkot, mint a karácsonyi ajándékos dobozt, ügyelve, hogy sehol ne szakadjon ki, mert akkor nagy eséllyel szétfolyik a tartalma. A tepsiben végül megkenegetjük a tetejüket egy kis tojássárgával. Jobban is mutat, és ragasztóként lehet használni a hajtogatás alatt :))

Végül magas hőfokon (a recept 210-et írt) 6-8 percig sütjük. Ezalatt a csomagkák teteje szép piros lesz. Ezekután már csak enni kell. Táp-táp-táp...

És végül az elégedett háziasszonyt dícsérő végeredmény:

Az idei esküvőkiállítás a Sportarénában január 30-31-re esett, mi a szombati napon mentünk ki, és mondhatom nagyon is jól tettük. 10-kor nyitott a kiállítás, körülbelül fél 11-kor váltottunk jegyet, pedig már kezdésre oda akartunk érni (kb 20 centi hó alatt haldoklott a város, az autós haladást kissé megnehezítette, hogy a fene tudja, hová tűntek a hókotrók, talán lefagyva álltak a garázsukban). A jegy kissé drágább volt, mint Kozármislenyben: a felnőtt 1800, a diák 1200. Kaptunk mellé néhány szórólapot és egy térképecskét a kiállítótérről. Ez utóbbi elég jó ötlet volt, téma szerint lehetett keresni benne, pl ruhákat, éttermeket, utazást, bármit. 

A beléptetés gyors volt és egyszerű, utána következett a ruhatár: 200 forintot megér, hogy ne kelljen még a fülünkről is kabátoknak lógniuk. Ja, és visszafelé derült ki, jól tettük, hogy korán odaértünk, ugyanis mikor nagyjából megtelt a kiállítótér, a biztonsági őr már csak akkor engedett be további embereket, amikor valaki távozott. Így nem is volt olyan nagy tömeg még, amikor körbementünk, és várni sem kellett.  Megegyeztünk a szisztémában: oszlopok szerint haladtunk végig a kiállításon. Főleg, mivel csak nézelődtünk, nem akartunk semmit sem konkrétan rendelni, ruhákat is azért próbáltunk, mert jó szórakozás. Persze lehet, hogy erre meg ugrana a rengeteg ideges menyasszony, hogy akkor minek foglaltuk a helyet  :))  Egy kis trükk, hogy szívesebben foglalkozzanak az emberrel: kivétel nélkül mindenhol megkérdezik, hogy mikor lesz a "Nagy Nap". Ilyenkor egy viszonylag közeli (még idei) időpontot célszerű mondani. Mi azt mondtuk, szeptemberben, de még nem döntöttük el, hogy melyikünk lakóhelyén, ezért nincs helyszín, zenekar, stb. szervezve még. Ha az eladó azt látja, hogy belátható időn belül reális esélye van arra, hogy az ő áruja mellett döntesz, sokkal szívesebben fog kiszolgálni, mint ha azt  mondod, ááá még eljegyzés sem volt. 

Volt egyébként, akinek direkt jól jött, hogy baranyai vagyok. Mikor meghallotta a fényképész, akivel épp beszélgettünk, azonnal adott egy demó dvd-t a képei és videóival. Mikor itthon megnéztük, láttuk, hogy rengeteg pécsi helyszín volt rajta, sőt siklósiak is, gondolom helybéli a fotós. Megérte neki elajándékozni néhány ilyen demót. 

A kiállításról egyébként most nem hiányzott semmilyen téma. Mislenyből hiányoltuk az ékszerészeket, itt most azok is voltak, úgy 4-5-re emlékszem konkrétan, közülük az egyik ásványos, üveges ékszereket, főleg fülbevalókat, láncokat árult, ezt jobban értékeltem, mint a jegygyűrűsöket. Ami érdekesség: láttunk egy gyűrűst, ahol (persze segítséggel) lehetőség van személyesen elkészíteni a saját gyűrűnket. Igazán nem rossz ötlet.  :))

Rengeteg különlegesség volt, például luxusautók, köztük egy kilométeres limuzin is, de szerintem a legaranyosabb az aprócska, elöl nyíló BMW volt (abroncsos ruhával kizárt!). A helyszínek, éttermek közül és főleg a különlegességek vonultak fel: mondd ki az igent a Citadella panorámája mellett, vagy lagzizz az xy kastélyban, esetleg egy hajón a Dunán.... Hát ez az én ízlésemhez képest már azért erős túlzás (egyébként a luxusautó is). És ki ne felejtsem a lufihajtogatókat, akik vicces kedvükben voltak  :)

Ételek tekintetében három változatot mutattak be: voltak hidegtálak (sajna nem kaptunk kóstolót, pedig ollllyyan jól néztek ki), cukrászdák és fondüsök. Az egyik cukrászdánál még pezsgővel is kínáltak minket, de sajna  a sütikből ott sem kaptunk, mert a torták cukormáza alatt faváz volt  :)  igazán kár. Az abszolút kedvenceink a csokiszökőkutak voltak, mert ott viszont bőven osztogatták a kóstolókat. Nagyon finom csokoládémázakban kaptuk a pálcikára szúrt gyümölcsöket. A legfinomabb savanyúakkal, narancssal, kivivel, eperrel. Nyami. Úgy délután fél kettő tájában már kezdtünk megéhezni, úgyhogy egyszerűen csak végigettük magunkat az egyik soron  :))  Jópár helyen osztogattak pogácsát és más aprósütit is, úgyhogy ideiglenes éhségcsillapításra ez így nagyon jó volt. Nem hiányozhatott a megszámlálhatatlanul sok asztaldísz és teríték variáció sem. Néhány példa, csak a szemezgetés kedvéért, majd külön nagy képen a "kedvencünk", ami valami fekete-rózsaszín emós esküvőre illene talán?  :)
 

Most pár szó a ruhákról. A férfiruháknál nem nagyon álltunk meg ezúttal, mert a kedvesemnek annyira megtetszett Kozármislenyben az egyik eladónő és az áruja, hogy már előre is ragaszkodik hozzá (a reklám kedvéért: Bono divat a Pécs Plázában). A menyasszonyi ruhákkal viszont nemigazán voltam elégedett. A "pesti divat" nekem túl csicsás, túl fodros. Alig találtam olyan ruhákat, ami nem volt telepakolva gyöngyökkel, flitterekkel, csillogókkal, mégis elfogadhatóan nézett ki. Egy helyen láttam magyaros jellegű díszítéssel ruhákat, hát mondhatom, ezt sem fogom választani. Üvölt róluk, hogy utánzatok: a minta lehet, hogy tradicionális, de az anyagon és  a varráson is látszik, hogy azok viszont nem. Így pedig egy kissé szánalmas lesz az eredmény: gyengécske utánzat. 

Rengeteg szórólapot is kaptunk megint, szó szerint szatyorral, mert néhány standnál a szórólapokat kis papírszatyorban adták át, szerencsére. Mert így legalább volt hová tenni a többi papírt is :))  Erről jut eszembe: már az első percekben észrevettünk az egyik szalon hirdetésén egy nagyon szép ruhát, amiben határozottan az egyik e-bay-en választott darabot ismertük fel  :)) Sajnos az üzletnek nem volt standja a kiállításon, pedig nagyon felpróbáltam volna a darabot. Aztán persze megrendelem az e-bayről az ár töredékéért  :)) De gonosz vagyok.

A kiállítók kb. felénél volt lehetőség ruhapróbára, de a másik fele sajnos a kisebb stand mellett döntött (nyilván anyagi okokból), ott pedig nem volt elég hely próbálni. Ahol viszont igen, ott rengetegen tolongtak. Az egyik helyen, ahol megálltunk szerintem legalább 5-6 eladó foglalkozott az érdeklődőkkel, de ez is bőven kevés volt, nagyon sokat kellett várnunk, mire foglalkoztak velünk. Úgyhogy fel is találtuk a megoldást: sorszámot kellett volna húzni, és ha azt látja a leány, hogy még húszan vannak előtte, akkor bátran elmehet máshová is nézelődni arra az időre. A harmadik dolog, ami miatt elégedetlen voltam: a rendelkezésre álló ruhaméretek. Általában mindenből egy kisebb méret volt, ha valahol a  modellből két méret volt, akkor egy kicsi (szerintem kb. 36-os) és egy nagyon nagy (talán kb. 46-50-es tája). Ugyanis az eladó vagy nem tudta összekapcsolni, de egyáltalán rajtam, vagy lógott a ruha. Így pedig nem nagyon látszik, hogy hogyan fekszik az emberen az anyag, nagyon előnytelenül néztek ki. Hát engem ez így nem csábított vásárlásra... A harmadik helyen, ahol megálltunk próbálni, az egyik ruhát kisebb küszködéssel be lehetett cipzárazni, de a levegő az már nem nagyon jött  :))  Viszont a ruha nagyon-nagyon tetszett. Sajnos az eladó túlságosan erőltette, hogy hagyjak ott rá foglalót... Igaz, hogy amúgy sem akartam még ruhát venni, de azt is el kéne fogadnia az eladónak, hogy nemcsak az ő standját fogom megnézni a kiállításon. Sokkal jobban vette volna ki magát, ha felírja nekem a modellszámot, és azt mondja, menjek be az üzletbe, ha megkívánom a ruhát mégis. Hát istenem, legfeljebb eladja addigra, ha valaki ott akarja hagyni a foglalót, ettől nem dől össze a világ. 

A ruhaárak egyébként nem voltak annyira elszállva, mint ahogy gondoltam a fővárosi árakról. Egy kicsit persze drágább volt a pécsieknél, de itt is kínáltak megvételre sok előző évi, többször használt ruhát egészen jó áron. Na azért a 90.000-ért bérelhető menyasszonyi + menyecskeruhát nem sikerült überelni. A drágább szalonoknál meg sem néztem az árakat, mint mondtam, vásárolni vagy bérelni úgysem akartam itt helyben. 

Végül: ami nekem leginkább tetszett: az egyik helyen kalapok is voltak. Talán három-négy kalap volt kiállítva a ruhás babákon, és igazán nagyon elegánsak voltak. Ritkaságnak is mondhatnám, mert nem jellemző nálunk a menyasszonyi kalap. Nem is csoda egyébként: amilyen vasbeton hajkoronákat varázsolnak a fodrászok, hát azokra ilyesmit nem lehet feltenni. Pedig szerintem jól álltak  :)  De sajna elég drágák, a vételi áruk olyan 50.000 körül volt  :(

Összegezve a kozármislenyi kiállítás jobban tetszett. Kisebb volt a tömeg, az eladók pedig sokkal közvetlenebbek és mosolygósabbak. 

négy évszak hd 

Ezt a vágott képet egy év alatt készítettük a Tenkesen, hogy tavasz-nyár-ősz-tél hangulatban tudjuk összevágni. Szerintem egészen jól sikerült, nagyon szépen visszaadja az erdővel szegélyezett szerpentin hangulatát. A képet nagy méretben meg lehet nézni a fenti linken, az egyes évszakokat pedig alul, a külön képeken. Szerintem egy ideig ez lesz a hátterem  :)

Ahogy haladunk előre a télben, egyre fogy a környékbeli erdőkben, a hegyen a madarak élelme, főleg a magok. Épp ezért az idő teltével egyre több és többféle madár környékezi meg a kerti etetőket. Habár nekem az a személyes véleményem, hogy még pletykálnak is :) Első évben, mikor kitettem az etetőket, szinte csak verebek jöttek, azok meg ugye amúgy is itt laknak a kertben és a szomszédnál egész évben. Rákövetkező évben megjöttek a zöldikék és a tengelicek, gerlék és elvétve egy-egy cinke. Idén már rengetegen jönnek, és mindig újak és újak. Az eddigi vendégeken kívül a széncinkék és a kék cinkék, fenyőpintyek, erdei pintyek, csízek, és most a legújabb: három meggyvágót láttam ma az etetőn, néhány nappal ezelőtt pedig őszapók lepték el a gombócokat. Sajnos az őszapókról csak egy képet sikerült csinálni, mivel a masinában épp lemerültek az elemek. De azért nagyon szépek: 
 

Most pedig néhány kép és videó jön a meggyvágókról (és zöldikékről, verebekről, tengelicekről, satöbbi):