Brannagh praktikái

Nincs is jobb valentin napos program talán, mint egy jó kis közös főzőcske-süttöcske után bevackolni közösen a tévé elé, és valami értelmeset nézni. Ez még rendben is volna, de ekkor jön a súlyos konfrontáció alapesete: milyen filmet? A lányok persze ragaszkodnak valami romentikushoz, merthát mégis ez AZ a nap, amikor ilyet KELL nézni. Ekkor a pár férfitagja természete függvényében a következőket reagálhatja:

1. ráhagyja az asszonyra, tudván, hogy a spagetti belapátolása után úgyis édes álom jön  a puha combokon, tehát tök mindegy, mit nézünk
2. hosszas vita után sem tudja elérni, hogy lövöldözés is legyen a programban, ezért megoldja magának: beül a számítógép elé, és nyomja a haverokkal
3. hosszas vita után kialakul valamiféle kompromisszum 

Értelemszerűen a kompromisszum lenne a legjobb, de minek előtte vita? Felesleges olyan filmeket lóbálni előtte, amiket úgysem nézne meg (ez persze oda-vissza igaz). Ezért most három top 10-es lista következik: nehezebb természetű férfiakkal megáldott hölgyeknek ajánlott romantikus vígjátékok, főleg a sírva röhögős kategóriából. Aztán jó alkalmazkodóképessűg pasikhoz ajánlott filmek, itt már dráma is előfordul. Harmadszorra pedig: amire az év egyik napján se kényszerítsd a szerencsétlent, mert rohamosan csökkenni fog az iq-ja (de mi ettől függetlenül szeretjük ezeket a filmeket). Első fordulóban lássuk a legjobbakat:

Top 10: romantikus vígjátékok

1. Másnaposok (The Hangover)

Mi van, ha a legénybúcsú annyira eldurvult, hogy másnap reggel a haveri kör semmire nem emlékszik az éjszakából, és nem találja a vőlegényjelöltet? Van viszont helyette: tigris a fürdőben, tyúk az előszobában, csecsemő a gardróbban, matrac a szálloda tornyán, esküvő az ismeretlen táncosnővel, meztelen kínai a csomagtartóban. Kevésbé romantikus, mint amennyire vígjáték, de a lányokat menyugtathatja, hogy lesz esküvő a végén  :)
 

2. Férj és férj  (I Now Pronounce You Chuck and Larry)

Chuck és Larry tűzoltók, és úgy alakul, hogy Larry megmenti egy tűzben a barátja életét. Cserébe csak annyit kér, Chuck papíron legyen az élettársa, hogy legyen aki gondoskodjon a gyerekeiről, ha vele valami történne. Azonban mikor nyomozni kezdenek utánuk, hogy valóban együttélnek-e, mint egy meleg pár, az élettársi kapcsolatot már a való életben is színlelni kell. A meleg kapcsolatot mindenki előtt vállalniuk kell, Chuck viszont nagyon is vonzódik csinos ügyvédnőjükhöz. 

3. Kabalapasi (Good Luck Chuck)

Charlie-t gyermekkorában megátkozza egy lány: minden nő, akivel kapcsolata lesz, az utána következő férfinál találja meg az igaz boldogságot. Felnőve persze kiélvezi a helyzetet: gondtalan egyéjszakás kalandok a nőkkel, akik csak arra hajtanak, hogy miután lefeküdtek vele, végre rájuk találjon az igazi, a férjnek való. Aztán jön egy bolond pingvinmániás lány, akit Charlie már nem csak egy éjszakára akar...

4. A bájkeverő (Bedazzled)

Íme Brendan Fraser és Elizabeth Hurley tökéletes keveréke. Elliot a csodálatos Alison után epekedik, és még a gonosszal is lepaktál, hogy a nő végre észrevegye. Hét kívánságért eladja a lelkét. Ha vagyont, hatalmat és a nőt kívánja: kolumbiai drogbáróként ébred. Ha érzékeny lelkű férfi akar lenni, aki megérti a nőket, akkor olyan csöpögősen végzi, hogy minden naplementénél elsírja magát. És így tovább, és így tovább.... lesz-e olyan kívánsága, ahol az ördög végül nem tud kiszúrni vele?

5. A randiguru (Hitch)

Alex Hitchens azzal keresi a kenyérre valót, hogy kevésbé magabiztos férfitársainak nyújt randitanácsokat. Legújabb ügyfele kiszemeltje egy igazi híresség, így kerül Hitch egy pletykaújságírónő látóterébe, akinek minden vágya leleplezni a randigurut. 

6. Oscar

Szerintem ez Stallone legjobb filmje. Angelo Provolone ismert tagja az alvilágnak, és a szesztilalom idején miből is gazdagodna meg, ha nem csempészetből, haldokló apjának viszont megígéri, hogy jó útra tér. Nem úgy a könyvelője, aki súlyos összegeket lopott tőle, és a pénz visszaszolgáltatásáért a lányát kéri cserébe. Így kerül a képbe egy kézitáska, ami később háromra bővül: egy pénzes, egy gyémántos és egy a szobalány fehérneműivel. Komolyan: akinek van türelme koncentrálni, jobban élvezheti, mint az itt-a-piros-hol-a-pirost.  

7. Páros mellékhatás (Couples Retreat)

Négy házaspár egy trópusi szigeten. Nem sima nyaralásra fizettek be, hanem egy párterápiás kezelésre, ahol azonban a programok közel sem fakultatívak. A sok szakembernek köszönhetően hamar kiderül, hogy nincs házasság probléma nélkül, ha meg mégis, akkor lehet kreálni is. Végül valahogy mindenki átszökik a sziget túloldalára, ahol a szinglik paradicsoma van, és a párterápia hajnalig tartó bulizást jelent. 

8. Csúf igazság (The Ugly Truth)

Gerard Butlert az Operaház fantomja óta rajongom, így ez a film nem kerülhet le a listáról. Roppant hasonló alapsztori, mint a randigurunál: a pasi tévéműsorában nőcsábászatra tanítja a nézőket, az antifeminista téma viszont nem tetszik a romantikus lelkű producernek. Mégis a pasi tanácsai alapján tudja meghódítani a szomszédot, de időközben az is kiderül, hogy mégsem ő álmai férfia. Egy hibája van a filmnek: angolul ajánlott, mert a magyar szinkron szerintem elég vacak lett. 

9. Ünneprontók ünnepe (The Wedding Crashers)

A két jóbarát elmélete: legjobb lagzin felcsípni a kissé már becsiccsentett lányokat, hiszen ilyenkor mindegyiknek elködösül a feje az esküvő gondolatától, de másnap, kijózanodva már biztos, hogy nem akarnak semmit a mellettük fekvő idegentől. Legjobb módszer az egyéjszakás kalandokra. De ha nincs minden hétre egy házasuló ismerősünk, akkor hogyan lógjunk be idegenek lagzijára? És mi van, ha az egyik áldozatba még bele is szeret az ünneprontó?

10. Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (How to Lose a Guy in 10 Days)

Két fogadás egymástól függetlenül: a férfi fogad, hogy 10 nap alatt az őrületig magába bolondít egy nőt. Az újságírónő is fogad: 10 nap alatt a szakításig kikészít egy pasit. Mi az esélye, hogy ez a páros egybeessen? Hát nem sok, de sokat lehet tanulni belőle. Például, hogy sose vegyél (valentin napra se) a kedvesednek szerelempáfrányt! Vegyél neki inkább valami strapabíró növényt, ami a szaharában is megélne.... 

A hastáncról nem épp a férfiak szoktak az eszünkbe jutni, de Jamíl nagyon jó mégis. Jó előadó, nagyon jó a technikai tudása, van egy sajátos humora is mellette, és nem, a legkevésbé sem buzis! Viszont nagyon erotikus szerintem, és biztos, hogy a következő harminc évben nem lesznek gondjai a medencei szerveivel  :) A második videón a koreográfiája kis túlzással simán elmenne női programnak, és mégis: cseppet sem csorbul a férfias kisugárzása. Aki emlékszik a Jóbarátokból arra a részre, mikor Joey női bugyit vett fel, hogy bizonyítsa a férfiasságát... na ez pont ugyanaz, csak Jamilnak bejött, szemben Joey-val (akit persze másért szeretünk, de erről majd máskor).

Lányok: élvezzétek!  :D

Pár perce találtam a youtube-on ezt a mesét. Különlegessége, hogy egy régi diafilmről készült a felvétel, ami még nekem is megvan, gondosan eltéve egy dobozba a vetítővel együtt. A kép sem épp a legjobb minőség, de a hang kárpótol érte, ugyanis Szabó Gyula olvassa fel.  Aki meghallja, azonnal tudja, kiről van szó: Frakk, doktor Bubó, Kag a VUK-ból, a Magyar Népmesék felejthetetlen és pótolhatatlan hangja. Aki járatlan a rajzfilmekben, az Buga Jakabként és Colomboként ismerheti. 

Az értékes meséket is cikksorozattá szeretném tenni. Az idők során összeszedem a kedvenceimet, és megígérhetem, egyik sem lesz 15-20 évnél fiatalabb mese, rajzfilm, és egyetlen lencsibaba szemű japán rakottszoknyás kislány sem lesz köztük. Akár megköveznek a rajongóik, akár nem: ezek bizony nem a kultúránk része, ezért nem is hordoznak semmilyen értéket mifelénk. Sőt szerintem általában véve értéktelenek, nem egy közülök kifejezetten igényetelen. Néhány példa azok közül, amiket előkeresek: Frakk, Kis herceg, Süsü, Krisztofóró, Magyar népmesék, Mátyás mesék, Doktor Bubó, Lúdas Matyi, Benedek Elek mesék, János vitéz, Micimackó, Andersen és a Grimm-fivérek. Hol filmes, hol szöveges változatban, de némelyiket még bakeliten is, kár hogy úgy nem tudom feltenni a blogra, mert az igazi  :)

És nem csak gyerekeknek ajánlom. Karácsony táján történt, hogy a rokonságban kölcsönadtam egy családnak egy nagy kupac dvd-t és cd-t, tele mesékkel. És az anyuka megkérdezte: "te ezt magadnak gyűjtötted össze?" Bizony-bizony, magamnak. Mert inkább nézek meg egy rész Nagy ho-ho-horgászt, mint egy Józsibarátot, vagy egy Baráttokközt is borzalmas és iq-hiányos szappanoperát. Ha eljutunk egyszer odáig, akkor az én gyerekem bizony értékes meséken fog nevelődni. Íme tehát az Öreg néne őzikéje, kívánom, hogy mindenkinek élvezze a gyereklelke  :)

Még decemberben írni akartam a Luca-napról, de végül időhiányban nem sikerült. Ebből pótolok most egy kicsit, de a részletesebb dolgokat majd jövőre :)

A cikk alapja, hogy néhány napja kivirágoztak a meggyfaágaim.  Az úgynevezett asszonyi ünnepek közül Lucáé a legjelentősebb talán a magyar néphagyományokban. A hagyomány szerint Luca-napkor (december 13.) a hajadon lányoknak meggy vagy cseresznyefa ágát kell levágni, és vízbe tenni. Ha karácsonyra (mások szerint újévre) kivirágzik, a leány a következő évben férjhez megy. Persze a jövendőbeli nevének, sőt foglalkozásának megjóslására is voltak módszerek, de ezekkel most nem foglalkozom. Szóval a lényeg az, hogy igaz, nem időre, hanem csak egy hete, de kivirágoztak a meggyágaim. :) Férjhez menni ugyan nem fogok idén, de azért nagyon örültem, mert igazán szépek. Íme:

Ezt a cikket most a nemrégiben írt, kozármislenyi esküvőkiállításról szóló kapcsán írom. Aki egy kicsit is körülnézett már a menyasszonyi ruhák kapcsán, az tudja, hogy mennyibe kerül a bérlésük. Kb. 2-3 napig van a lányoknál, egy napig viselik, aztán megy is vissza az üzletbe, és ha csak nagy sérülése nincs (égésnyom, gyertyafolt, kávé, paprika, durva szakadás) akkor szimplán csak tisztíttatni kell, illetve benne van az árban, hogy ha alakítani kell, akkor a behúzást-kiengedést elvégzik. Ugyanez áll a menyecskeruhára is. A legjobb ajánlat (úgy, hogy igényes, szép ruhát néztem) eddig 90.000 forint volt a menyasszonyi ruha bérlésére, hozzá ajándékba "ingyenesen" a menyecskeruha. Ez nagyon is alsó kategóriás ár. Ha pesti viszonylatokat nézünk, az alsó kategória ennek az összegnek kb. a duplája. Hangsúlyozom: a ruha bérlésére. Nem vagyok nagyzolós, turkálóban is elő szoktam fordulni. De egy kissé önzően az a vágyam, hogy az esküvői ruhámat ne hordja rajtam kívül még ki tudja hány ismeretlen. 

Itt jön a képbe, hogy akkor bizony meg kell vásárolni a ruhát. Butikban vett ruha árába bele sem merek gondolni. Ha van egy jó szabó-varró barátnője az embernek (netán saját tehetsége ehhez), akkor már jóval olcsóbban kijön a dolog, de még mindig nem tökéletes. Végső megoldás: internetes aukciós oldalak. Hazai oldalak közül az abszolút első helyezett a vatera, külföldiek (helyesebben nemzetközi) közül pedig természetesen az ebay. 

Vatera: a hazai megoldás

Kezdjük a vaterával, mert kiidulhatunk abból, hogy a menyasszonyjelölt nem járatos az angol nyelvben, ami az ebay-hez elengedhetetlen. A hazai oldal előnyei: magyar nyelvű (természetesen), egy egyszerű felhasználói regisztrációval könnyedén kommunikálni lehet az eladóval, kérdezni az áruról, megméretni, új fotót kérni, érdeklődni bármiről. Ha vásárolni is akarunk, akkor egy sms-es megerősítés szükséges csak a regisztrációhoz, vagyis hogy ténylegesen van egy korrektül megadott elérhetőségünk, ahol utol lehet érni minket. Ez az eladó szempontjából fontos. És mindez már elegendő is ahhoz, hogy licitáljunk, vagy leüssünk egy terméket. Most lássuk a ruhák és az eladók típusait.

Van, aki saját régi ruhájától szeretne megszabadulni, vagy örökség, stb. kapcsán jutott egy régebbi, használt darabhoz. Személyes véleményem: a fotók rendszerint nagyon előnytelenek (láttam már olyat, ami oldalra fektetett kép volt, rajta az áru felismerhetetlenül homályos, de ez már tényleg szélsőséges példa, vagy az esküvői képek közül vágnak be egyet, amiről paintel kiradírozták a menyasszony arcát), és ami azt illeti a ruhák sem túl szépek, de legalábbis divatjamúltak. Kivétel persze mindig akad, tehát erről a lehetőségről sem kell letenni. Az ilyen ruhák általában olcsóbbak, mondjuk kb. 15.000-50.000 között kelnek el. Az ár sokmindentől függ persze: milyen régi, mennyire divatos, van-e sérülés, stb. 

A másik eladótípus, amikor valamelyik szalon ilyen-olyan okokból kiárusítja a készletét. Például a 2-3 éves darabokat adják el, vagy nemes egyszerűséggel csődbe ment az üzlet (lásd: jelenlegi gazdasági helyzet). Ilyen esetben adott üzlet (eladó) több modelljéből lehet válogatni. Általában ugyanabból a modellből több méret is van, vagy a ruha még állítható: kiengedhető, behúzható. Gyakori, hogy megtekintési, felpróbálási garanciát ad az eladó. A vatera szabályzata szerint a leütött árut a vásárlónak ki is kell fizetnie ("Amennyiben a termékre érvényes licitet tesz, akkor a Vatera szabályzata és a PTK 211. § szerint is köteles az aukció tárgyát átvenni az eladótól!"), ezzel a garanciával élve azonban elállhatunk a vásárlástól, ha felpróbáláskor nem áll jól a ruha, vagy eddig nem látott szakadás van rajta például. Még az is előfordulhat, hogy az üzlet kínálatából a kiválasztott helyett esetleg egy másik modellt vásárol meg végül a vevő. Érdemes gondolni arra, hogy a menyasszonyi ruhákat az abroncs nélkül árulják, így azt majd külön kell megvenni vagy bérelni. A ruhák ára nagyjából 25.000-60.000 forint körül mozog. A fotók általában jóval előnyösebbek, mint ez előző eladótípusnál, habár előfordul, hogy a próbabákon nem igazítják-gombostűzik meg a ruhát, így az nagyon lógós benyomást kelt.

Aki maga varrja: előfordul olyan eladó, aki méretvétel, modellválasztás, anyagminta után maga készíti a ruhát a megrendelőnek. Ez akkor jó megoldás, ha nincs varrónő ismerős, rokon a környéken. Ez is drágább megoldás: 50.000-80.000 körül. Fontos, hogy van lehetőség a személyes találkozásra és a próbára is. 

Végül az utolsó típus: a sheftelő. Bizony-bizony, az aukciós oldalak a szürkegazdaságba tartoznak, nemigen lehet megadóztatni az itt nyert profitot. A sheftelő típus az, aki tudja, hogy sokan nem szívesen bonyolódnak bele angol nyelvű alkuba és mondjuk Kínából vagy Angliából való ruharendelésbe az ebay-en. Ekkor az eladó arra rendezkedik be, hogy meghirdet a vaterán más aukciós oldalakról való modelleket: a méret a rendelő teste függvényében szabadon megadható. A leütés fejében pedig ő maga rendeli meg külföldről a darabot, válallva az ezzel járó költségeket és munkát előre, majd pedig kb. 3-5 hét múlva szállít a hazai megrendelőnek, az eredeti ár duplájáért, triplájáért. A dolog előnye: teljesen új, legújabb divat szerinti ruhát választhatunk, eléggé széles választékból, ráadásul elég jó minőségben. Hátránya, hogy ez a megoldás talán a legdrágább a vaterások közül: nagyjából 50.000-80.000 között. Hasonlóan profi fotókkal hirdetnek azok is, akik maguk varrják a ruhát megrendelésre. Messze nem akarok hitelt rondani, de egyszer régebben láttam már olyan hirdetést, ahol az eladó azt a benyomást keltette, hogy maga varrja a ruhát, miközben ugyanazt a modellt két nappal később láttam az ebay-en is. Ha a rendelési idő, vagy az első próbáig tartó idő 3-4 hétnél több, akkor lehetséges, hogy sheftelővel van dolgunk. Bár a saját személyes véleményem az, hogy ha a ruha az, amit rendeltem, és még rám is igazítják, akkor nekem olyan mindegy, hogy ki varrta.... Ezeket az eladókat rendszerint nagyon jól szokták értékelni a vevők, nemigen van rájuk panasz. 

Menyasszonyi ruhák kapcsán talán az a legjobb, hogy szinte minden esetben lehetőség van a személyes átvételre és készpénzben való fizetésre. Egyrészt nem kell izgulni amiatt, hogy elment-e az utalás, teljesít-e az eladó, másrészt ilyen nagyobb kiadásnál érdemes személyesen megvizsgálni az árut, sőt ha lehetőség van rá, próbálni is. Hátránya: sokkal kisebb a választék, mint az ebay-en. De tényleg sokkal. Ja, és persze drágább is, habár még így is legfeljebb feleannyiba kerül, mint megvenni a ruhát, sőt még a bérlésnél is olcsóbb megoldás. 

Ebay: a nemzetközi megoldás

Ha ebay-re adjuk a fejünket, mindenképpen először körülnézni megyünk oda, mivel a regisztráció és rendelés jóval bonyolultabb, mint a vaterán, ezért először nézzük a ruhaválasztékot. Ha már rendelni is akarunk, ahhoz a legmegfelelőbb mód a paypal-es fizetés, ami dióhéjban bankszámláról történő biztonságos utalás. Veszélytelen, de bonyolult. Ezen a linken egy nagyon jó útmutatót lehet találni a paypal regisztrációhoz:

http://magyar-paypal-regisztracio.blogspot.com/2007/12/paypal-regisztracio.html
 

Ha nem akarunk csalódni, két dologra kell figyelni: fontos az eladó megbízhatósága, ezért ne simán csak a wedding dress-re keressünk rá, hanem kérjük, hogy csak a top-rated sellers (kiemelten megbízható) eladó ajánlatait mutassa az oldal. Így elég kicsi az esély arra, hogy átvernek, vagy hogy a postán elveszett ruhát ne pótolnák a kérésünkre. A másik pedig: hogy az eladó szállít-e Magyarországra. Hiába nézünk ki egy nagyon szép modellt, ha kiderül, hogy shipping just to USA, vagyis csak az USA-ba szállít (vagy máshová, de ez a leggyakoribb). Szomorogni való dolog, kétségtelen. A többi modellt jobb nem is látni :)). A fennmaradóakból válogassunk szabadon. A képek mindig igényes, profi, műtermi fotók, általában több is, több szögből, közelről-távolról. A ruhák ára általában 100-200 USD környékén mozog, plusz a szállítás költsége, de az is előfordul, hogy free shipping van az árura. Szóval maximum 40.000-ből nagyszerű ruhát választhatunk, de kétségtelen, hogy ugyanez előfordulhat akár 10.000 forintból is! További dolog, amire figyelni kell: a komoly eladók mindig megadnak egy komplex mérettáblázatot a ruha képe alatt, sőt néha még ábrát is arról, hogy melyik méretet pontosan hogyan kell levenni. Figyelem: az inch és a cm nem egyenlő, figyelni kell, hogyan vannak megadva az adatok. Bizonytalanság esetén talán érdemes egy picikét nagyobb méretet rendelni, és később egy varrónőnél megigazíttatni. Ja: az abroncs itt sem az ár része, arról külön kell gondoskodni, ha olyan modellt választunk. De van minden, mi szem-szájnak ingere, íme néhány példa:

 Persze van olyan is, amit menyecskeruhaként hasznosíthatunk, még ha nem is a klasszikus típus. Sőt, általában az egyes ruhákhoz tartozik színpaletta, így a színes ruhákból is lehet válogatni esküvői ruhának, és a fehérekből is menyecskeruhának, csak figyelni kell, hogy a megfelelő színt válasszuk.

És végül a személyes kedvenceim:

A tegnapi cikkben megígért valentinos ötletek közül az első áldozat tehát a pártyű. Lényege: két kéz fér bele két külön lyukon, és úgy lehet kézenfogva sétálni.

Hozzávalók (amit én használtam)

• 1-1 gombolyag vastag fonal (kék és lila) 
• 5-ös körkötőtű (lehet sima tű is persze, de én ezt jobban szeretem használni)
• 1 darab segédtű (a fonott mintához)
• mégy egy körkötőtű, amin könnyedén félre lehet majd tenni a szemek felét
• olló, mérőszalag (szokásos apróságok)

Egy-két szó a fonalról. Én egy vastag (50 gr=100 m) fonalat használtam, ráadásul duplán fogva. Ilyenkor nyugodtan lehet vastagabb kötőtűt is használni, akár 6-8-ast is. Nekem ilyen épp nem volt kéznél, ezért maradtam a 4-esnél. De természetesen bármilyen fonal használható, nemcsak az itt megadott vastagság. Pláne a típus nem is tudom, hogy elérhető-e még, mert ezeket a fonalakat a nagymamám lomosszekrényéből túrtam elő. Volt ott mindenféle kincs, csak keresgélni kellett, hát gazdagabb lettem egy nagy zsák maradék fonallal. A szín természetesen szintén szabadon választható, bár én nem ajánlanám a fehéret a koszolódás miatt, és érdemes belegondolni abba is, hogy a tyű egyik felét egy férfi fogja hordani. Szóval csak óvatosan.

Leírás

A pártyű két felének mandzsettáját külön kötjük meg. Én egy kézre 36 szemet vettem fel, de ez ugye függ a fonalvastagságtól, a tűvastagságtól és a csuklómérettől is (a mienk 17-18 cm nagyjából). Ezért érdemes a szemek számánál figyelembe venni a gombolyag leírásán lévő adatokat (10x10 cm-es darabot hány szem és hány sor megkötésével kaphatunk). A felszedett sor után a továbbiakban 5 cm-es mandzsettát kötöttem 2 sima 2 fordítottas patentmintával (2 szemes bordázott minta). Miután mindkét színnel elkészültek a mandzsetták, a következők szerint vettem fel a körkötőre a szemeket a kézrész megkötéséhez: szürkéből az első 18 szemet félretesszük, a következő 18 szemet a kötőtűre vesszük, ezután felveszünk még 10 szürke szemet, majd felveszünk 10 lila szemet, a lila mandzsettából az első 18-at átszedjük a tűre, a második 18-at félretesszük. Tehát kb. így kell kinéznie a kötésnek:

A felszedett mennyiség lesz a kesztyű elülső oldala. A színén sima, a visszáján fordított sorokat kötünk.  A továbbiakban 5-7 cm-t kötünk szűkítés nélkül, majd ezután minden sima sorban fogyasztunk 1-1 szemet az anyag mindkét széléről (tehát egy szürkét és egy lilát). Ha vékonyabb típusú fonalt használunk, akkor elég csak minden második sima soron fogyasztani (tehát összesen minden negyediken).  A középen húzódó fonott mintát már az elejétől így készítjük: 8 soros lesz a minta (sima és fordított sorokat is számolva):

1. sima sor, melyben a közepéhez érve az utolsó két lila szemet segédtűre veszem, lekötök két szürkét, majd a segédtűről lekötöm a két lilát, és folytatom tovább a sort szürkével (ebben a sorban megcserélődnek a szemek, hogy a színek kiadják a fonatmintát)
2. fordított sor
3. sima sor
4. fordított sor
5. sima sor 
6. fordított sor
7. sima sor, amiben középre érve a fonat két szürke szemét segédtűre veszem, lekötök két lilát, majd a segédtűről a két szürkét, és folytatom tovább szürkével (ebben a sorban kerültek vissza a szemek az eredeti helyükre)
8. fordított sor (és ezután kezdjük újra az 1. ponttól a mintát)

Ha megfelelő hosszúságúra (kb. 17-20 cm-re) gyarapodott a kesztyű eleje, kössük le a maradék szemeket, és fejezzük be ezt az oldalt. Ezután ugyanígy kössük meg a kézrész hátulját: felszedjük a maradék 18 szürke szemet, aztán 10 plusz szürke szemet, 10 plusz lila szemet, majd a lila mandzsetta félretett maradék 18 szemét. Aztán ugyanolyan minta szerint haladunk tovább, mint a kesztyű túloldalánál.

Mivel a leírásomat az eltérő fonal és kötőtűvastagságok figyelembe vételével írtam, kissé felületesnek tűnhet, hogy nem pontos adatok (szemek és centiméterek) szerepelnek a leírásban. Fontos figyelembe venni, hogy milyen fonallal és tűvel kezdjük a munkát, és ez alapján szisztematikusan haladni. Főleg kezdőknek sok segítséget nyújthat, ha lejegyzetelik a pontos szemszámokat: hányat szedtek fel, hányat fogyasztottak, és a sorszámokat: hány sort kötöttek és hány soronként fogyasztottak. Ha ugyanis nem emlékszünk a pontos adatokra, a pártyű két fele nem lesz egyforma. Habár ezt a különbséget az összevarráskor egy kicsit korrigálni lehet, azért nem szerencsés a kísérletezgetés. Elveheti az ember kedvét, ha már többedszerre kell visszaszednie a munkadarab felét. 

Összeállítás

Ha mindkét része elkészült, már csak az összeillesztés marad. Lehet, hogy az ortodox kötősök megköveznek érte, de én bizony jobban szeretem varrógéppel összevarrni a darabokat, mint horgolótűvel. Szerintem gyorsabb is, tartósabb is. Visszaszedni sem nehezebb, de feltétlenül úgy kell beállítani a gépet, hogy ritkább öltéseket varrjon, és nem szabad letenni a talpat, mert akkor kinyúlik a varrott kötésrész. Aki nem elég magabiztos varrógépügyben, az inkább horgolja vagy kézzel öltögesse össze a munkadarabot. Természetesen szigorúan a hátulján dolgozunk összeillesztéskor. Tehát először fordítsuk ki a pártyűt, és elsőként a kézrész két oldalát varrjuk össze. Ha ez kész, akkor jöhet a két mandzsetta oldala, és a köztük lévő rész (ahol a külön felszedett szemek voltak). Végül a pártyű egyik mandzsettáján keresztül fordítsuk vissza az egészet a színére. Elsőre talán úgy tűnik, hogy nagyon erőltetni és facsarni kell az anyagot, de semmi vész, a kötött anyag ezt még simán kibírja, nyugodtan lehet tuszkolni egy kicsit. Később már úgy sem lesz ilyesminek kitéve, és ettől a kicsitől még nem fog kinyúlni. 

A párom nem ellenzi a viselését, sőt kifejezetten tetszik neki a pártyű, nem is szólva arról, hogy ilyen nincs másnak :) Igaz, hogy kell némi belefektetett munka és kitartás az elkészítéséhez, de ez nem egy drága ajándék, viszont személyes. 

Kössetek, lányok! :)

Még éppen egy hónap, és eljön az a bizonyos nap, amit a nők (csajszik) nagy része epedve vár, mert a "szerelem ünnepe" és minden piros meg rózsaszín meg tüllös meg plüssös lesz, ellenbe a férfiak.... Hát igen, a nagyja letudja a kötelező szál piros rózsát, a fantáziadúsabbja lehet, hogy például fehér tulipánra szavaz, esetleg egy csokor ibolyára, de az biztosan közös bennük, hogy talán még a foci vb-t sem várják annyira, mint ennek a napnak a végét. Mert giccses, nyálas, üzletiesen felfújt, és minden tele van piros szivecskés plüsskutyuskákkal.  Viszont a nők (csajszik) elvárják tőlük, hogy ha szeretik őket, akkor a konvenciók szerint lelkesedjenek. Nyugodtan lehetne érvelni oda-vissza a Valentin-nap (Bálint-nap) szépsége, haszna, feleslegessége kapcsán, de ettől most eltekintek, mert megteszik ezt sok-sok fórumon. Éppenhogy anti-valentin ellenes véleményt szeretnék írni. Szó se róla, én sem csípem a fentebb már említett giccstengert, sőt meredeken emelkedik tőle a vérnyomásom minden évben. Viszont ha az ember lánya azt látja, hogy ezen a napon nőtársai egytől egyig kényeztetve vannak, akkor persze ő sem szeretne kimaradni, ezért nem vagyok szerelmesnap ellen. Csak egy jó stratégia kell, hogy ne fulladjunk bele a nyáltengerbe. 

A férfiak a nők számára könnyen boldogulnak az ajándékvásárlással, hiszen a virágnak mindenki örül, és ezen túl is lehet olyan apróságot találni erre a napra, ami nem giccses, de lány örül neki: például ásványgyöngyből fűzött nyakláncot, verseskötetet vagy más könyvet, esetleg egy elegánsabb bögrét, netán együtt kiválasztott fehérneműt, csokit, párnát, mittomén. A lányoknak jobban fekszik a februári ajándékválaszték, az fix. Függ a rászánt, rászánható összegtől is, de szerintem nem kell túlreagálni. Viszont a nők nagy gondban lehetnek: vajon hány magára valamit is adó férfi akad, aki tényleg értékeli a szívecskés párnát vagy kulcstartót? Ez mind olyasmi amivel égnek a haverok előtt, úgyhogy nagyon hamar, a szájukat húzva elsuvasztják a szekrény mélyére, sose lássam többé jeligére. Erre persze mi nők sértődünk be, mondván: hát ezt jelentem neked? És máris áll a bál, amire senkinek semmi szüksége. 

Ezért a következő egy hónapban olyan férfiaknak adható ajándékokról fog szólni jópár cikk, amit el bírnak viselni, netán kifejezetten örülnek neki. Ezek nagyrészt házilag elkészíthető dolgok lesznek, éppen ezért nem is drága holmik, csak a kivitelezésre kell időt szánni. Amire több idő kell, azt igyekszem mielőbb megírni, amit az utolsó pillanatokban is meg lehet csinálni, azt inkább a végére hagyom. 

Szóval ezek a cikkek nem fognak olyanoknak szólni, akik:

• anti-valentinosok, és egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a nappal
• akik már előre tudják, hogy  a kedvesük úgyis elviseli a piros szívecskés plüsskutyust
• akiknek a párja pl. matchboxokat gyűjt, és már beszereztek neki egy ritka darabot a kollekcióba
• vagy akiknek egyéb értelmes ötletük van (egyébként ezeket nyugodtan megírhatják nekem, ide az oldalra, várom a kommenteket és az ötleteket, de akár vitázni is lehet, hogy van-e értelme ilyenformán foglalkozni a témával.)

Most következik pár ötlet, amit eddig kigondoltam, de mint mondtam, a kivitelezésük későbbi cikkek témája lesz. De megelőlegezem a cikksorozat fő motívumát: hagyjuk el a piros szívecskék valamelyik részét. Tehát ha ragaszkodunk a piroshoz, vagy annak valamelyik árnyalatához, akkor semmiképp se tapadjanak szívek az ajándékhoz. Ha pedig a szivecskemintát tarjuk meg, akkor úgy kollektíve mellőzzük a pirost, rózsaszínt, bordót, de még a narancsszínt is. Ezzel sokat lehet enyhíteni a giccses hangulaton.

1.  megteszi bármilyen szív alakú étel, például kifejezetten vicces szerintem a szív alakúra sütött házikészítésű pizza, különféle mártogatóshoz való ropogós tészták és persze pogácsák vagy krémes sütik (viszont a krémes süti akkor ne legyen epres, málnás, rózsaszínes, mert máris elvész belőle a humor) vagy szív alakú tepsiben sütött almás pite.
2. a házi készítésű lakomát egyébként is minden alkalommal értékelni szokták a férfiak, akár még közös főzőcskézéssel is. Nem is kell bonyolult menü, elég egy közösen összeütött spagetti, amit utána egy jó film előtt összebújva lehet felfalni.
3. ha már jó filmek: az erre a napra kötelezőnek tekintett romantikus vígjátékok (kosztümös filmek, vagy drámák, ez már a tűrőképességtől függ) szintén külön cikk témái lesznek.
4. nem muszáj a valentinozást estére hagyni. Február 14. idén vasárnapra esik, ezért délelőtt simán be lehet pakolni egy olyan Maci Laci-féle fedeles kosárba, nekiindulni a szomszédos hegynek-erdőnek, és egy jó kis pikniket rendezni a friss levegő. Az üveg bor jól eshet, de a giccsessége határeset ezen a napon  :)
5. szinte beruházásmentes ajándék az ágyba vitt reggeli, és ugyanígy a közös fürdőkádazás után egy finom masszázs. Legfeljebb egy finom illatú olajat vagy egy testápolót kell szerezni hozzá.
6. kis rákészülést igényel a szexi fehérneműben előadott sztriptíz vagy hastánc, de gondolom ezt még jópár cikk fogja taglalni rajtam kívül, úgyhogy csak ötlet szinten említem. 
7. továbbra is az ételeknél maradva: lehet készíteni például lekvárkülönlegességet (narancsost, citromost, stb, stb.) vagy diákcsemegével dugig töltött mézet. Ha egyedi díszítésű dunsztosüvegbe tesszük, akkor a szamár is jóllakik, és a káposzta is megmarad: az ajándék egy része nem elfogyasztható, a pasas jövőre rábökhet az üvegre, hogy csinálhatsz még ilyet, asszony. 
8. kézzel készítendő ajándékok közül elsőként említem a szerelmesek kesztyűjét, azaz a pártyűt. Vigyázat: nem biztos, hogy minden pasas bevállalja, hogy hordani fogja. Az elkészítés a gyakorlott kötőknek vagy varróknak nem nagy dolog, de a gyakorlatlanok igen, ezért a következő cikk, az első ajándékkészítős majd a pártyűről fog szólni. 
9. a rajzolásban tehetségesebbek bármilyen közös képet rajzolhatnak, festhetnek, mozaikozhatnak, a technikák köre szinte végtelen...
10. a kevésbé rajzügyesek az előhívatott fényképnek is gyönyörű, például drótból hajlított keretet készíthetnek. És a közös képet nem is ciki kitenni a falra. 
11. kicsit kommersz, de azért jó ajándék lehet egy válogatás cd is. Akár a kedvenc számaitokkal, akár tánczenével, például tangóval, ha azt szeretnétek közösen gyakorolni. 
12. kölcsönösen lehet készíteni egymásnak kis kártyákat ("kuponokat") amin mindenféle később beváltható ajándék lehet, például ágyba hozott reggeli, masszázs, vacsorafőzőcske, de akár még házimunka átvállalása is, ki minek örülne, ez már egyedi. 
13. már kipróbált és bevált ötlet nálam a saját készítésű fotóalbum ajándékba: az már a bevállalósságtól függ, hogy milyen képeitek lesznek benne  :)
14. az eddig begyűjtött ötletekből az egyik kedvencem volt a festett kavics: nagyobb méretű, gömbölyded folyami kavicsra felfestett idézet, esetleg rajz. Akár iratnehezéknek is lehet később használni. Habár lehet, hogy ez megint olyasmi, aminek én, mint nő, jobban örülnék, mint ahogy egy férfinak tetszene? :)
15. lehet szó például személyesen szedett, préselt és átlátszó kulcstartóba zárt négylevelű lóheréről. 
16. szintén vicces ötlet a kis üvegcsébe vagy dobozba (akár csak egy gyufásskatulyába) töltött M&M, a "szerelem orvossága" felirattal (vicces ötlet Ovidius után, aki olvasta tőle a Szerelem művészetét vagy a Szerelem orvosságait, az bizonyára érti a poént. Aki meg nem olvasta, annak később  beszúrok idézeteket tőle a cikkekbe  :))
17. de aki ragaszkodik a valentin napos üdvözlőkártyához, annak is kitalálok valami érdekeset :)

Szóval nagyon sok lehetőség van, lényeg, hogy vonatkoztassunk el a szokásos valentinos motívumoktól. Akár úgy is lehet gondolkodni, mintha szülinapra készítenénk ajándékot. Lehet, hogy a fenti listát később még bővítem, további ötletek kapcsán, ha találok valami érdekeset. És a továbbiakban várhatóak a tippek kibontására a cikkek. Remélem, mindenki talál olyasmit, amit saját tehetsége szerint könnyedén és kedvvel tud elkészíteni, és így a férfiaknak sem lesz kínos ez a nap. 

Utolsó nap (2010. január 10. vasárnap) mentünk ki Kozármislenybe a második alkalommal ott megrendezett esküvőkiállításra. Ezzel kapcsolatban jön pár tapasztalat, megjegyzés. A célom legkevésbé sem a reklámozás, csak úgy írogatok. 

Kezdve az odajutáson. Kozármisleny pár km-re van Pécstől, keleti irányba, a legegyszerűbb odajutni Pécs felől az 57-es úton. Akinek így könnyebb: a Szellemváros melletti úton továbbhaladva. Mi persze Siklós felől mentünk, a térkép szerint a legrövidebb út Vokányon, Újpetrén át vezetett. Nagyon szép útszakasz, táj egyébként, csak ajánlani tudom a bejárását. Kozármislenyben a sportcsarnokhoz kellett volna eljutnunk, ami kicsit el van dugva. Hosszában végigautóztunk a városkán, és a túlsó végén leparkoltunk google mapet nézegetni, hogy hová is megyünk. Lényeg: vissza kell fordulni. Ekkor már, Pécs felől közelítve tulajdonképpen, kb 200 méterenként ki volt plakátolva, hogy merre kell menni  :)  bosszankodtunk is, miért nem gondoltak a másik irányból érkezőkre. Viszont ezek a táblák nagyszerűen mutogatták az irányt a mellékutcában eldugott sportcsarnok felé, ebben hiba nem volt. Ott helyben pedig a parkolóhely keresésben is volt segítségünk, a kiállítás honlapja szerint a polgárőrök felügyelték a parkolót. 

Befelé menet pozitívum volt, hogy az épület nem valami lepusztult (amiből ugye tudunk jónéhányat a környéken azért). De miért is lenne, három éve építették. Az előtérben a pénztárnál leszurkoltuk a fejenként 800 forintot, ami azért nem egy vészes összeg, összehasonlítva pl. az expos árakkal. Na igaz, annyira azért nem nagy rendezvény. Cserébe kaptunk egy marékra való szóróanyagot, egy-egy tombolát, és rögtön a bejárat után szép piros karkötőket. Ami jó ötlet, tekintve, hogy ruhatár nem lévén, már fordultunk is vissza a kocsihoz a kabátokkal. 

A következő körben, belépés után már látszott is, hogy rengeteg kiállító jött el, már a terem előtti folyosó tele volt. Gyakorlatilag mindenki leszólított minket: hol nevezzünk be egy nyereménysorsolásra, csináljunk honlapot az esküvőhöz, vagy minimum egy szórólap erejéig mindenki megállított. A folyosón lehetett harapni is pár falatot: volt büfé, rétesárus, kávés-italos pult, és két pult is édességekkel, főleg rengeteg marcipánnal, itt még ingyenes kóstolót is kaptunk. Ja, és a kávéban sem volt semmi hiba  :)  Azért érdemes meggondolni, hogy a kávét nem célszerű bevinni a kiállítótérbe: jaj annak, de főleg a pénztárcájának, aki leönt vele egy ruhát vagy fényképalbumot, vagy hasonlót. Nem érdemes kockáztatni. 

A fő kiállítótér a csarnok belsejében, a tulajdonképpeni sportpályán volt. Nagyon igényesen volt megcsinálva, a padlót végig bordó szőnyeg borította, a standok az ilyen alkalmakkor szokásos műanyag válaszfalas fehér helyiségecskék. Ezekből jó sok utca volt kialakítva, a terem egyik végében pedig színpadot is építettek, itt voltak a divatbemutatók, a nyereménysorsolás, és gondolom még jópár dolog, amiről lemaradtunk. 

A kiállítóknak kb. a fele lehetett a különféle ruhaszalonoktól. A nagy része persze menyasszonyi ruhás, de voltak többen is, akik kifejezetten a vőlegényre specializálódtak, de erről később. A létszámban második helyezett lehettek saccra a fotósok. Voltak még jópáran rendezvényszervező cégek, éttermek és szállók, sőt kastélyszállók is, táncklubok és zenekarok, láttunk továbbá még egy cukrászdát, egyetlenegy sminkest, és néhány dekorációs kellékeket forgalmazó céget. A felsorolás persze lehet, hogy nem pontos, elképzelhető, hogy pár dolgon átcsúszott a tekintet. Viszont amit nagyon hiányoltunk, azok az ékszerészek voltak: jegygyűrűből, kísérőgyűrűből a kínálat egyenlő volt a nullával. Pedig biztos jópáran voltak olyanok a látogatók közt, akik még nem jegyesek, vagy akik még nem választottak karikagyűrűt. Gondolom, biztonsági problémák miatt nem jöttek, ilyen apró és drága áru könnyen elvészhet. 

Kezdjük akkor a vőlegény ruhájával, mert nézelődés közben az egyik eladónő leszólított minket, és be kell vallanom, ez egy roppant hasznos találkozás volt. Addig-addig beszélt, amíg ledumálta a páromról a pulcsit, és ráadott egy zakót. Nem mai csirke eladóról van szó, a tapasztalat miatt pedig elsőre eltalálta a megfelelő méretet. Azt is bemutatta, hogy a megfelelően álló zakónak melyik része meddig kell, hogy érjen, hogyan kell tudni mozogni benne, milyen anyagból a legjobb, ha választunk, és így tovább. Tehát gyakorlati, praktikus tudnivalókkal, nem pedig ránkerőszakolós technikával próbált becsalogatni minket. A kis választékhoz képest meglepően sokféle volt a szín és minta, amit mutatott. Mi elsősorban olyan darabok iránt érdeklődtünk, ami elegáns, de még a lagzi után is hordható más alkalmakra, tehát frakkot köszöntük nem igényeltünk, de a hölgy szerint amúgy is jellemzőbb az a gondolkodás, hogy a vőlegény ruhája a későbbiekben még hasznosítható legyen. Egyébként ez az igényünk szerintem nem ment az elegáns, igényes megjelenés rovására. 

Most lássuk a menyasszonyi ruhákat, ezekből jóval nagyobb is volt a kínálat. A legnevesebb szalonok természetesen leszurkolták a megjelenési díjat, hiszen a január kifejezetten szezonja a ruhaválasztásnak. (Tekintve, hogy az esküvő főszezonja a nyár, nem véletlen, hogy január-februárban szokás tartani az esküvőkiállításokat.) Szóval a menyasszonyi ruhákból szó szerint mindent lehetett kapni, amit csak kívánt az ember: egyszerűt-csicsásat, olcsót-drágát, feketét-fehéret-tarkát (meg ne fogdd a tehén farkát  :)). A legtöbb helyen a ruhák kisebb részét babákon mutatták be, a többi pedig vállfákon lógott, hely híján. Általában a kiállított darabokon kívül még képeskönyvet is kaptunk a további lehetőségekről (amiből volt dögivel). Az eladók pedig a kiválasztott képek alapján segítettek, hogy ha az adott modell  nincs ott helyben, akkor melyik lenne a leghasonlóbb hozzá. Az Elizabeth Nardo standjánál próbáltam két darabot, sajnos ezekről elfelejtettünk képet készíteni, mert a masina a kocsiban maradt, és akkor még nem esett le, hogy a mobillal is lehetne fotózni. Viszont magát a modellt meg tudom mutatni a gugliban keresett képeken:

A másik hely, ahol próbáltam, a Shalia Szalon standja volt. Először ott is megnézhettem a választékot egy albumban, majd ez alapján kaptam a ruhákat. Egyszerre négyen-öten is voltunk ott próbálni, de még így is jutott mindenkire egy-egy segítőkész eladó. Már csak azért is, mert egy ilyen ruhát nemigen lehet egyedül felvenni, meg hát vigyázni is kell rájuk. Öltözni a stand mögötti raktárfolyosón lehetett, ahol ugyan elég szűk volt a hely, de ez nem ment a jókedv rovására :)

Szinte minden ruhásszalon kisebb-nagyobb akciókkal jött. Ha  a helyszínen lefoglaltuk volna a ruhát, jelentős kedvezményeket zsebelhettünk volna be. A Shaliaban pl. a kinézett ruhákat 89.000-ért bérelhetném, plusz ajándék a menyecskeruha bérlése. Ami azért valljuk be, úgy általában a szalonok áraihoz képest eléggé jó ajánlat. De azért még messze nincs eldöntve a dolog. 

Kb. három órát töltöttünk el a kiállításon, végül azért indultunk haza, mert már nagyon megéheztünk. Jókora adag szórólapot és különféle füzetkéket gyűjtöttem be, több napra való olvasnivaló :) Ja, és tényleg mindenki nagyon kedves volt és közvetlen. Pesten egy nyomorgós kiállításon, ahol sokkal több az érdeklődő, biztos jóval stresszesebbek az eladók, nem is szólva arról, hogy az más kultúrkörnyezet (mármint a főváros) és a vidékhez képest nem sok a pozitívuma. De erről majd máskor. 

Ha jól tudom, ez volt az idei első kiállítás, de lesz még jónéhány. Például január 23-24-én Pécsen a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Január 15-17-én a Kongresszusi Központban és január 30-31-én a Sportarénában. Na persze, célszerű a helyi rendezvényekre menni, az esküvő körüli logisztikai gubancok nem engedik meg, hogy többszáz km-ről kelljen intézni az esemény bármely pontját. 

Jó szórakozást! 

Ha valaki igazán jól akar lakni reggelire, akkor a rántotta mellé általában eszik egy szelet kenyeret, egy zsömlét vagy kiflit. Ezen fog alapulni a következő házirecept, vagyis hogy hogyan tehetjük érdekesebbé ezt az említett kenyérszeletet és magát a rántottát is  :) Nagy előnye a receptnek, hogy akár a háromnapos száraz kenyér is újrahasznosítható általa.

Hozzávalók: hát az változó. Egyrészt aszerint, hogy hányan falnának belőle, másrészt aszerint, hogy mi van a hűtőben. Ahhoz, hogy kivitelezhető legyen, azonban mindenképp szükséges a kenyér és a tojás. A képen három személyre főzőcskéztem a rántottát, és volt benne még kockára vágott szalonna, paprika, gomba, néhány szelet felvágott. Ez utóbbit a kedvesem apírotta, és fontosnak tartotta, hogy tortaszelet alakjuk legyen, ha már az étek a nagy nyilvánosság előtt is megjelenik  :)

A hozzávalók mennyiségét úgy a legegyszerűbb kiszámítani, ha végiggondoljuk, hogy amúgy  mit ennénk meg egy reggelire. Például egy szelet kenyér, egy tojás, két szelet szalonna, egy paprika. És a végén mindent serpenyőbe hajigálunk, darabolva persze. 

De rengeteg minden mást is lehet belepakolni, például hagymakarikákat, kolbászkát, virslit, sőt akár paradicsomot is, bár ott folyósabb lesz a végeredmény. Gyakorlatilag bármit, amit a hűtőben találunk, és nem édes jellegű. 

Elkészítéskor első körben a szokásosnál bővebb olajon megpirítjuk a hagymát és a szalonnát, majd ráhajigáljuk az összekockázott kenyeret. A kenyérdarabkák felszívják az olaj egy részét, ezért vigyázni kell, nehogy odaégjenek a serpenyő alján, mert akkor égett pirítós lesz a rántotta alapja. Én közepes lángon szoktam pirítani, de úgy, hogy aláteszek egy elosztót. Így valamivel lassabban készül el, de legalább akkor sem kap le az alja, ha nem állok őrt mellette folyamatosan. Ha ízlés szerint megfelelő pirosra alakultak a kockák, akkor jöhet a többi hozzávaló, legvégül a tojások. Az is ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti megsütve a tojást, mert ismerek olyat is, aki félig nyersen kedveli, de hát ez már nagyon is szubjektív. Sőt, ez az egész rántotta nagyon szubjektív, de ezt szeretjük benne, hogy bármiből készülhet, ami kéznél van  :)

Jó étvágyat hozzá!

Italajánlat reggelire: egy bögre kávé  :)

Kövi Pál: Erdélyi lakoma

(Kriterion könyvkiadó, Bukarest 1980)

"Az erdélyi ember nem egy ínyenc: nem szórakozásból eszik. Mindig is nagyon célszerűen táplálkozott. Míves napokon egyszerűen él; hajdan a földműves, amikor nyáron hajnalban kelt, három órakor, egy darab kenyérrel és egy kosárka szőlővel indult a mezőre; különösen ha messzire ment; de abban a barna kenyérben és az arany szőlőben, annak langjában és cukrában benne volt mindaz, ami izmainak, szívének aznapra kellett. Amikor nála lakoma van, akkor - lakoma van; de olyankor sem a sokféle pószpász kell! - néhány olyan karakteres étel, amellyel nem lehet betelni, és amelyből - éppen ezért - akármennyit eszik belőlük, azok - titkos tudománnyal - egyensúlyban tartsák egymást. Mennyi csöröge, mennyi pánkó elfogy púposnapkor a borjúpaprikás után - de akármennyi, az ember mégsem zabál, nem divatlankodik." (Szőcs István: Ami a földdel és az éggel összeköt c. írása a könyben)

 Szeretem az ilyen régi, szép, zamatos nyelvű írásokat. Mennyivel élvezetesebb egy ilyen könyvből főzni, kutakodni benne, mint bármelyik modern receptgyűjteményben, bármilyen profi és ínycsiklandó képekkel van is az telezsúfolva. Ennek a könyvnek már most íze van, még mielőtt bármit elővettünk volna. Számos ehhez hasonló írás, hosszabb cikkek (rövidebb novellák?) vannak benne a receptek mellett. És a végén még egy különlegesség: szómagyarázó. Enélkül ki tudná ma már, mi az a míves nap, a pószpász, a púposnap? Ezekről később, egy külön fejezeztben még lesz szó. Igaz, Erdély elég messze fekszik tőlünk (Baranyától), de azért nyugodtan színesíthetjük a szókincsünket ilyen különlegességekkel, amik a gyomrunk mellett a szívet is melengetik. 

A könyv tartalomjegyzéke:

• Kövi Pál: Az olvasóhoz

Tűzhelytől tűzhelyig

• Szőcs István: Ami a földdel és az éggel összeköt
• Mircea Zaciu: Mintha anyám főztje volna
• Éltető József: Éléskamra a templomerődben
• Kövi Pál - Szőcs István: Az ángádzsábur nyomában
• Szőcs István: "... hogy az állatok rútul ne rongáltassanak..."

Erdélyi ínyesmester

• 306 ételrecept
• (előételek, levesek, másodfogások, főételek, körítések, lisztes ételek, édességek)

Az étel tisztessége

• Bajor Andor: Terített asztal
• Romulus Guga: Az örök hírvivő
• Kövi Pál: Az otthon fészekmelege
• Kövi Pál: Anyám kovásza
• Kövi Pál: A mákos rétes 
• Bálint Tibor: A húslevesről
• Bálint Tibor: Óda Allium Cepához
• Bálint Tibor: Egynémely fűszerszámunkról
• Bálint Tibor: A Fejér Lótól a Zokogó Majomig
• Szőcs István: A lakodalmi étkezés költészete
• Csávossy György: Borissza kalauz

Függelék

• A legkedveltebb hontermő fűszerek
• Egzotikus fűszerek
• Az erdélyi magyar konyha különleges szavairól

Az erdélyi magyar konyha különleges szavairól - néhány kiválasztott bejegyzés által

• pánkó: fánk
• púpos nap: húshagyókedd
• gomolyog: émelyeg, háborog - a belső része. Hurka gomolygás: gyomor émelygés. A hagyma jó étel hurkagomolygástól.
• fokhagymáson: büszkén viseli magát, fokhagymáson lépik. Fokhagymát ett: büszkélkedik.
• fövelkedik: főni kezd, hévtől buzogni kezd, fővül. 
• döblec: sütőtök
• pestfenék: hely, ahol szerelmesek, ivók, kártyások szoktak találkozni. Minden hitvány ember nálad tartja a pestfeneket: nálad találja magát. (Vagyis a kemence vagy a sütő mögötti hely)
• nyüszüpogácsa: lakodalmi pogácsa
• szegeje: zugoly, kiskamra
• lélekdobáló: kenyér
• lélekhajgáló: galuska
• szájbosszantó: pálinka
• langalló: palacsinta - kenyértésztából, mintha mondaná: langon sült sütemény. Vagyis lángos. 
• kőttség: általában minden, amivel a puliszkát vagy kenyeret enni szokták. Mai szóval: mellévaló. A székely ház éléskamráját régen kőccségkamrának hívták. 

Küküllőmenti almaleves
 

Hozzávalók:

• 1 kg alma
• cukor (mennyiség függ az alma édességétől)
• 1 kávéskanál törött fahéj
• két citromszelet, és (citromlé ízlés szerint)
• petrezselyemzöld
• 1 dl fehérbor
• 2 tojássárga
• 1 dl tejföl
• pici citromsó
• só (ízlés szerint) 

A meghámozott almát, torzsáját kivéve, kockákra vágjuk, összedörzsöljük citromsóval, s vízbe tesszük, hogy fehér maradjon. Két és fél liter vízbe betesszük a sót, fahéjat, citromszeleteket, és felfőzzük. Utána beletesszük az almát. Miután az alma megfőtt, félrehúzzuk, és belekavarjuk az eresztéket (tojássárgát eldörzsölve tejföllel). Utoljára tesszük bele a petrezselyem megvágott zöldjét. Citromlével, borral és cukorral ízesítjük. 

Ez lett volna tehát az eredeti recept, amin én néhány apróbb változtatást tettem. Citromsó helyett simán csak citromleves vízbe dobálgatom az almadarabokat, valamint cukor helyett édesítőszert használok. Az arányokat is eltoltam kicsit: kb. 2 liter vízbe simán belepakolok másfél kiló almát. Szeretem, ha a gyümölcslevesek jó sűrűek, hiszen a gyümölccsel lakatnak jól, nem a lélottyal, ez nem olyasmi, mint a húsleves, ahol maga a lé is teljesértékű ételnek tekinthető. A fentieket figyelembe véve ez a leves egy nagyon jó fogyókúrás, diétás étel, és még jól is lakat. Egy szelet ropogós pirítóssal tökéletes ebéd vagy vacsora lehet.  A másfél kiló alma kb. 300-400 kcal lehet, de ez fajtafüggő is, 1 dl tejföl kb. 200 kcal, és ha valaki nagyon elvetemülten fogyzani akar, akkor nem teszi bele a bort. Bővében számítva maximum 800 kcal lehet a teljes főzőcske, és ebből legalább nyolc nagy adag levest lehet kimérni. A pirítós már grátisz, jutalmul talán még meg is vajazhatjuk  :)  Ja, és maximum fél óra alatt elkészül az egész. További előnye, hogy nem kell friss almát feláldozni érte, így télidőn nagyon tökéletes hozzá a spájzban maradt megráncosodott alma is, amit már nem szívesen harapnánk, mert nem ropogós. Így legalább kidobni sem kell a megmaradt gyümölcsöt. 

Jó étvágyat hozzá!