Édesszájúaknak (nemcsak férfiaknak) lehet készíteni néhány óra alatt finom bonbonszerűséget. A dolog lényege, hogy a kanálról lehet lenyalogatni a finom csokoládét. Előrebocsátva: tisztaságmániásoknak nem ajánlott. Ugyanis amíg hűl és keményedik a csoki, bizony előfordul, hogy le-lecsöpög. Namármost én nem vagyok szívbajos, simán feltörlöm az ujjammal, és még jóízűen el is fogyasztom. Elvégre én sikáltam meg előtte az asztalt, nem igaz? Ja, és utána is én fogom megsikálni, bizony, ez is így van. De szerintem megéri a szöszölést, mert igazán mutatós meglepetést lehet így készíteni, különféle ízesítésekkel. Az alapötletet ez a kép adta (próbáltam kitalálni, ki lehet a gyártó, de sajna nem olvasható elég jól a címke):

Hozzávalók:

• egy tábla tortabevonó csoki (ét, tej, fehér vagy később ezek keveréke) én az Aldiban vettem egy nagy tábla osztrák tortabevonót, az kiválóan bevált
• 8-10 teáskanál vagy desszerteskanál (ez utóbbi nagyobb, tehát több fér rá, illetőleg ezzel párhuzamosan kevesebb macerával jár a dolog)
• kevés étolaj
• különféle finomságok, amivel ízesíteni lehet a bonbonokat, pl. mazsola, kókuszreszelék, színes csokidara, darált mogyoró vagy dió, és így tovább 
• poharak és nehezékek, amivel meg lehet támasztani a száradó kanalakat

Első lépésként fel kell olvasztani a csokit. Ezt úgy kell csinálni, hogy egy lábosban felteszünk vizet forrni, a lábos szájára pedig ráteszünk egy rápasszoló kerekedősebb aljú műanyag tálat. Ebbe tördeljük bele a csokit, plusz hozzáöntünk kbe egy fél evőkanál étolajat. A csokit a gőz fogja megolvasztani. Ha már az egész folyós, el lehet zárni alatta a gázt, mert még sokáig tart, amíg az olvasztott csoki megdermed. 

Ekkor jön a macera. A kanálkákat egyesével belemártogatjuk a csokiba, majd lecsöpögtetjük, amennyire lehet. Ezután kitesszük őket dermedni úgy, hogy lehetőleg vízszintesen álljanak: egy pohár peremén egy kisebb nehezékkel, pl. kávéalátéttel megtámasztjuk őket. Valószínű, hogy egy picikét még csöpögni fognak. Ha félig megdermedtek, belemártjuk őket az előkészített mogyoróba vagy más ízesítőbe. A következő csokiréteg már csak a kanál belsejébe kerül, mert persze ezt az öblöt ki kell tölteni, majd ezt is alaposan megszórjuk, meghempergetjük az ízesítésben, és újra kitesszük száradni. Természetesen az öble felfelé nézzen, különben értelemszerűen kicsorog belőle a finomság. 

Ha kész minden kanál, és még mindig van maradék csoki, akkor azt célszerű formákba önteni. Én rózsa formájú szilikonos muffinformák aljába öntöttem, de lehet használni még gipsz- vagy szappanöntő formákat is. Na  persze gipsz- és szappanmaradék ne legyen benne. 

Végső simításként a csomagolás jön: megfelelő méretű celofán négyzet vagy kör. Ezt egy szalaggal megkötjük a kanál nyakán, és attól függően, hogy a megajándékozott férfi vagy nő (esetleg nagymama, kolléga, stb, mert hát ugye nemcsak valentinozni készülhet a nyalánkság) mindenfélével lehet díszíteni. Például kicsi szál virággal, üdvözlőkártyával, más apró ajándékkal, gyönggyel, ha jól megy a befektetés, akkor gyémántos nyaklánccal  :))  

Ami fontos: tessék odafigyelni, hogy a megajándékozott elfogyaszthatja-e a délutáni suvickolás gyümölcsét. Nem ajánlott ugyanis: cukorbetegeknek, mogyoróallergiásoknak, laktózérzékenyeknek, és más hasonló betegségekkel együttélőknek. Legnagyobb bánatu(n)kra. De ha másnak nem, még dísznek is egészen szépek.