Az úgy volt, hogy a kedvencem anyukája hajnalonta bevásárolja a reggelinek való péksütiket, kenyereket. Nekünk hol zsömlét, hol kiflit, hol túrós buktát, meg persze vekni kenyeret is. De a nagymama már csak a puha foszlós kaláccsal bír el, tejbe áztatva. A bolti kenyérre már egy ideje megvan az alternatíva, most megpróbáltam helyettesíteni a kalácsot is. Hát annyiból nem lett tökéletes (megjegyzem, csak elsőre), hogy kissé odakapott az alja. Ez különben abból ered, hogy a régi Karancs tűzhely lassan az utolsókat rúgja, de még fénykorában sem tudott olyan csodákat, mint az otthoni villanytűzhely ugye: alulról sütök, felülről sütök, légkeveréssel sütök, és így tovább. Úgyhogy amíg vártam, hogy a teteje megpiruljon, az alja alattomban odakapott picit. Bár ez nem csökkentette a végeredmény élvezeti értékét: elfoszlott a foszlós kalács mind egy foszlányig. Talán innen a neve....
Hozzávalók egy kalácsra:
- 45 dkg liszt
- 8 dkg cukor
- 5 dkg margarin
- 1 tojás
- fél élesztő
- 1,5 dl kézmeleg tej
- csipet cukor, csipet só
- egy evőkanál kakaó
Szokásos módon egy kevés kézmeleg tejben felfuttatjuk az élesztőt, adunk neki csipet cukrot, hogy jóllakjon vele. A margarint kissé felolvasztjuk a mikróban, majd az összes felsorolt hozzávalót összeborítjuk, és tésztagombócot gyúrunk belőle. Én szokás szerint a dagasztókaros habverőt javaslom, mert lusta vagyok és bűnös :D Addig kell gyúrni, amíg finom lágy tészta nem lesz belőle, ami összeáll gombócba, és elválik a tál falától. Ezután letakarjuk egy kendővel, és meleg/langyos (de legalábbis nem hideg) helyre téve megvárjuk, amíg megkel. Én véletlen két teljes órán át otthagytam, meg is dagadt alaposan.
Ha már jónak találjuk a tésztát, kiborítjuk egy lisztezett deszkára és három felé osztjuk. Az egyik harmadba beledolgozzuk még a géppel az evőkanálnyi kakaót, ez lesz a kalács barna karja. Mindhárom gombócot alaposan átgyúrjuk. Fog még lisztet felvenni az eredeti hozzávalóknál írt mennyiséghez képest, összesen tehát kb. 50 dkg-ot használunk el. Addig kell gyúrogatni, amíg már nem ragad a kézhez, de még mindig szép lágy a tészta. Ezután csíkot sodrunk belőlük, egyenként nagyjából 40-50 centiseket. A tepsit kibéleljük sütőpapírral, és három ágba osztva benne a tésztát csinos kalácsot fonunk. Ez egyáltalán nem nehéz, de figyelni kell rá, hogy a kalács eleje, közepe és vége hasonló vastagságú legyen, nehogy az egyik rész túlsüljön, míg a másik még nyers. A legvégén megkenegetjük felvert tojással.
Én az előmelegedő sütő tetejére szoktam tenni a kelt tésztás tepsiket konyharuhával letakarva. Így 20-30 perc alatt még tovább kel a tészta, és már megdagadva kerül a sütőbe. Kb. 230 fokon sütve (ez most nehéz, mert a Karancson ugye lángfokozatok vannak, hőfok nincs) kb. 20 perc alatt elkészül. A tojás miatt szép sötét lesz a teteje, de aki gyengébb színnel szereti, az hamarabb vegye ki. Itt is érvényes, hogy mielőtt végleg dönt az ember, jó ötlet meszúrni itt-ott egy hústűvel, hogy belül is átsült-e már a tészta.
Utolsó kommentek