Brannagh praktikái

Ha ez az első "saját" karácsony, akkor azért, ha a sokadik, akkor azért lehet hasznos egy jókora díszes és strapabíró doboz készítése  a díszek számára. Nemsokára eljön a fa lebontásának ideje, és fontos, hogy biztonságban tudjuk a törékeny díszeket, vagy azokat, amiket a gyerekőcék készítettek az  óvodában/iskolában. Ezek is sérülékenyek lehetnek, sokszor csak papírból készülnek.

Saját tapasztalatból kiindulva, a legtöbben cipősdobozokban tárolják a díszeket. Ez lenne ennek az ötletnek is az alapja, csak sokkal elegánsabban kivitelezve. A decoupage nemcsak díszít, hanem masszívabbá teszi és óvja is a dobozt, mivel gyakorlatilag egy műanyag felületet hozunk létre. Bizonyos szinten még vízálló is.

Hozzávalók:

• cipősdoboz
• fehér papír
• olló, ragasztó, ecset
• decoupage ragasztó
• mintás szalvéta vagy vékony csomagolóanyag

Első lépésben kerítenünk kell egy megfelelően nagy méretű cipősdobozt. Vagy csizmást, az még nagyobb  :)  Ha nincs kéznél ilyesmi, meg lehet próbálni kuncsorogni is a bolti eladóktól. Valószínűleg több szerencsével járhatunk a kisebb boltokban, mint az áruházakban. 
 

Ezek a dobozok rendszerint színesek, mintásak, hajtogatva vannak. Ez két problémát jelent: először is meg kell oldani, hogy az illesztéseknél a kartondarabok ne távolodjanak el egymástól. Ez nagyszerűen megoldható tűzőgéppel. Másodszor pedig a doboz eredeti mintáját el kell tüntetni, mert nem valami szép, ha pl a koszorúmintás szalvétán átüt a Nike felirat.  Én ezt úgy oldom meg, hogy egy rétegben fehér papírral betapétázom a doboz minden szegletét, kívül-belül. Általában A/4-es lapokat használok, de lehet használni a vastagabb csomagolópapírok fehér oldalát is. Értelemszerűen folyékony ragasztót kell használni.

Minél nagyobb a doboz, annál célszerűbb elválasztó falak beépítése, hogy fakkokat alakítsunk ki. Elkerülhetők a koccanásos balesetek pl. 

Ezután következhet a minta felvitele. A legtöbben ismerik a decoupage eljárást: először egy kezelhető méretű területen felvisszük a ragasztót ecsettel, óvatosan rásimítjuk a szalvétát. Figyelem: a többrétegű szalvétáknak csak a legfelső, mintás rétegét használjuk! A többi réteget lehet hasznosítani pl az ecset rányomkodásához, vagy foltok letörléséhez. Ha gyűrődés és buborékmentesen simul a szalvéta, következhet a tetejére még egy réteg ecsettel felvitt ragasztó. Simítsuk el egyenletesen, ügyeljünk rá, hogy a papír ne legyen hullámos, ne maradjon alatta buborék.  Ezután nincs más dolgunk, mint kivárni az előírt száradási időt. Mindenképp figyelni kell arra, hogy a még ragacsos felület ne érjen hozzá semmihez, mert az tönkreteheti a munkánkat. Ha pl. megfordítjuk a dobozt, nehogy beleragadjon a terítő, vagy újságpapír, miegymás. Inkább több lépésben dolgozzunk. 

Jó szórakozást hozzá!

Nagy fagyok vannak a napokban, egy hete esik már a hó. A hőmérséklet nappal -5, éjjel -10 körül van. Ez az időjárás lekergeti az erdei madarakat a hegyről a könnyebb falatokat ígérő etetőkhöz a faluba. Először a tengelicek jöttek hétfőn, majd szerda táján láttam az első zöldikét, de ő még nagyon gyáva volt egyedül. Tegnap jött az első fenyőpinty, mára pedig tömegesen tömik magukat az etetőn, és még egy erdei pinty is közéjük keveredett.

Erdei pinty képek: 

Fenyőpinty képek:

Képek a zöldikéről:

Anyu az osztályába járó 9 fiúnak és 9 lánynak karácsonyi ajándéknak székpárnákat varrt. A dolog persze, szokás szerint  :))  ott kezdődik, hogy menjünk el egy turkálóba. Mert ott olcsón hozzá lehet jutni nagyméretű, vastagabb típusú, színes-mintás-miegymás anyagokhoz, jelesül: lepedőkhöz, takaróhuzatokhoz. A három-négy különböző mintájú anyag, kilóra véve, kb. egy ezresbe került. 

Az első fázis természetesen a mosás, ha turkálós anyagokkal dolgozunk. Igaz, hogy mielőtt az üzletbe kerül, kötelező kimosnia a cégnek, de ott ki tudja hányan, milyen nyavajával tapogatták össze, sőt jópár helyen szét is dobálják, megtapossák végül. Szóval a mosás mindenképp jól jön. 

A varrás előtti előkészítő lépés a szabás. Először is tudni kell a méretet. Ha sztenderd 30x30 cm-est készítünk, az az iskolai székekre rendszerint passzol, na persze figyelembe kell venni a jövendő tulajdonos fenékméreteit is  :))  A párna vastagítására kétféle egyszerű módszer van, az egyik a szivacsbélés, a másik a többrétegűre varrás. Mivel maradék anyagokkal dolgozunk, célszerűbb és olcsóbb, ha több rétegbe hajtjuk az anyagot, ami ezáltal fogja elnyerni a megfelelő vastagságot. Hogy spóroljunk a szépféle mintás anyagokkal, a párnák belsejébe az itthoni rongyosszekrényből is válogattunk maradék anyagokat, amivel a vastagságot növeltük. 

A megfelelő szabás után az összevarrás jön. A gyakorlottaknak talán enélkül sem gond, de szerintem mindenképp ajánlott a textilt összegombostűzni, hogy az elcsúszást megakadályozzuk. Kisebb strapa, mint ha vissza kéne bontani a varrást. Anyu először lesteppelte az anyagot: az egyik irányban kb. a harmadainál párhuzamos varráscsíkokkal. Ez megfogja az anyagot a további varráshoz, másrészt később sem fog meggyűrődni a bélésnek használt rétegelés. Ezután a mintás huzatok maradékaiból kb. 10 cm széles csíkokkat használva beszegte a párnát, hogy a szélei ne rojtosodjanak. A két pár szalag az egyik oldalon a szegélyek végébe került. Ezek egy cm széles textilszalagok, a rövidáruboltokban kb. 25-30 ft/m áron lehet kapni. A kész párnákon a szalagocskák végét célszerű egy kicsit megpörkölni, hogy ne gombolyodjon le a száluk. 

Sok sikert és jó szórakozást hozzá!

Idén tavasszal jelentkeztem az MME Madárbarát kert programjához, és ma kaptam meg a táblát és a megtisztelő címet a kerthez. A jelentkezési lap kitöltésével bárki csatlakozhat a programhoz, az alprogramok közt van Madárbarát panel, iskola, óvoda, munkahely is, szóval nincs kertes házakhoz kötve a lehetőség. Egy egy éves megfigyelési időszak a teljesítés alapfeltétele, és ez idő alatt megfelelően gondoskodni kell a madarak etetéséről, itatásáról, odúk telelpítéséről, megfelelő növényzet ültetéséről és karbantartásáról a kertben. Végül egy rövid ellenőrzés után meg is kaptam a táblát, és még néhány hasznos kiadványt az egyesület tevékenyéségről. 

Megérdemeltük :)

 Majdnem hüppögni kezdtem, mikor megtaláltam ezt a felvételt Halász Judittól. Nekem még mindig megvan bakeliten a gyerekkori gyűjteményes lemez, rengeteg számával, nagyon szerettem. 

Egy kis nosztalgia :)

És a dalszöveg:

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához, hogy meglesse mit csinál,
de Malackánál éppen akkor senkit sem talált.
Így hát elindult hazafelé, miközben sûrûn hullt a hó,
arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló,
hogy kimelegedjék ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
hull a hó és hózik, Micimackó fázik!

Ismert erdei körökben az az általános nézet, 
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet,
és ez nemcsak afféle szerény vélemény,
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény!
Ezért mikor hideg van, és sûrûn hull a hehér hó,
kell hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló,
és amikor télidõben Micimackó megéhezik,
megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig.

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó …

Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is, és most már kívülrõl tudom,
ha hideg van, és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom:

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
hull a hó és hózik, Micimackó fázik!
 

Leesett az idei majdnem első hó, mert úgy egy hónapja volt már valami szállingó, de az nem maradt még meg. Most viszont fagyott talajra hullik ez a porhószerűség, azonnal meg is tapadt. A hideg és a hó lecsalogatta a tengeliceket az erdőből az etetőkhöz, azonnal rohamozták is a rengeteg szotyit. Látszik is, hogy ki kit kerget el: a cinkék azonnal kiszorultak, mert olyan kis gyávák, hogy nem mernek közelebb landolni, és pár másodpercnél tovább maradni.  A tengik közt van aki irigyebb, és van, aki osztozkodóbb típus, de ha úgy hozza kedvük, egymást is verik. A verebekkel viszont már nem olyan szívesen kezdenek ki. 

Ma felhívtak a Madártani Egyesülettől, holnap érkeznek megnézni a kertet, és nagyon remélem, hogy utána megkapom a Madárbarát Kertet jelző táblát.  :) Holnap valószínűleg erről fogok írni egy részletesebb cikket. Előreláthatólag sikerem lesz  :)

Ő itt pedig Szürke Gombóc, vagy egyszerűen csak Gombi, a házikedvencmacska. Ez már a második tele, tavaly karácsonykor érkezett hozzánk, akkor volt úgy három hónapos. Azóta már megnőtt, és szerencsére a jóltartottságért hálából a madarakat sem zaklatja soha.

Próbáld ki teljes képernyőn is, mert igazán szép élesre sikerültek :))

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
  s akarsz, akarsz-e játszani halált?
 

Ő az egyik balkáni gerle, aki hozzám jár. Azt hiszem, ő a szingli, mert amíg a környéken voltam, sehol nem láttam még egyet. Márpedig a pár az párban jár, mindig, ők hűséges gerlicepár.  :)  Próbáljátok ki fullscreenben is!

Cinkék és verebek az etetőmön

Szóval itt egy pár perces felvétel a kerti madárkákról. Első próbálkozás, szóval még messze nem tökéletes. Fényképezővel készült, állvány nélkül, ezért egy picikét imbolyog a kép, de az élessége egészen jó, szépen látszanak rajta a madarak. Vannak itt széncinkék, kékfejű cinkék és mezei verebek. Mindhárom etetőmet használják. Az itatós tálat átmenetileg főtt rizzsel töltöttem meg, mert volt maradék a hűtőben, viszont az esős idő miatt vízre most nem volt szükségük a madaraknak. Habár azt sajnos nem sikerült elkapni, mikor a gerlék tömik magukba a rizsát :D a cinkék nem szokták egyáltalán, néha még a verebek megkóstolják. Egészségükre  :))

Sajna hang még nincs hozzá. Amit először hozzátettünk, azt sajnon a youtube nem engedélyezte copyright miatt. Majd kitalálok valami klasszikust például. De egyelőre hang nélkül kerül fel az oldalra. 

És néhány rövidebb videó is, ezek vágatlanok még, de valamikor később majd készül belőlük igazán rendes filmecske is. 

Arany László: A vadgalamb és a szarka

Tudod-e miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva?
Elmondom én.
A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja ölyű hozzá nem ér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat helyére illesztett, mindig mondogatta a maga módján:
– Csak így, csak úgy! Csak így, csak úgy!
A vadgalamb erre mindig azt felelte:
– Túdom, túdom, túdom!
A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.
– Ha tudod, csináld! – s otthagyta a fészket fele munkájában.
A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni.

Gyulai Pál: A szarka és a gilice

                                                                Egyszer a szarkához 
                                                               Gilice betoppan: 
                                                               "Taníts, hogy kell fészket rakni, 
                                                               Te tudod legjobban." 

                                                              "Szívesen, húgocskám!" 
                                                              Dolgozik már rajta. 
                                                              "Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!" 
                                                              Mindegyre azt hajtja. 

                                                               Szótlanul ott ülni 
                                                               Gilice is restell. 
                                                               Búgó hangján: "Túdom, túdom," 
                                                               Beszélgetni kezd el. 

                                                              "Hát csináld, ha tudod!" 
                                                              Szarka mond haraggal, 
                                                              Félbe-szerbe hagyja dolgát, 
                                                              S elröpül azonnal.

A fenti mesét Arany János, Arany László és Benedek Elek feljegyzéséből ismerjük. Arany László változata iskoláskönyvek és gyermekmeséskönyvek közvetítésével országosan elterjedt. A mese különben Európa-szerte ismert, lényege mindenhol a két madárfaj hangjának vicces, könnyen megjegyezhető bemutatása.

A szarka fészke

Szarkát mostanság nem sikerült fotózni, pedig pl. a fővárosban rengeteg van belőle, költenek is az útmenti fákon, csak épp sosem volt nálam az alkalmas időpontban a fényképezőmasinéria. Épp ezért a következő két szarkás képet a google kereste ki nekem, nem saját fotók.

A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal vagy trágyával van kitapasztva. Vékony gabonaszár, fű vagy szőr béleli, ez utóbbit a szarka időnként élő állatból tépi ki. A két szülő már márciusban a kora reggeli órákban építeni kezdi nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás. Tetejére gallyakból tetőt készítenek a ragadozók támadása elleni védelemnek. A fészket magasan a fák koronájában helyezik el, vagy csupán néhány méter magasságban bokrokban, de mindig ujjnyi vastag, sokszor tüskés ágak sűrű szövevényében. Fészkük nagyon tartós, évekig is használják sokszor, és télen, mikor nincs lomb a fákon, már messziről is jól láthatóak.

A szarka hangja kemény, csattogó és kereplő "csak-ak-ak", néha csikorgó és fütyülő hangot is hallat. Egyébként nagyon fejlett a hangutánzó képessége, a beó és a papagájok után őt is sokan tartják otthon és tanítják "beszédre".  

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szarka_1.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szarka_2.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szarka_3.mp3

Balkáni gerle

 A 20. században terjedt el Európában, mára igen gyakori madár lett. Épp ezért kicsit nosztalgikus hangulatú a Pallas (amit a 19-20. sz. fordulóján adtak ki) ide vonatkozó bejegyzése: "gerlice, görlice, a szláv gorlicából (Turtur Selby), a galambcsaládba tartozó madárnem, melynek ismertető jelei: a kis fej, nyulánk csőr, hosszu és hegyes szárny, hosszu és lekerekített fark, és többnyire rozsdaszinü tollazat. 24 faja ismeretes, melyek a paleartikus, etiopiai és keleti regióban élnek. Hazánkban él: a bugó G." A balkáni gerlét egyáltalán nem is említette a könyv. 

Tolla színe halvány szürkésbarna, drappos, feje, nyaka és melle rózsaszínes. Szárnya hegye sötét színű, szeme fekete, és a nyakán hátul csinos fekete sáv látható. Amikor sétálgatnak, engem mindig szürke frakkos, csokornyakkendő idős urakra emlékeztetnek, akik hátratett kézzel ballagnak, valamikor a 19. században, mondjuk  :)

Ami a mesét illeti, érdekes számunkra a gerle fészke: ez egy gallyakból, növényszárakból, gyökérdarabkákból álló laza tákolmány. A tojó építi és a hím hordja hozzá a fészekanyagot. Általában fára, magas sövényre, néha épületkiszögellésre építkeznek. 

A párban élő galambfajok szokásos neve a magyar nyelvterületen a gerle (gerlepár, gerlicepár). A vadgerlét (Streptopelia turtur) és a balkáni gerlét (Streptopelia decaocto) vadgalambnak is nevezik. Ez a kisebb zavar a nevek körül durva vitává fajult Hermann Ottó ornitológus és Gyulai Pál költő közt egy vers kapcsán, hogy akkor most élnek-e vadgalambok a Bükkben, avagy sem (Lambrecht Kálmán: Herman Ottó és a vadgalambpör): "Herman, a szigorú ornitológus, ugyanis a maga igazával eltért az ornithológiában bizonyára kevésbé jártas poéták igazától; mert a 'vadgalamb' alatt, nagyon helyesen, csakis a Columba oenast értette, míg a poéták az ornithológiában örvösgalambnak, népiesen székácsgalambnak nevezett Columba palumbust hallották s ennek búgását bizonyították."

A magyar galamb szó az azonos jelentésű latin columba szó északolasz dialektális golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel.[1] A latin szó él családnévként Kolumbusz nevében (latin Christophorus Columbus, azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében, de ez a jelentése például a tévésorozatból ismert Columbo felügyelő nevének is.

Használt megnevezés még a gerlére a gilice szó, amit nyilván mindenki ismer a "gólya, gólya, gilice" mondókából. Mint a Pallas is írta, a név eredete a szláv gorlica szó, magyar megfelelője a gerle, gerlice, ennek becézett alakja a gilice, vagy népiesebb, kedveskedő formában az iglice. Mondókákban, dalokban gyakorta fordul elő ez a szó. 

A galambalakúak monogám módon élnek, hagyományosan "hű szerelmespárként" tartják számon őket. Ennek főleg az lehet az eredete, hogy különösen békés természetűek, könnyen viselik az ember jelenlétét, és így gyakran láthatjuk udvarlási szokásukhoz tartozó "csókolózást" is, azaz amikor etetik egymást, csőrből csőrbe. 

Három gerle jár a kertembe, egy pár, és egy szingli, talán azért pártalan, mert még fiatal, idei fészekaljból való. Ahogy jönnek a hidegebb idők, a párt sokszor látom összebújva üldögélni a diófán. Először felborzolják a tollaikat, aztán a lehető legközelebb bújnak egymáshoz, hogy melegísék egymást, akárcsak az emberek ilyen helyzetben. Sajnos ezt a jelenetet még nem sikerült megörökítenem, de dolgozom az ügyön. 

A kertben leginkább a földön táplálkozik, bár nekem rendszeresen járnak a tálcás etetőmre is, elég stabil ahhoz, hogy hármójukat is elbírja. A magokat eszik róla, de szinte válogatás nélkül, és főleg hámozás nélkül: csak nyelik, nyelik a szotyit, héjastul.  :) Inni is szeretnek a tálcáról, úgy szippantják fel a vizet, mintha beépített szívószáluk lenne, nem emelik fel közben a fejüket, mint más madarak. 

Hangjuk monoton, ismétlődő "ku-kúú-kuh", ha izgatottak, "hurr-hurr" hangot adnak ki. Az Európa madaraiban vihogó kacagásként írják le a hangját.  :)

 brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/balkani_gerle_1.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/balkani_gerle_2.mp3