Miket nem lehet gyártani házilag, az elképesztő  :)  De tényleg. Nemrég találtam több helyen is a neten hamis méz készítéséhez receptet. Ezek mind pitypangmézek, de elhatároztam, hogy amint szezonja lesz, készítek bodzából is, de lehet, hogy akácból is. Nem önajnározásból mondom (na jó, csak szimplán dicsekvésből :) de isteni finom lett a végeredmény! Nagyon megéri kipróbálni. 

Először is azonban szögezzük le, hogy ez úgy hamis méz, mint pl, ahogy a sütikre mondjuk, hogy hamis rétes, hamis gesztenyés, nem pedig úgy, mint ahogy a borra mondjuk (jó okkal lesajnálóan), hogy hamis, hamisított. Szóval hogy még véletlen sem akarom az igaziság látszatát kelteni. 

A dolog lényege, hogy hasonló szorgosnak kell lenni, mint a méhecskék. Először is az ember fogja a kosarát, és elmegy pitypangot szedni, amennyit csak tud. Ilyenidőtájt már rengeteg van belőle, és kevés olyan vidám dolog van (szerintem), mint ránézni egy hatalmas, örömsárga virágmezőre. Szokásos figyelmeztetések: ne szedd forgalmas út vagy nagyváros tőszomszédságában, mert lehet, hogy többet ártasz vele, mint használsz, ki tudja, hogy mit szívott már magába szegény növény. Menjünk ki a természetbe, erdőmentén réteken sok van, főleg, ha rendszeresen kaszálják, mert akkor hamar ki tudja dugni a fejét az őt elnyomó gazok közül a pitypang. Érdemes szatyor helyett kosárba gyűjteni inkább, akkor nem fülled be az alja, és egy kicsivel tovább eláll a feldolgozásig. Ne gondoljunk itt nagy dolgokra, legfeljebb egy-két óra különbségről lehet szó. Ha leszedték, a pitypang ugyanis hamar elkezdi összezárni a szirmait, és akkor már nem ugyanolyan hatásfokkal lehet kifőzni belőle a finom ízt, illatot és a színeket. Ja, és vannak a virágok közt néha furák is, mint például itt a képen: lehet látni, hogy a száruk összenőtt. Néha az is előferdül, hogy egy száron két virágfej ül. 

Hazaérve erősen ajánlott azonnal nekikezdeni a befőzésnek. A virágok szárát egyenként tőből le kell vágni, csak a virágfejeket használjuk fel. A szára ugyanis keserű a benne lévő tejtől, és virágpor sem igen van benne természetesen. Ez megintcsak úgy van, mint a medvehagymánál is volt: kulimunka. Másfél óra szedéssel és két óra vagdosással állítottam elő pontosan 650 grammnyi virágfejet. Ami nem tűnik soknak, viszont az is igaz, hogy jópár üveg hamis mézhez elegendő már. 

Hozzávalók:

• 150 grammonként kb 1-1 liter víz (a 650-hez összesen 4 litert öntöttem, több nem fért a lábosba :D)
• egy citrom reszelt héja, kicsöpögtetett leve, és a maradék belsőrész belevagdosva
• ugyanez egy naranccsal
• a teljes mennyiségre tettem még 3 zacskó vanilincukrot
• a kész lélotty minden literjére kell számolni kb. 1,5 kg kristálycukrot

Én nem mostam meg külön a virágokat, hogy ne folyjon ki belőlük a virágpor. Ha olyan helyen szedtük, ahol nem lehet poros, sáros, egyéb módon szennyezett, akkor ez nem probléma. A bogarakat már szedéskor érdemes lepöckölni róla. A legnagyobb lábosba hajigálva a virágfejeket, leöntjük az egészet a megfelelő mennyiségű vízzel. Vagy ha nincs akkora lábos, akkor természetesen két részletben. Hozzáadjuk a három vaníliás cukrot, a megreszelt, kifolyatott, kibelezett gyümölcsöket, és hagyjuk gyenge tűzön enyhén rotyogni egy fedő alatt. Én kb. egy órát főztem. Eddigre már bőven lehet érezni az illatát is. Arra a fura megállapításra jutottam, hogy a földszinten (a konyha szintjén) érezni lehet a citromot és a pitypangot is, de érdekes módon az emeleten csak a citrom illatát. Fura.

Ha elégedettek vagyunk már a főzet ízével és illatával (érdemes többször ellenőrizgetni és kóstolgatni is), akkor leszűrjük az egészet, és a virágfejeket meg az összes többi belevalót ki is lehet dobni. Marad egy sárgás színű és furcsa illatú lotty. Ezt szétmerjük két külön lábosba, hogy legyen helye a cukornak is, amit hozzáöntünk. És főzzük, főzzük a szirupot bőszen. Kb. másfél-két órát, én legalábbis ennyit. Lényege, hogy nagyjából teljesen telített oldatot kell létrehozni az alkotóelemekből, hogy ne vízszerűen folyjon, hanem besűrűsödjön a hamis mézünk. 

Ha már jónak látjuk a lottyot, akkor kisikált, tiszta üvegekbe töltjük, lekupakoljuk, és pár percre fejtetőre állítjuk. Így sokkal biztosabb, hogy légmentesen lezárulnak az üvegek. Habár ez a keverék nemigen fog megromlani a benne lévő rengeteg cukor miatt.

Hogy eléggé besűrűsödik-e a hamis méz, az akkor fog kiderülni, ha már kamrahőmérsékletűre hűlt az egész főzemény. Az biztos, hogy nem lesz nagyon folyós, de ha nem találjuk elég sűrűnek, még akkor is rengeteg mindenre fel lehet használni, legfeljebb a kenyérre csöpögtetés marad ki a repertoárból. Ugyanúgy tehetjük pl. teába, süteményekbe, krémekbe, joghurtba mint a valódi mézet. Természetesen ez a keverék nem helyettesítheti teljes egészében a mézet, hiszen abban még rengeteg értékes dolog van a virágporon kívül, ami a házikészítésű változatba is került. Az eredeti folyamat szerint a méhecske a gyomrában (vagy milyében) feldolgozza a virágport, amibe mindenféle enzimek kerülnek, ezek segítségével válik mézzé az egész. Aztán a méhek felöklendezik a végeredményt, és elraktározzák. Nagyon sokan nem tudják, hogy a méz valójában a méhecskék hányadéka. Jó poén, mikor ezt az ember előadja egy tisztaságmániásnak, aki még a bióból is biót vesz, és kínosan ügyel arra, hogy semmi "fúúúj" dologhoz ne érjen hozzá. Na mindegy, nem cikizni akarok ám másokat. :)  Visszatérve az előző témához: én elsősorban azt tervezem, hogy ezekkel a házi mézutánzatokkal a sima kristálycukrot, mint összetevőt fogom kiváltani, leginkább a süteményekben. A pitypang nagyszerű ízt ad a tésztának, és azért a virágpor egészséges összetevői benne vannak, még ha nem is a méhecskék csinálták. 

Néhány további hasznos információ

... a pitypangról és hatásairól - mivel azt sem sokan tudják, hogy ezt a sárga vidámságot gyógynövényként is számon tartják. Legyen az első a kedvenc forrásom, a Pallas Nagy Lexikona (még a 20. század elejéről):

Gyermekláncfű
v. pimpompápom (növ., bimbófű v. pimpó ma is Békés vármegyében, pimpónya Csanád vármegyében, pitypang, Taraxacum Juss., Diószegia Heuff. az őszi faj), nyelves-fészkes, tejelő, csöves száru fű, gyermekjátékul láncot lehet belőle füzni. Fészekpikkelye kétféle, az alsók sokkal apróbbak, fészke magános, sárga virágu. Gyümölcse hosszucsőrös, a csőr tetején van az ernyő-alaku bóbitája. Ezt könnyen el lehet fujni, azért néhol férfihűségnek nevezik. Mintegy 40 faja mind a két földrésznek északi felén nő, a délin ritkább, hazánkban 6 egymáshoz hasonló faj terem. 

1. Gyermekláncfű. 2. A fészek vacokja elvirágzás után, két bóbitás gyümölccsel, a többi lehullott. 3. és 4. a gyümölcs és hosszmetszése. 5. Egy virág. 6. A bibeszál felső része két bibéjével. 7. A himek csöve felhasítva és szétterjesztve.

 

A levele csipdelkés v. csak fogas, ritkán épszélü. Közönséges, de nagyon változó fű, mindenfelé, a havasokig gyakori. Gyökere meg a friss levele (radix et herba Taraxaci) mint kivonat nem ritkán idült székrekedés ellen, a levelének kisajtolt leve pedig tavaszi kurának használatos. Fiatal, halavány levele jóizü tavaszi saláta, de télre melegágyban is könnyen lehet szaporítani. A franciák nagyon kedvelik. Füve jó takarmány, gyepen alkalmatlan gyom, másutt a nagyobb fű elnyomja az alkalmatlankodását.

 

 

A különféle elnevezéseiről ezeket lehet találni még a wikipédián, ahol elég jól összeszedik. (A kutyatejjel kapcsolatban csak annyit, hogy mi itthon, kiskoromban így neveztük a pitypangot, és valószínűleg emiatt tiltottak tőle a szüleim, hogy megkóstoljam - ugye a kisgyerekek mindent megkóstolnak - és mondogatták gyakran, hogy mérgező. Úgy néz ki, ez a tévedés állt a dolog mögött.)

A gyermekláncfű vagy pitypang (Taraxacum officinale) mindenfelé gyakori évelő növény, régebben nevezték még pongyola pitypangnak, tejesfű virágnak, kákicsnak, de barátfej, vagy barátfűnek is. Egyes vidékeken elvétve kutyatejnek nevezik, ami helytelen elnevezés, ugyanis a farkas kutyatejjel (Euphorbia cyparissias) keverik össze, ami egy mérgező tejelő növény. Más vidékeken kikirics a neve (ami nem keverendő a kikericcsel).
 

A Népgyógyászat című oldalon így írnak gyógyhatásairól:

 A pongyola pitypang triterpént (taraxaszterolt) és keserűanyagot (laktukapikrin) tartalmaz. Az egész növénynek igen magas a kálium tartalma, de a bórtartalma is igen jelentős, mivel a káposzta után a pitypangban található a legtöbb. A levele tartalmaz még C-, A- és B-vitamint is, a gyökere pedig szaponint.
A pitypang szinte minden szervre jótékony hatással van. Teája alkalmas epehólyag és májbántalmak kezelésére. Gyökerét évszázadok óta a májsejtek súlyos működészavarának következtében fellépő bőrsárgulás, vagyis a sárgaság ellen használják. A pitypang virága az egyik leggazdagabb lecitin forrás. A lecitin növeli az agy acetil-kolin-koncentrációját, mely hatással van az emlékezőképességre. A gyermekláncfű erős vízhajtó szer, eltávolítja a szervezetből az ödémát okozó fölösleges víz nagy részét, valamint elősegíti a hólyagfertőzések gyógyulását. Hatásai közzé tartozik még, hogy erősíti a hasnyálmirigyet és a lépet, valamint tisztítja a vért. A növény laktukapikrin keserűanyaga laktucin vegyületekre bomlik, mely igen jó nyugtató hatással bír. A népi gyógyászatban a pitypangot felhasználják vértisztításra, méregtelenítésre, emésztést elősegítőnek, és gyomorjavítónak is. Javasolt a növény használata a reumatikus fájdalmak, idült izületi gyulladások és a köszvény kezelésére. A népi gyógyászatban igen elterjedt a pitypang tejnedvének alkalmazása a szemölcsöknél is, mivel a tejnedv fehérjebontó enzimeket tartalmaz, mely segít felpuhítani a szemölcsöket, és gátolja a vírus szaporodását. Nem csak a gyógyászatban alkalmazható. Friss, fiatal leveleiből, még virágzás előtt saláta készíthető, valamint ha a gyökerét megpörköljük, akkor alkalmas kávépótlékként is. Az állatgyógyászatban levelét a tejképződés fokozására használják.
A pongyola pitypang ajánlott napi adagja 4-6 g. Figyelmeztetés: Epe utak elzáródása esetén fokozott óvatosságot és orvosi egyeztetést igényel!