Kezdjük mondjuk azzal, mi is az a "csillagos égbolt"? Hát nem az, amiben túl sok embernek lenne része. Lehet ezen felháborodni, de igenis teljes szívből sajnálom az ország lakosságának háromnegyedét, akiknek talán sosem volt benne részük. Néhány hónapja együtt utaztam az IC-n egy budapesti sráccal. Szarajevo környékére tartott túrázni. Szóba került a Dráva, a nemzeti park, és hogy pesten szinte egyáltalán nem látni csillagokat (ezt nevezzük fényszennyezésnek: a közvilágítás és reklámok fénye mindent elnyom, ez a súlyos környezetszennyezés egy fajtája!). A Dráva-parton pedig csak feküdt a hátán éjszakánként, és bámult felfelé: jééé már, milyen gyönyörű, milyen rengeteg, hát ilyen is van?

Igen, ez itt a képen a Tejút, vagyis galaxisunk fősávja, ezen a területen összpontosul a legtöbb csillag. Gyönyörű. 

Hát ebben nem volt része annak, aki soha nem hagyta el a fővárost, vagy más nagyvárosokat, ahol fényszennyezés van. Még egy egyszerű közvilágítással rendelkező falucska is megfoszt az élmény katartikus kiteljesedésétől. Az a kevés fény elnyomja azoknak a halvány csillagoknak a fényét, amit az emberi szem külön-külön talán már nem is érzékel, de amelyek valami erőteljes ragyogást tudnak adni a sötét égboltnak. Nem áradozom tovább, mindenki próbálja ki saját maga!

Pár kép a fényszennyezett területekről is, az összehasonlítás végett:

A Zselic

A Zselic tehát a hétvégén kapta meg Phoenixben a címet, mégpedig a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetségtől. Nagyon büszkék vagyunk rá! Európában fej fej mellett első park lett a Zselic a skóciai Galloway Forest Parkkal. Korábban eddig három ilyen terület nyerte el a címet az USA-ban. Na persze, pl Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában bőven vannak ilyen fényszennyezéstől mentes, elhagyatott területek, nem is beszélve az Antarktiszról. De hát a nagy szó az, ha ilyen tereket a nagyvárosok sűrűn lakott környékei mellett szigorú szabályozással tudunk megőrizni. Az, hogy van egy ilyenünk, hihetetlen természeti értéknek számít! Nem akarom lopni senki szellemi termékét azzal, hogy kimásolom a szövegeket, sem pedig tévedésből valótlant állítani, ezért inkább belinkelek pár hasznos, informatív oldalt:

http://www.utazona.hu/magazin/uticel/zselic.htm

http://www.zselica.hu/

http://www.utazzitthon.hu/html/latnivalo.php?latnivalo_id=1552

 Egy konkrét és megfogható élményem kapcsolódik a területhez: kicsi koromban egy alkalommal jártunk a Kassai-völgyben, Kassai Lajos lovasíjászatot, hagyományőrzést, lovakat, stb. bemutató parkjában. Sajnos az egészet eláztatta az eső, a kocsikkal eleve fel sem jutottunk a parkolókig a sár miatt. Ennek ellenére megérte: isteni juhsajtokat kóstoltunk végig a fedett részen! A Kassai-völgyben minden hónap első szombatján nyílt nap van, a belépőbe sem kell belerokkanni, szeretettel ajánlom kirándulási célpontnak:

http://volgy.lovasijaszat.hu/volgy/index.php?module=staticpage&id=2&lang=1

Csillagoségbolt túra

Lehet arról szó, hogy az ember csak úgy magának meg szeretné nézni, mi is ez a felhajtás ebben a cikkben a csillagos égről??? Elsősorban el kell hagyni ehhez a várost. Tél van, korán sötétedik, igazán nem kell egy egész éjszakát rááldozni a dologra, elég, ha egy pesti mondjuk munka után, vagy hétvégén egy kicsit korábban autóba ül, és elindul a hegyek felé. Minél távolabb, annál jobb! Aztán ha már elég sötét van, leállítjuk a kocsit, kikapcsoljuk a fényszórókat, a telefont, a belső világítást, a rádiót: legyen tökéletes a sötét. Meg fogtok lepődni, az emberi szem milyen könnyen hozzászokik. Sokkal jobban látunk a sötétben, mint a legtöbben azt gondolnák. Az a legjobb, ha felszerelkeztünk plédekkel, hálózsákkal, nagykabáttal, sátoralátéttel, és mint a viccben a kisgyerek: tudom, mama, sál, sapka. Üljünk ki a földre, vagy feküdjünk hanyatt, és bámuljunk. Ha csak a szépséget engedjük be  a szemünkbe, már az is nagyszerű, de ha van valaki, aki ért is a csillagokhoz, csillagképekhez, az nagyszerű, további tudnivalókkal gyarapodhatunk. De kiváló lehetőség ez egy romantikus estére is: ha viszünk forró teát, vacsorának valót egy kosárban, egy nagy plédet, összebújni alatta a párunkkal.

Ajánlom mindenki figyelmébe a hullócsillagos időszakokat. Mindenki hallott már a Perseidákról, vagyis az augusztusi meteorrajról, melynek maximuma aug. 13 környékére esik. A ZHR rövidítés azt jelzi, adott helyről óránként kb hány hullócsillag figyelhető meg (tökéletes körülmények között persze, tehát pl egy csillagoségbolt rezervátumból!). A Perseidák esetében ez 110 körül mozog. Kevesen tudják azonban, hogy nem csak nyáron érdemes figyelni. A Quadrantidákat láthatjuk január 1-5 között, ZHR-jük 120 körül van. Továbbá: Leonidák dec. 14 körül, illetve már itt vannak a szomszédban a Leonidák, a maximumuk nov. 17-18-ra esik. Hasonlóan látványos mind, ha a látási viszonyok kedvezőek. 

Részletes táblázat a meteorrajokról itt:

http://radiomet.mcse.hu/rajok.html

Legkésőbb éjfélre haza is lehet érni, adott esetben még a munkába felkelés idejét sem zavarja meg jobban, mint ha valaki bulizni, táncolni marad ki éjszakára. 

(Nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy az eddigiektől eltérően a cikkben nem a saját fotóim láthatóak, hanem a google-ről töltöttem le. Sajnos az itthoni gép ilyen képek készítésére még nem alkalmas, de hosszú távon dolgozom a problémán. Ha nem a saját képeimet töltöm fel, azt mindig jelölni fogom!)

A lehető legszebb eget mindenkinek!

Van a rokonságban egy 16 hónapos kisfiú,  akinek az anyukája a szoptatás ideje alatt rengeteg tejtermelést elősegítő teát ivott. Ha belegondolunk, hogy a szoptatás idején az anyának napi 5-6 liter folyadékot kell elfogyasztania, akkor érthető is, hogyan jött össze egy év alatt ilyen óriási mennyiség ebből a filtertasakból. :)

Íme az egyes elemek meghajtogatásának technikája. Készüljünk fel rá, hogy ehhez a típusú csillaghoz 18 darab egyforma elem szükséges! Habár akár kevesebb csúcsú csillagot is össze lehet hozni belőle, engem az inkább kockára emlékeztetett, mint csillagra, ezért ennél a típusnál maradtam. Persze, akár nagyobb méretet is ki lehet rakni belőle. Az a jó a sokelemes origamiban, hogy a végeredménynek csak a képzelet szab határt. Na meg persze a türelem  :)

Innen letölthető az előbbi kép nagyobb méretben is, a jobb láthatóság kedvéért:

brannaghpraktikai.blog.hu/media/image/tejes%20csillag/100_1810.JPG

Ha elkészült a 18 darab, már csak megfelelően össze kell csúsztatni őket: az egyiknek a csúcsát a másiknak a zsebébe. Vigyázat: a teatasak mintája folytán két különböző mintázatú csúcsot fogunk kapni. Oda kell figyelni, hogy az egyformákat csúsztassuk össze, így lesz igazán szép a minta.

Egy-egy 3D-s csúcsocska 3-3 elemből készül el. Persze a képen látható szabadon lógó papírcsúcsok már egynek számítanak a következőként kialakítandó csúcshoz, így még kettőt kell összecsatolni velük. Elméletileg a zsebek, ha végül elkészül a mű, fixen megtartják magukat, én azonban ajánlom a ragasztó használatát az összecsúsztatásnál. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, és látszani egyáltalán nem fog a ragasztózás.

Az alsó képen is látszik, hogy váltakozva alakulnak ki zöld illetve piros mintás csúcsok.

Végül az egészet körbetekertem elegáns kék szalaggal. Szerencsére a rövidáruboltban 70%-os leértékelés volt, így sokkal olcsóbban jutottam hozzá nagy mennyiséghez  :)

Jó szórakozást!

Közeledik a tél, elkezdődött a madáretetési szezon, szóval nemsokára rengeteg fotóm lesz kertbelátogató madarakról. Ezeket nem szeretem csak úgy üresen, magukban idetenni, ezért rakosgatok melléjük az adott madár hangját utánzó verset, mondókát, és hogy legyen összehasonlítás, mp3 fájlban a fajta hangját is meg lehet hallgatni. Írok majd pár sort a versben megtalálható viselkedési formákról is. Játékos tanulás gyerekeknek, felnőtteknek is. Példa rá a tegnapi cikkben Móra Ferenc verse a cinegéről.

                                  Áprily Lajos: Madarak zenéje

                                                      Kertünk ma hangos tengelic-tanya,
                                                      az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, 
                                                      csetteg, de már nótát indítana 
                                                      a barkás fűzön egy hevült rigó. 
                                                      A mandulafán víg szajkó rikolt. 
                                                      A zöld harkály ívelve látogatja 
                                                      fáink törzsét, de még egyet se szólt. 
                                                      Vajon milyen rémségre tartogatja 
                                                      az őrült tavaszi sikolyt?
 

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_1.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_2.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_3.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/tengelic_4.mp3

Tengelic (Carduelis Carduelis, Goldfinch, Stieglitz, Chardonneret)

 brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szencinege_1.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szencinege_2.mp3

brannaghpraktikai.blog.hu/media/file/szencinege_3.mp3

Vége van a nyárnak, 
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.



 

A rétestészta olyasmi, amit nem érdemes saját szakállunkra kikísérletezni, mert az bizony nem sok sikerélménnyel kecsegtet. Na persze, profi cukrászok, szakácsok előnyben, de nem is nekik szól ez a cikk   :)   Végső soron el lehet boldogulni előregyártott bolti réteslapokkal is, de megmondom őszintén: nem az igazi, sőt. Lássuk tehát minden idők legnépszerűbb magyar szakácskönyvesétől, Horváth Ilonától az ide vonatkozó instrukciókat. Mégpedig egy 1979-es 11. kiadásból (és azóta még jópárat megélt!), kiadta: Magyar Nők Országos Tanácsa   :D  Mi dobná fel a sütögetés hangulatát, ha nem ez? Kis kedvcsináló, előre:

Lássuk összefoglalva a hozzávalókat:

50 dkg liszt (rétesliszt, vagy amúgy sikérdús liszt. Ha a liszt minősége bizonytalan, egy tojás hozzáadásával növelhetjük fehérjetartalmát. Nekem bejött!)

diónyi zsiradék (pl. egy-két evőkanál étolaj)

4-4,5 dl langyos, sós víz (nagyon fontos: inkább jobban megmelegített vizet használjunk, mint hidegebbet, ez nagyon sokat fog számítani a tészta nyújthatóságában)

Az eredeti recept azt írja, hogy kézzel gyúrjuk a tésztát, de szerencsére azóta kitört egy újabb konyhai forradalom, így rendelkezésre áll a robotgép tésztakeverő karja. Nyugodtan lehet a leggyorsabb fokozatot használni. Még így is jó negyed óra lesz, mire elkészül a tészta. Ez onnan látszik, hogy a felülete teljesen elsimul, ruganyossá válik, és a tál aljától, falától pókhálóragacs szerű szálakkal válik el. Ekkor borítsuk enyhén lisztezett gyúródeszkára a tésztát, osszuk két cipóba, gyúrogassuk meg kissé, hogy ne legyen rajta gyűrődés, és kenjük meg a tetejüket kevés étolajjal. Pihentessük egy konyharuhával letakarva egyenletes meleg helyen 15-20 percig. Én télen mindig a radiátor mellé teszem a tésztát, de ha épp megy a sütő, akkor amellett is jó helye lesz. Nyáron akár a napra is ki lehet tenni, ha megbizonyosodtunk felőle, hogy illetéktelen állatkák nem zargatják. A pihentetés ideje alatt jöhetnek a további előkészületek: fogjunk egy nagyméretű asztalt, takarjuk le egy terítővel, amit nem sajnálunk. Hintsük meg liszttel az abroszt, tegyük a közepére az egyik cipót, a tetejét is lisztezzük meg egy kissé, és sodrófával lapítsuk egyenletes vastagságban legfeljebb A/3 lap nagyságúra. Ekkor kenjük meg megint egy kevés olajjal a tetejét, és jöhet a nyújtás, vagyis a házi rétestészta szíve-lelke. Nem utolsó sorban nagyon jó szórakozás!

Ami nem ajánlott: nem szabad gyűrűt, karkötőt, vagy más éles, hegyes dolgot viselni a kézen, de még a hosszú köröm sem túl jó ötlet. A legtöbben azt ajánlák, hogy kézfejjel alányúlva nyútsuk a tésztát. Én sajnos ezzel a módszerrel elég esetlen vagyok, ezért én tenyérrel és ujjakkal nyújtom. Eddig még nem nagyon szaggattam el így sem a tésztát, de ez már saját tapasztalat kérdése, kinek hogyan megy a legjobban. A rétestésztának hártyavékonyságúnak kell lennie. Hogy ezt egyenletesen érjük el, először a tészta középső részét nyújtsuk, onnan haladva a szélei felé, míg az egész asztalt be nem borítjuk. Fontos, hogy az asztal körbejárható legyen! Szintén fontos: a helyiségben, ahol dolgozunk, ne legyen huzat, sem hideg. Egyenletes meleg kell ahhoz, hogy a tészta nyújtható legyen. Hűvösebb levegőn megdermed, és lyukas, szakadt lesz.

Tapasztalni fogjuk, hogy a tészta legszélén kis tömlőszerű rész keletkezik, amit már nem lehet tovább nyújtani, mivel egyszerűen nem lehet megfogni. Ezt egy éles késsel körben levágjuk: tekerjük közben a kézfejünkre. A tésztamaradék végül majd újrafelhasználható lesz. Nem baj, ha a nyújtott tésztán itt-ott kisebb lyukak vannak, de lehetőség szerint törekedni kell, hogy minél kevesebb legyen, mert a lyukon esetleg kipotyoghat a töltelék. 

Most következik a töltelék. Először a nyújtott tésztát csepegtessük meg kevés olajjal, majd hintsük meg a töltelékkel (ennek fajtáiról egy kicsit később). A tészta vékony széleit körben hajtsuk vissza a tésztalapra. Most jön a bűvészmutatvány: az abrosz segítségével görgessünk a tésztából egy tekercset. Inkább lazán legyen felcsavarva, mint szorosan. Óvatosan helyezzük a tésztakígyót sütőpapírral bélelt tepsibe, és kenjük meg a tetejét kevés olajjal.

Toljuk a tepsit kb. 200 fokra előmelegített sütőbe, és egyenletesen süssük, míg a tészta teteje ropogós, pirult nem lesz. Ha az alját már jónak találjuk, de a tetejét még nem, akkor jól jön a légkeverés bekapcsolása. 

 A töltelékek

Számos féle rétestöltelék létezik, gyakorlatilag szinte bármit bele lehet tölteni, ami nem túl folyós állagú. Amivel mi tölteni szoktuk a rétest:

Almatöltelék: kb. 1 kg nem savanyú almát meghámozva, kimagozva lereszelünk. Megpároljuk, cukorral, őrölt fahéjjal ízlés szerint ízesítjük. Ha az alma nem friss, vagy amúgy is puha, akkor nem szükséges párolni, elég csak alaposan kinyomkodni a reszelt alma levét. A tésztát először szórjuk meg egy kevés előre megfőzött darával, ez fel fogja szívni az alma maradék levét, miközben sül. Erre jöhet maga az almatöltelék.

Túrótöltelék: kb. fél kg túróhoz adjunk egy kisebb pohár tejfölt, ha a túró nem túl kemény, akkor csak fél pohárral, valamint egy tojássárgáját. Ízesítsük cukorral, reszelt citromhéjjal (citromlével nem szeretem, mert folyós lesz), ha még citromosabbra akarjuk, akkor egy kávéskanál citromsavval. Sokan szeretik benne a mazsolát is. Citrom helyett ízesíthető vaníliával is. Mielőtt felhasználjuk, ez esetben is szórjuk meg a kinyújtott tésztát darával. 

Meggytöltelék: kimagozott, alaposan kinyomott levű meggyet használjunk, ez esetben is darával megszórt tésztán. Ha túl savanyúnak találjuk, akkor miután a tésztára pakoltuk a tölteléket, még megszórható kevés cukorral. 

Daratöltelék: pirítsunk meg 30 dkg búzadarát kevés olajon egy lábosban, majd öntsük fel meleg vízzel, és főzzük úgy, mint a tejbegrízt, csak jóval tovább: amíg a víz nagy részét magába nem szívja, a többi pedig elpárolog, egészen addig, amíg a dara omlósra nem fő. Vigyázat: folyamatos keverést, felügyeletet igényel! Ha elkészült, cukrozzuk meg ízlés szerint, tegyünk hozzá esetleg kevés fahéjat is. Szórjuk meg a tésztát bőven a töltelékkel. Izgalmasabbá tehetjük néhány darab rápotyogtatott meggyel.

 Izgalmas rétessütést és jó étvágyat minden kísérletezőnek!

Íme egy kis előkarácsonyi, előadventi készülődés - nem tudtam ellenállni, és megpróbálkoztam vele már jóval korábban. Sajna volt egy kis baki: a szép színes ablakok szobahőmérsékleten egy-két nap után olvadni, csöpögni kezdenek. Ezért célszerű hideg helyre akasztani őket dísznek, én speciel a két ablaküveg közé tettem. Persze télen majd jobb lesz, amikor majd olyan 6-8 fokos hőmérsékleten széplenek igazán. De mivel fotók vannak, egy cikket megérdemelnek így is.   :)   Íme:

Hozzávalók

30 dkg liszt

10 dkg vaj vagy margarin (én az utóbbit használtam)

15 dkg méz

1 tojás felverve

két teáskanál sütőpor

szükség szerint tej

fél zacskó mézes sütihez való fűszerkeverék, vagy ízlés szerint házi fűszerezés

egy csomag színes töltetlen keménycukorka

ízesítésnek/színezésnek: 

a barnához: két evőkanál kakaó

a sárgához: reszelt citromhéj (a citromosabb íz érdekében egy teáskanál étkezési citromsav)

Elkészítés:

Keverjük össze a száraz alapanyagokat, majd adjuk hozzá a vajat, tojást, mézet, és robotgéppel gyúrjuk masszív tésztává. Felhasználás előtt egy órát pihentessük a hűtőben fóliába csomagolva. Addig van idő összetörni a cukorkákat. Vigyázat, nagyon ragacsos munka! Előtte érdemes minden féltetteb textíliát messze elpakolni. Színek szerint külön bögrécskékbe tegyük a törmeléket a felhasználásig.

A tésztát kb 1-2 mm vastagra nyújtsuk, majd vagdossuk ki a lyukas mintákat. Én főleg szíveket és csillagokat készítettem. Nem szerencsés, ha a szélénél túl vékony tészta marad. A tepsiben használjunk sütőpapírt vagy szilikonos sütőlapot.

180 fokra előmelegített sütőben a tészta kb 12 perc alatt sül meg szépre. Figyeljünk oda nagyon az aljára, nekem sajnos sikerült egy adagot odaégetnem, mert a teteje még nem látszot jónak. Kb. 7-8 perc után (eddigre a tészta már megduzzad) vegyük ki a tepsit, és a színes tört cukorból töltsünk a sütemény ablakaiba. A melegtől már így kivett tepsin is meg fog olvadni a cukor. Érdemes leellenőrizni, hogy elegendőnek tűnik-e a betöltöttt adag, eléggé kitölti-e a lyukakat.  Ezután toljuk vissza a sütőbe, és süssük készre. 

Fontos: a sütiknek a tepsiben kell kihűlniük, ha forrón próbáljuk kiemelni, a cukor szét fog folyni. Miután elkészült, én még cukros tojáshabbal is díszítettem, de ennek az a hátránya, hogy nagyon megnehezíti a süti díszként való felhasználását: a tojáshabnak hosszabb szikkadási idő kell, hogy ne ragadjon, viszont ez idő alatt a cukorüveg olvadhat meg szobahőmérsékleten. Szóval vigyázni kell vele. Ha kész, fűzzünk át a mézeskalácsokon színes szalagot, és akasszuk fel - mindenképp hűvös, hideg helyen! A kültéri, kerti felhasználás viszont szerintem nem túl jó ötlet: a madarak eleségnek nézhetik a mézeskalácsot, és ez sem nekik, sem nekünk nem esne jól végül.    :)   Szóval csak óvatosan.

A Madártani Egyesület ajánlása szerint az első fagyok környékén érdemes elkezdeni a kertben a madarak etetését. Ezt általában november végére szokás tenni, de bevallom, én idén korábban kezdtem, ugyanis mostanság kezdenek beköltözni a faluba a szomszéd erdőből a cinkék. Ők elég félénk jószágok, szívesebben jönnek az etetőhöz, amíg még lombosak a fák a kertben valamennyire, ilyenkor könnyebb őket ideszoktatni.

Kezdjük a nagyobbtól a kisebb felé haladva: az ideális kerti környezet a madaraknak. (A városi vagy panellakásokkal kapcsolatban tapasztalat híján nem írok, de az MME oldalán erről is olvashat bárki.) A legjobb, ha minél több bokor, fa van a kertben, különösen, ha ezek búvóhelynek is jók, és élelmet is adhatnak a madaraknak, mint a tuja és a fenyő: ennek a magvait ugyanis megeszik pl a tengelicek és a zöldikék. A gyümölcsfákról lehullott darabokat is megcsípdesik sokan, sőt nálunk a ház déli oldalán futó szőlőpergolára is jönnek a cinkék, feketerigók. Ha rajtahagyjuk ősszel a maradék szőlőt, amit nem fogyasztottunk el (pl. mert a szemek egy része megromlott, megbetegedett), az még sokáig nyújthat eleséget a madaraknak. A kerti tó főleg nyáron előnyös: ivó- és fürdőhelyet biztosít, emellett vonza a rovarokat, ami pedig a madarakat. :)  Az etető elhelyezésénél érdemes figyelni arra, hogy a madarakat könnyen megfigyelhessük anélkül, hogy megzavarnánk őket. Rakjuk ezért az etetőt lehetőleg egy ablak közelébe. 

 
 Sokféle etető létezik, én kétfélét szoktam használni: etetőtálcát, mert ott jobban megfigyelhetőek a madarak, illetve függő etetőt, ami önetető, tehát ha pár napig nem vagyok otthon, akkor sem éheznek a madarak. Arra ugyanis nagyon figyelni kell: ha egyszer elkezdtük őket etetni, akkor tavaszig folyamatosan gondoskodni kell róluk! Ha már egészen télies az idő, érdemes kirakni még cinkegolyót, ezt lehet kapni bármelyik állatkereskedésben, vagy állateledelt árusító boltban. Lehet felfüggeszteni még egy-egy szelet zsíros szalonnát (nem füstöltet, mert a túl sós, vagy más módon túl fűszeres eleség nem megfelelő a madaraknak), vagy madárkalácsot is lehet keverni otthon zsiradékból és különféle magokból. Ezeket az etetőket használtam az utóbbi időben a kertben - vannak köztük házilag barkácsoltak és boltban vásároltak is. 

Az etető mellé érdemes kirakni egy itató/fürdőhely funkciójú edénykét. A legmegfelelőbb egy lapos tálca, pl virágalátét. Lényeg, hogy viszonylag nagy vízfelület legyen, de maximum 2-3 cm mély. Lényeg, hogy a peremén megállva tudjanak inni, és ha belemásznak fürdési céllal, elég sekély legyen, ne essen bajuk mély víz miatt. Szintén fontos, hogy az etető és a fürdő helye macskabiztos legyen. Ez a két bemutatott típus ebből a szempontból elég biztonságos. A függő etető megbillen, ha a macska a fára felmászva próbálná elérni, a tálcákat pedig a képen látható módon nem rögzítettem, hanem egy két kisebb kő van bennük: ez a helyükön tartja őket pl. szél esetén, de ha a macska felugrik, szintén megbillennek, így a madarak még idejében menekülhetnek. A biztonságérzetet fokozza, ha az etetőket nyílt helyre tesszük, ahonnan a látogatói nagyobb terepet beláthatnak. Ha megfigyeljük őket, látható, hogy először mindig felmérik a veszélyeket, mielőtt közelednének. 

Most lássuk, milyen eleséget érdemes kirakni. A legnépszerőbb mag kétségkívül a szotyi: szinte minden kertbe látogató madár lelkesen fogyasztja. Az etetőről a verebek, cinkék, zöldikék, tengelicek, csízek, az etető alá lehullott magokat pedig az én kertemben még a balkáni gerlék és az erdei pintyek. Kedvelt magok még a kendermag, nigermag, tört dió, mogyoró. A cinkegolyó vonza még az őszapókat is, akik viszont nem szeretnek a tálcáról táplálkozni, mindig a függesztett etetőket részesítik előnyben. Madáreledelként hasznosítható a konyhai hulladék egy része: odaadhatjuk nekik az alma és más gyömölcsök héját, magját, száraz reszelt sajtot, szalonnabőrt, maradék főtt krumplit (ha nem volt fűszerezve, sózva), mazsolát.

És hogy milyen látogatókra számítsunk? Elsősorban a mindenki által ismert verebekre, habár sokan nem tudják, hogy belőlük kétféle van: a barna fejtetőjű mezei veréb (ő a gyakoribb), és a szürke kalapos házi veréb. Gyakori, és nem bátortalan vendég a színpompás, piros álarcos tengelic, és a zöldike, aki mint a neve is mutatja: zöld. A következő képeken könnyű lesz őket felismerni. 

Kétféle cinkét várhatunk: a fekete betörőálarcos széncinegét, és a kék, punk-os hajú kékfejű cinegét. Ritkán előfordulhat még barátcinege, de nálam ő még nem tette tiszteletét :). 

Könnyű felismerni a feketerigót: a hím egészen fekete, szeme körül élénk sárga karikával, tojója inkább sötétbarna.

Ezen a képen a cinkegolyóból falatozik egy őszapó. Ő még igen ritka vendég, nagyon remélem, hogy idén rászoknak a kertemre, mert igazán vidám látványt nyújtanak :)

Szintén ritka vendég még nálam a csíz, szinte csak a véletlenen múlt, hogy őtollasságát sikerült megörökítenem:

Akikről nincs kép még, de előfordulnak nálam telente: balkáni gerle, erdei pinty, nagy fakopáncs (ő sokat gyógyítja a körtefánkat), seregély (ők hatalmas rajban járnak a környéken, ha véletlen meglátjuk őket a kertben, számítsunk rá, hogy rengetegen lesznek, és pár perc alatt lecsupaszítják az etetőket), házi rozsdafarkú, vörösbegy.

Végezetül néhány link:

http://picasaweb.google.com/Brannag

http://www.mme.hu/

http://www.mme.hu/hirek/905-elindult-az-etetesi-idoszak-segitsuk-a-madarakat.html

http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kial/0/12036/1

Búcsúzóul mindenkinek kívánok örömteli madáretetést és megfigyelést!

Szintén maradék anyagból könnyen össze lehet hozni ilyen csinos zsákocskákat például cipőknek. Muszáj volt megcsinálnom már, nálunk nagyon poros a ház (állítólag a padlófűtés mellékhatása), de ez legyen a legnagyobb gondunk, nem igaz?   :)    Viszont a cipőim a nyitott szekrényen borzasztóan tudnak kinézni, legalább hetente pucolni kellett mindet a lerakódott por miatt. Pár napja ezt meguntam, és mentem bevásárolni. Az alapanyagok: turkálóból szerzett nagyméretű, aprómintás paplanhuzat, és egy rövidáru kiárusításakor olcsón vásárolt 10 méternyi zöld selyemszalag. A továbbiakban a dolog egyszerű: a huzatot megfelelő méretű darabokra szabdaljuk, körbeszegjük, zsákká varrjuk, és a szájához nem felejtünk el egy szélesebbféle visszahajtást készíteni, amibe be lehet fűzni a szalagot. Voila   :D

A hosszúszárú csizmákat a legjobb a száruknál fogva felakasztva tárolni, mert így nem esik össze a száruk a nyár alatt. Ha van akasztó a belsejükben, akkor csak fel kell akasztani őket egy ruhafogas két végére, majd az egészre ráhúzni a megvarrt zsákot, mint egy szoknyát. Végül az akasztó nyakánál összehúzni a szalagot, hogy a zacsi le ne essen. És kész is, mehet a szekrénybe. :)   Ha nincs akasztója, akkor néhány öltéssel varrjunk  a belsejébe egy-egy szalaghurkot, és kész is. 

Ha a zsákok porosak lesznek, akkor pedig csak behajítani őket a mosógépbe :)

Jó varrogatást!  :)

Sajnos rég jutottam oda, hogy újabb bejegyzést írjak, de most végre itt van egy finom, és nagyon is fogyókúrás  recept. Nem feltétlenül körtéből, persze, bármelyik aktuális gyümölcsből finom lesz. 

Hozzávalók:

 kb. 30 dkg körte

 2 tojás

 kb. 5 dkg zabkorpa vagy  búzakorpa

 kevés sütőpor

 egy evőkanálnál nem több  liszt

 folyékony édesítőszer ízlés  szerint

A tojásokat szétválasztjuk, de ez minden, ami némi konyhaügyességet igényel a sütihez. A fehérjét külön felverjük jó keményre, de cukor nélkül ám. A sárgáját elkeverjük a korpával, sütőporral, liszttel, édesítővel, és a babapépes állagúra darált (vagy turmixolt) gyümölccsel. Ha ez utóbbi megvan kóstolópróbát tartunk, hogy elég édes-e :). Végül kanállal óvatosan beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét. Szépen el lehet keverni, ha csak az egyik irányba kavarunk a kanállal, én az óramutató járásával megegyezően szoktam, de ez már mindegy. Lényeg, hogy csak egy irányba, különben könnyebben összeesik a hab. 

Célszerű a krémet muffinformába, vagy más kisebb méretű edénykékbe tölteni: így gyorsabban és alaposabban átsül. Díszítésnek szurkáljunk bele a tésztába még néhány vékony pálcikányi körtét. 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 10 percig, illetve tűpróbáig. Ha letelt a 10 perc, kapcsoljuk le a sütőt, de ne nyissuk ki az ajtaját, hanem hagyjuk bent a forróságban még vagy negyed órát a sütit. Ilyenkor még bőven tud sülni, de közben a sütővel sok-sok energiát takaríthatunk meg. 

Ha ilyen szép maciformában sütjük, valószínű, hogy egy kisgyerek sokkal szívesebben eszi meg még a kevésbé kedvére való ételeket is. Díszethetjük a macit lekvárral, például lehet neki szemet, orrot, sálat rajzolni. 

Jó étvágyat! Nyami :D:D

Gyakran előfordul, hogy otthon valamilyen anyagból, textilből kidobásra ítélt felesleg lesz. Például, ha lecseréljük a függönyt, elszakadt a takaró huzata, de sok ruhadarab is ilyen sorsra juthat. Ha ezeket nem dobjuk ki, hanem egy rongyosszekrénynek kinevezett polcra gyűjtjük, vagy dobozokban félrerakjuk, később még sokmindenre felhasználhatóak. 

Íme egy jó ötlet azoknak, akiknek már halomban áll otthon  az újság. Az a legegyszerűbb, ha egy sokzsebes tartóba gyűjtjük külön-külön a folyóiratokat, így még az egyes számokat is időrendi sorrendbe tudjuk rendezni, és könnyű benne a keresés is. Nem kell például dobozokat vagy ágyneműtartókat feltúrni. Ráadásul maradék anyagokból nagyon egyszerű elkészíteni. 

Fontos, hogy mérjük le, mekkora újságokat szeretnénk beletenni: nehogy az legyen, hogy túl kicsire sikeredik. Ezt a szélességet vesszük alapul a hátlap kiméréséhez. Adjunk hozzá a mérethez még 5 cm-t, hogy könnyű legyen becsúsztatni a lapokat, és még 5-6 cmt, amit az anyag beszegésére fogunk elhasználni. A darab hossza attól függ, hány zsebet szeretnénk rátenni. Az enyémen négy van:

1. felső szint: főzőcskézős és receptes lapoké
2. alatta: kötős-horgoló lapok
3. alatta: kreatív hobbis dolgok
4. legalul: egyebek, ami a felül lévő kategóriákba nem fértek

Most ki kell vágni a zsebeknek való anyagot is: szintén az újság méretét vegyük alapul. A magasságánál az a jó, ha a lapnak maximum az egyötöde lóg ki, így látható, hogy mi van a tartóban, de nem fog kiborulni. A szélessége legyen kb. 8-10 cm-rel nagyobb, mint a hátlapé. Így majd több újság fog férni a tartóba.

Minden egyes textildarabot egyesével körbe kell szegni. Erősen javallott varrógép használata: nagyon meggyorsítja a munkát. Ha kész, terítsük le a földre a darabokat, és helyezzük őket egymásra úgy, ahogy később össze szeretnénk varrni. Ha elrendeztük, szúrjunk egy-két gombostűt a hátlap anyagán oda, ahol a zsebek alja lesz. Ez azért szükséges, mert szépen mutat, ha a zsebek egy picikét fedik egymást, így viszont a legfelsővel kell kezdeni a varrást, és a többinél a jelölés nagyban meg fogja könnyíteni  a dolgunkat. Varrjuk fel tehát a kisebb darabokat. Először a két oldalát, aztán az alj vonalát varrjuk. Mivel szélesebb a zseb anyaga, mint a hátlapé, így egy-két helyen be lehet hajtani az anyagot, mint a rakott szoknya lapjait. Így több fog férni a zsebbe.

Fontos szempont, hogy a tartót olyan pálcával rögzítsük, ami el fogja bírni a belepakolt papírok súlyát. Én a szomszédtól átnőtt bambusznádat szoktam használni. A kiszáradt bambuszokat télen levágjuk, és később sokmindenre jók lesznek. Most vágjunk le az egyik vastag és erős szálból egy akkora darabot, hogy bőven túlérjen a tartó szélességén. A bambusz akkor szép, ha alaposan megtisztítjuk a levelektől, és akkor fog biztosan tartani, ha nincs rajta repedés. A hátlap felső részét hajtsuk vissza, és varrjuk le,  hogy a rúd számára egy kényelmesen bő bújtató jöjjön létre. 

Végül szögek vagy csavarok segítségével rögzítsük a falon.

                                                                                 Már mehet is a pakolás!