Születésnapra készült az itt következő csokitorta. A dolog érdekessége, hogy mivel saját receptem nincs rá, ezért kellett keresgélnem egyet, de a legjobbnak talált lehetőségnél sem voltam igazán elégedett a megadott mennyiségekkel. Túl soknak találtam a tésztához a csokit és a cukrot. Egy nagyon finom és könnyű, de azért masszív piskótarecept kellett, hogy a ráhalmozott rengeteg krémet és a díszítést is meg bírja tartani. 

Csokoládés piskóta (tortaalap)

• 15 dkg étcsokoládé
• 10 dkg cukor
• 12 dkg margarin
• 5 tojás szétválasztva
• 15 dkg liszt
• csipetnyi só
• 1 csomag sütőpor
• külön két lapos evőkanál porcukor

A margarint és az étcsokoládét gőz fölött folyamatosan kevergetve folyósra olvasztjuk, majd hozzákutyuljuk a kristálycukrot is. Átöntjük egy keverőtálba, és innen kezdve már ugyanúgy készítjük, mint a sima piskótát. Hozzáadjuk a lisztet, sütőport, pici sót és a tojássárgákat, majd habosra keverjük habverővel. Külön keményre verjük a tojásfehérjét a két evőkanál porcukorral, majd óvatosan beleforgatjuk a csokoládés masszába. Egy kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt csíptetünk, oldalait megkenjük kevés margarinnal, aztán mehet bele a piskótatészta. Előmelegített sütőben 190-200 fokon kb 45 percig kell sütni. Tűpróba természetesen ajánlott. Nem tudom, kinek milyen a kapcsolata a légkeveréses sütéssel, de én alapból nem szeretem, mert mindig odakap a sülemény teteje. Így csak akkor szoktam alkalmazni, ha a sütemény belsejét már jónak találom, de a tetejének még kellene egy kis bíztatás. A piskóta esetében maximum az utolsó 5-10 percben használok légkeverést, de akkor is állandó felügyelet mellett, hogy biztos ne égjen meg. Ha késznek találtatik, a tortaforma belsejétől egy vékony pengéjű késsel elválasztjuk a tésztát, biztos ami biztos alapon. Leemeljük róla a külső formát, a piskótát fejjel lefelé egy rácsra borítjuk, és az alját is eltávolítjuk. A sütőpapírt csak akkor húzzuk le ilyen korán, ha nem tűnik úgy, hogy beletép a tésztába. Nálam általában simán lejön. Rácsra borítva sokkal hamarabb hűl ki. 

A krém és a díszítés

A tortakrémhez:

• 4 dl habtejszín
• habfixáló vagy negyed csomag zselatin
• 15 dkg étcsokoládé
• egy evőkanál étolaj
• 10 dkg cukor
• 2-3 evőkanál kakaópor

A belsejébe:

• meggydarabok vagy meggylekvár, amiben egyben maradt gyümölcsszemek is vannak

A díszítéshez:

• 10 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor
• 2 evőkanál kakaó

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem nagyon szeretem a cukrászdás tortákat, mert a krémeket vajjal készítik, és így nagyon tömény ízű és állagú lesz.  Ez a tejszínes krém azonban nem tömény, és még a formáját, állagát is szépen megtartja, nem folyik szét. 

Újfent gőz fölött megolvasztjuk a csokit egy evőkanál étolajon és hozzákeverjük a cukrot és a plusz kakaót. Elkészítjük a zselatint, vagy kézközelbe készítjük a habfixálót, és felverjük a 4 dl tejszínt. Közben hozzáadagoljuk kiskanalanként a zselatint, illetve a habfixálót, míg szép keményre nem vertük. Ha kész, óvatosan beleforgatjuk a félig kihűlt csokoládét, és egyenletesre keverjük egy fakanállal, vigyázva, hogy a hab össze ne essen. 

A kihűlt piskótát három egyforma részre vágjuk. Én alulra szoktam tenni a tetejét, akkor a felülre kerülő alja szép egyenes felületet fog adni, így könnyebb megkenni majd a torta tetejét. Megkenjük a lapot jó alaposan meggylekvárral, vagy rászórjuk egyenletesen a meggydarabkákat. Erre jön egy nagy adag krém, majd a következő lap, és így tovább. A felső lap tetejére meggyet már nem teszünk. Csak megkenjük felülről krémmel, és az oldalán is szép egyenletesen elkenjük a megmaradt tejszínes krémet. A belekevert zselatin miatt szép simán meg fog állni. 

A szép díszítéshez egyenletes sötétbarna felületet készítünk a tortára úgy, hogy szitából rászórunk egy evőkanálnyi kakaóport. Ezután habzsákból rányomjuk a kikevert kakaós margarinkrémet tetszőleges mintázatban. További dísznek tettem rá kis csokirácsokat, tizenkettőt a szeleteknek megfelelően, és ezek tövébe egy-egy darab egyben maradt meggyszemet a lekvárból. Az édes-kesernyés csoki és a savanykás lekvár nagyszerűen kiegészíti majd egymást.